Ézsaiás
41 „Figyeljetek rám csendben,* ti szigetek!
Kapjanak erőre a nemzetek!
Hadd jöjjenek közelebb, és hadd beszéljenek!+
Jöjjünk össze az ítéletre!
2 Ki hozott valakit kelet* felől?+
Ki szólította őt a lábához*, hogy igazságot szolgáltasson,
hogy neki adja a nemzeteket,
és királyokat tegyen alattvalóivá?+
Ki teszi őket porrá a kardja előtt,
szélfútta szalmaszállá az íja előtt?
3 Üldözi őket, és akadálytalanul halad
az ösvényeken, melyeken még nem járt.
4 Ki tette mindezt,
összehívva a nemzedékeket kezdettől fogva?
5 Látták a szigetek, és elfogta őket a félelem.
A föld határai remegni kezdtek.
Közelednek és jönnek.
6 Mindenki segíti a társát,
és így szól a testvéréhez: „Légy erős!”
Ezt mondja a forrasztásról: „Jó lesz.”
Aztán megerősítették szögekkel, hogy ne inogjon meg.
8 „De te, ó, Izrael, a szolgám vagy,+
te, ó, Jákob, akit kiválasztottalak,+
Ábrahámnak, a barátomnak+ utóda*,
9 te, akit elhoztalak a föld végéről,+
és te, akit elhívtalak a föld legtávolabbi részéről.
Így szóltam hozzád: »Szolgám vagy.+
Kiválasztottalak, és nem vetettelek el.+
10 Ne félj, mert én veled vagyok.+
Ne aggódj, mert én vagyok Istened.+
Én megerősítelek, igen, segítek neked.+
Erősen foglak igazságos jobb kezemmel.«
11 Megszégyenítik és megalázzák azokat, akik dühösek rád.+
Semmivé válnak és elvesznek azok, akik ellened harcolnak.+
12 Keresed majd azokat, akik küzdenek ellened, de nem találod őket.
Az ellened harcoló emberek olyanná lesznek, mint ami nincs, semmivé válnak.+
13 Mert én, Jehova, a te Istened, megragadom jobb kezedet,
én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Segítek neked.«+
14 Ne félj, te férgecske*, Jákob,+
te, Izrael népe! Segítek neked” – ez Jehovának, megváltódnak,+ Izrael szentjének kijelentése.
Megtaposod a hegyeket, és összezúzod őket,
olyanná teszed a dombokat, mint a polyva.
17 „A szükségben lévők és a szegények vizet keresnek, de nincsen.
Nyelvük kiszáradt a szomjúságtól.+
Én, Jehova válaszolni fogok nekik.+
Én, Izrael Istene nem hagyom el őket.+
Nádas tóvá teszem a pusztát,
és vízforrásokká a víztelen földet.+
A kietlen síkságon pedig borókafenyőt ültetek,
kőrisfával és ciprussal együtt,+
20 hogy minden ember észrevegye és megtudja,
odafigyeljen és belássa,
hogy Jehova keze tette ezt,
és Izrael szentje idézte ezt elő.+”
21 „Terjesszétek elő ügyeteket” – így szól Jehova.
„Álljatok elő érveitekkel” – ezt mondja Jákob királya.
22 „Mutassatok bizonyítékot, és mondjátok meg nekünk, mi fog történni.
Vagy mondjátok el nekünk, mi lesz a jövőben.+
Igen, tegyetek valamit, vagy jót, vagy rosszat,
hogy amikor látjuk, ámuljunk.+
Aki titeket választ, utálatos.+
26 Ki mondta el ezt kezdettől fogva, hogy tudhatnánk,
vagy a régi időktől fogva, hogy azt mondhatnánk: »Igaza van.«+
Senki sem jelentette be.
Senki sem mondta el.
Senki sem hallott semmit sem tőletek.”+
27 Én voltam az első, aki így szólt Sionhoz: „Nézd, mi fog történni!”+
Jeruzsálembe küldök majd valakit, aki jó hírt visz.+
28 Néztem, néztem, de nem volt senki,
nem volt köztük senki, aki tanácsot adott volna.
Egyfolytában kértem őket, hogy feleljenek.
29 Mindnyájan olyanok, mint a délibáb*.
Semmi az ő munkájuk.