Minden másodpercben eltűnik egy!

AZ átszüremlő zöldes fény birodalmában sétálsz a 15 emeletnyi magas fák oszlopsorai között. Feletted az élet óriási szövevényes kuszasága, a földön található legsűrűbb és leggazdagabb ökoszféra. A fákról olykor füzérekben több száz méter hosszú folyondárok csüngnek le, vagy a fák törzseire és ágaira tekeredve és azokra rátelepedve virágkoronával fonják be a fákat. Eközben frissen áradnak a trópusi virágillatok az állandó melegházi levegőben.

Ilyen hát a trópusi esőerdő. De ez több, mint egy szép vidék, nem egyszerűen csak a homályos esőerdő boltozatos folyosói, amelyeken áthatolnak a fénynyalábok. Hihetetlen bonyolultságú gépezet, amelynek alkatrészei gyorsan, ütemes pontossággal működnek együtt.

Nagyon sokrétű itt az élet. Nincs a földnek olyan része, amelyhez hasonlítani lehetne az itt található gazdag életformát. Az esőerdők földünk szárazföldi területének mindössze 6 százalékát teszik ki, de a növény- és állatfajoknak csaknem a fele itt található. A létfenntartáshoz nélkülözhetetlen összes anyagnak körülbelül egyharmada itt termelődik. Fejed fölött az esőerdő kupolája ad otthont az egzotikus rovaroknak és madaraknak, majmoknak és egyéb emlősöknek. Legtöbbjük sohasem jön le a földre. A fák nyújtják részükre a táplálékot és az otthont, ők viszont ellenszolgáltatásként beporozzák a virágokat, vagy megeszik a fák gyümölcseit és azok magvait a földre pottyantják.

Naponta zuhog az eső, amely nedvességgel látja el a fákat, és megteremti az életműködéshez szükséges nélkülözhetetlen nyersanyagokat. Az eső eközben lemossa a leveleket, és mint táplálékban dús esővíz csurog le róluk a törzsön át, és közben táplálja a fákon növő álélősködőknek nevezett növényeket. Ezek az álélősködők cserébe hozzájuttatják a fát legfontosabb tápanyagához, a levegőből nyert nitrogénhez. Sok álélősködőnek lombos „tartálya” van, amely sok liter vizet képes tárolni egész kis tavacskát alkotva magasan fent a levegőben, amelyben szívesen tanyáznak levelibékák, szalamandrák és madarak.

Ha bármi táplálék lehullik a fákról a földre, mindjárt gazdára talál. Emlősök, a rovarok seregei és a baktériumok együttesen nekiesnek és elfogyasztják a lehullott diókat, állati tetemeket és lombozatot, és mindent eltakarítanak. De maga az altalaj is várja az utánpótlást. Ha lábaddal elmozdítanád a törmeléket, azt tapasztalnád, hogy a fehér hajszálgyökerek vastag szivacsos fonata, a gyökerek és a gombák egész hálózata van lábad előtt. Ezek a gombafélék a fák és a növények gyökereinél a tápanyagok gyors felszívódásában játszanak szerepet, mielőtt még az eső kimosná azokat onnan.

De tegyük fel, hogy most az esőerdőben való sétánk csak egy amerikai labdarúgópálya nagyságú kis területre korlátozódik. Hirtelen ez az egész erdőrész eltűnik. Teljesen elpusztul — egyetlen másodperc alatt! És amint rémülten figyeled ezt, egy ugyanilyen nagyságú terület tűnik el a következő másodpercben, majd egy újabb, és minden következő másodpercben megint egy. Végül is ott állsz egyedül egy üres síkságon, egy olyan földön, amelyet a trópusi tűző napfény betonkeményre égetett.

Egyes becslések szerint ekkora gyorsasággal pusztítják a világ trópusi esőerdőit. Mások a pusztítás mértékét még nagyobbra teszik. A Newsweek folyóirat szerint egy fél Kalifornia nagyságú területet tartolnak le minden évben. A Scientific American folyóirat 1989. szeptemberi száma szerint ezek nagysága Svájc és Hollandia együttes területét tenné ki.

Bármekkora is ez a terület, a kár ijesztő. Az erdőirtás világszerte nagy visszhangot vált ki, sokan felszólalnak, de a figyelem különösen egy országra összpontosul.

A szóban forgó ország: Brazília

1987-ben az Amazonas medencéjéről készített műholdfelvételek azt mutatták, hogy az erdőpusztítás mértéke ezen az egy helyen nagyobb volt, mint amennyire azt a teljes bolygónk esetében némelyek gondolták! Amikor az emberek felgyújtották az erdőt földnyerés céljából, több ezer égő fa világított az éjszakában. A füstfelhő egy egész India nagyságú területre kiterjedt, s oly sűrű volt, hogy egyes repülőtereket le kellett zárni a forgalom elől. Az egyik becslés szerint az Amazonas medence minden évben egy Belgium nagyságú esőerdőt veszít.

José Lutzenberger, brazil környezetvédelmi szakember „a legnagyobb holokausztnak nevezte ezt, ami eddig az élet történetében előfordult”. Az egész világon a környezetvédők harcra készen állnak. A közvéleménynek reflektorfényben mutatják be, milyen az esőerdők helyzete. Még a rövidujjú trikóingek és a rock-koncertek is reklámként ezt hirdetik: „Mentsétek meg az esőerdőket!” És ezután jött a pénzügyi nyomás.

Brazíliának több mint százmilliárd dollár külföldi adóssága van, és export bevételeinek körülbelül 40 százalékát kénytelen csupán a kamatok törlesztésére fordítani. Erőteljesen rászorul a segélyekre és a kölcsönökre. A nemzetközi bankok tehát kezdték visszatartani a kölcsönöket, melyeket esetleg erdőpusztításra használtak volna Brazíliában. A fejlett országok ajánlatot tettek Brazília bizonyos adósságainak elengedésére, ha az lépéseket tesz a fokozott környezetvédelemért. Sőt az Egyesült Államok elnöke, Bush még Japánt is felkérte, ne nyújtson Brazíliának hitelt olyan autósztráda megépítésére, amely érintetlen esőerdőkön vezetne át.

Világméretű dilemma

Sok brazil úgy érzi, hogy ezen nyomás mögött képmutatás húzódik meg. A fejlett országok már jóval korábban megtizedelték saját erdeiket, és aligha engedték volna meg, hogy bármelyik külföldi hatalom megakadályozza őket ebben. Az Egyesült Államok éppen most irtja ki utolsó esőerdőjét. Igaz, ez nem trópusi esőerdő, hanem a Csendes-óceán északnyugati részén lévő mérsékeltövi esőerdő. De ott is számítani lehet a fajok eltűnésével.

Az erdőirtás világméretű gond, meghaladja Brazília problémáját. A trópusi esőerdők pusztítása miatt már most is igen kritikussá vált a helyzet. Ezen elveszett területek több mint fele Brazílián kívül esik. Tudvalevőleg Közép-Afrikában és Délkelet-Ázsiában van a világ két másik nagy esőerdő területe és ezek az esőerdők is rohamosan csökkennek.

Az erdőpusztítás hatásai is világméretűek. Ez milliók számára jelent éhséget, szomjúságot és halált. Olyan gond ez, amely a te életedbe is beleszól. Érinti a táplálékodat, melyet fogyasztani szoktál, a gyógyszereket, melyeket szedni szoktál, és még az időjárást is a környezetedben — sőt talán az egész emberiség jövőjét is.

Joggal vetődhet fel a kérdés: ’Hogyan lehetnek az esőerdőknek ilyen széles körű kihatásai? Mi a helyzet, ha néhány évtizeden belül teljesen eltűnnek, ahogyan egyes szakértők ezt sejtetik? Valóban nagy tragédiát jelentene?’

Mielőtt válaszolnánk ezekre a kérdésekre, egy másik kérdést kell először megvizsgálnunk: Az esőerdők pusztulását mi okozza elsősorban?