Jelenések

14 Ezután láttam, hogy a bárány+ ott áll a Sion-hegyen+, és vele 144 000-en+, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve+. 2 Olyan hangot hallottam az égből, amilyen a sok víz zúgása, és amilyen a hangos mennydörgés. A hang, melyet hallottam, olyan volt, mint az énekeseké, akik hárfáznak. 3 És az ének, amelyet a trón előtt és a négy élő teremtmény+ meg a vének+ előtt énekelnek, mintha új ének+ lenne, és senki sem volt képes megtanulni azt, csak a 144 000+, akiket a földről vettek meg. 4 Ők azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, igen, ők szüzek.+ Követik a bárányt, bárhová megy is.+ Őket az emberek közül vették meg+ első termésként+ Istennek és a báránynak, 5 és nem beszéltek megtévesztően. Ők beszennyezetlenek.+

6 És láttam egy másik angyalt az ég közepén* repülni, és örökkévaló jó hír volt nála, hogy hirdesse azt azoknak, akik a földön laknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.+ 7 Ezt kiáltotta: „Mélységesen tiszteljétek* Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének az órája+. Imádjátok hát azt, aki az eget, a földet, a tengert+ és a vizek forrásait alkotta!”

8 Egy másik, egy második angyal követte, és ezt mondta: „Elesett! Elesett Nagy Babilon,+ aki az összes nemzetet megitatta a szenvedély* borával, a szexuális erkölcstelenségének* borával!”+

9 Egy másik angyal, egy harmadik követte őket, és ezt kiáltotta: „Ha valaki imádja a vadállatot+ és a képmását, és jelet visel a homlokán vagy a kezén,+ 10 az inni is fog Isten haragjának a borából, melyet hígítatlanul töltenek ki dühének poharába,+ és kínozni fogják tűzzel és kénnel+ a szent angyalok és a bárány előtt. 11 Kínzásuk* füstje pedig felszáll örökkön örökké,+ és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a vadállatot és a képmását, és annak sem, aki viseli nevének a jelét.+ 12 Emiatt van szükség arra, hogy kitartsanak a szentek,+ akik megtartják Isten parancsait, és úgy élnek, hogy hisznek+ Jézusban*.”

13 És hangot hallottam az égből, mely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úr tanítványaiként* halnak meg+ mostantól fogva. Igen – mondja a szellem –, pihenjenek meg a fáradozásaiktól, mivel amit tettek, elkíséri őket.”

14 Ezután egy fehér felhőt láttam, melyen egy emberfiához hasonló valaki+ ült, fején aranykorona, kezében pedig éles sarló volt.

15 Egy másik angyal jött elő a templom szentélyéből, és hangosan így kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, mert eljött az óra az aratásra, mivel teljesen beérett a föld termése.”+ 16 A felhőn ülő pedig nekieresztette a sarlóját, és le lett aratva a föld termése.

17 És megint egy másik angyal jött elő a templom szentélyéből, mely az égben van, és nála is éles sarló volt.

18 És megint egy másik angyal jött elő az oltár felől, neki pedig hatalma volt a tűz fölött. Hangosan így kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki az éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének a fürtjeit, mert a szőlő már beérett.”+ 19 Az angyal pedig nekieresztette a sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának a nagy szőlőprésébe dobta.+ 20 Megtaposták a szőlőt a városon kívül, és a szőlőprésből kiömlő vér a lovak zablájáig ért, és 1600 stadionnyira* terjedt ki.