,Dicsőséges jó hír a boldog Istentől’
„Előbb azonban az összes nemzetek között prédikálni kell a jó hírt.” — Márk 13:10, UV.
1. Mit jövendölt meg a Biblia napjainkra mint a) rossz hírt, b) mint jó hírt?
MINDNYÁJAN szívesen hallunk jó hírt, nem igaz? De hol hallani jó hírt manapság? Bizonyára nem a világ hírközlő eszközeiben. Sötét felhők lebegnek az emberiség fölött és a legtöbb ember számára a borúra nem jön derű. A munkaalkalmak bizonytalanok, az élelem egyre drágább. A bűnözések, kegyetlenkedések szaporodnak. Az erkölcs egészen mély szintre süllyedt. A világ újrafegyverzése „ellenőrzés nélküli verseny”.a Pontosan ezt jövendölte meg a Biblia e napokra: „Nemzetek gyötrődnek . . . mialatt az emberek elalélnak a félelemtől azok várása miatt, amik a lakott földre következnek.” De vajon csak rossz hírek vannak mostanában? Nem, mert ugyanez az írásszöveg azután ezt mondja a keresztényeknek: „Egyenesedjetek ki és emeljétek föl fejeteket!” És miért? „Mert közeledik szabadulásotok.” — Luk 21:25-28, UV.
2. Miért a legnagyszerűbb jó hír ez? (Luk 2:10)
2 Van tehát jó hír. Ha közelebbről megvizsgáljuk, ez a legnagyszerűbb az összes jó hírek között. Olyan jó hír ez, mely boldoggá tesz embereket.
3. Milyen változatokban említik a „jó hírt” a Görög Iratokban?
3 A „jó hír” kifejezés 120 esetben fordul elő a Keresztény Görög Iratokban. Máté és Lukács evangéliumírók „a Királyság jó híre” gyanánt említik. Márk evangéliuma a „Jézus Krisztusról szóló jó hírt” adja hírül. Pál apostol úgy utal rá, hogy „a boldog Isten dicsőséges jó híre”. Péter apostol pedig úgy írja le a „jó hírt”, mint „Jehova beszédé”-t, amely „megmarad örökké”. — Máté 4:23; Luk 8:1; Márk 1:1; 1Tim 1:11; 1Pét 1:25, UV.
4. Hogyan hangsúlyozzák a „jó hír” maradandó voltát a Szent Iratok?
4 A „jó hír” maradandó voltát a Jánosnak adott kinyilatkoztatások, a Jelenések is kihangsúlyozzák, ahol „örökkévaló jó hír”-ről olvashatunk, melyet egy angyal hirdet mint „örvendetes hírt azoknak, akik a földön laknak, minden törzsnek, nyelvnek és népnek”. Ez az angyal arra szólít fel minden embert, hogy „féljétek az Istent és neki adjatok dicsőséget”, igen „imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait.” Éspedig azért, mert mint János írja, „eljött az ő ítéletének órája”. — Jel 14:6, 7, UV.
5. Miért mulasztott el figyelni a „jó hírre” az emberiség általában, s mi ennek a következménye?
5 A korszakok e tetőpontján fényesen felragyog a „dicsőséges jó hír”. De vajon jó hírnek tartják-e az emberek általában? Pál azt mondja a 2Korinthus 4:3, 4-ben: „A jó hír . . . leplezett azoknak, akik elvesznek, akiknek hitetlen elméjét a dolgok e rendszerének istene megvakította, hogy a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír világossága ne ragyoghasson át rajta.” (UV) A jó hír ítéletre hozza Sátán jelenlegi rendszerét. Azok, akik Sátán rendszerét támogatják, el fognak veszni, mivel „nem engedelmeskednek az Úr Jézusról szóló jó hírnek”. — 2Thess 1:8, UV.
6. Milyen áldások várnak azokra, akik figyelnek a „jó hírre”? (Zsolt 37:11, 29)
6 Azok azonban, akik figyelnek a jó hírre, olyan csodálatos áldásokban fognak részesülni, hogy a halandó ember jelenleg még fel sem tudja fogni. A jó hír értékeléseként kiáltott így fel Pál apostol: „Oh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő utai!” — Róma 11:28, 33.
A „JÓ HÍR” KÖNYVE ÉS SZERZŐJE
7. Miért lehet a Bibliát minden idők legnagyszerűbb irodalmi termékének nevezni?
7 Hol találhatjuk meg ma a jó hírt? Csak Isten Igéjében, a Bibliában, amely a határtalan bölcsesség egyedülálló könyve. Mily ragyogó látványt tár elénk a Biblia a teremtés kezdetétől az emberiség egész történetén át ezekig a jelenlegi válságos időkig, s ezeken túl a Krisztus dicsőséges uralmának fenséges milleniumáig! Pedig a jó hírnek ezt a könyvét csupán hozzánk hasonló közönséges emberek írták: Jehova kiválasztott, önátadott emberei, akiket az ő szelleme erősített meg üzenetének leírására. Jehova gondoskodott arról is, hogy megőrizzék számunkra, a bemocskolására és megsemmisítésére irányuló minden törekvés ellenére. A „jó hír” hatvanhat különböző hosszúságú és tartalmú „könyvecske” formájában jutott el hozzánk az évszázadokon át. Ezek a „könyvecskék” mind hozzáadták a maguk nélkülözhetetlen részét a legnagyszerűbb irodalmi remekműhöz, amely valaha is létrejött a föld színén — a Szent Bibliához. — Zsolt 19:8-12.
8. a) Mit magasztal fel a „jó hír” könyve mindenek fölé? b) Hogyan választja el Istent az ő neve minden más istentől?
8 A „jó hír” eme könyve mindenekfelett az igaz és élő Istennek, Jehovának nevét és szuverenitását (egyeduralmát) magasztalja. (Jel 4:11) Csodálatosan ábrázolja Őt mint örökkévaló, boldog Istent: „Jehova, Jehova irgalmas és kegyelmes Isten, lassú a haragra és bővelkedő szerető kedvességben és igazságban; szerető kedvességet tanúsít ezrek iránt, megbocsát tévelygést, törvényszegést és bűnt.” (2Móz 34:6, 7, UV) Bizodalmunk lehet a világegyetem szuverén Urában. Jehova megértő, együttérző, atyai Isten, egészen más, mint a Kereszténység megmagyarázhatatlan Háromsága vagy a nem keresztény vallások ősi isteneinek milliói és élettelen bálványai. Ő a Mindenható Isten, a legfelségesebb az egész föld felett. Az ő kiváló Jehova neve képviseli azt az elhatározását, hogy megszabadítja ebből a sátáni világból mindazokat, akik szeretik Őt. — Zsolt 83:18, 19; Ez 38:23.
ISTEN TEREMTÉSÉNEK CSODÁI
9. Milyen csodálatos tulajdonságokat mutatott fel Jehova a föld teremtésekor? (Jer 10:10-12)
9 Lélegzetelállító szemlélni Jehova bölcsességének, előrelátásának és szeretetének gyakorlását. (Zsolt 40:6) Amikor a mi „föld-űrhajónkat” megalkotta, az egekbe helyezte és előkészítette az ember örök lakóhelyéül, nem felejtkezett el még a legparányibb részletről sem. E huszadik század lakástervezői sokat tanulhatnának abból az előrelátásból, amelyet Jehova kinyilvánított, amikor építette és ellátta ezt a földet. Olyan alapot adott ennek a mi földi otthonunknak, hogy soha nem fog meginogni, s adott hozzá gyönyörű csillagokkal díszített mennyezetet, amely minden elkövetkezendő korszakban kinyilatkoztatja Isten dicsőségét. Mint a Példabeszédek 3:19 (UV) megállapítja: „Maga Jehova bölcsességgel vetett alapot a földnek. Szilárdan erősítette meg a mennyet, megkülönböztető képességgel.”
10, 11. a) Hogyan gondoskodott Jehova az emberről még mielőtt megteremtette? b) Hogyan telt be a föld rossz hírekkel? (5Móz 32:5)
10 Emberi teremtményének jövendő boldogságára Jehova színes ruhával díszítette e földi otthont. Bájos zöld mezőkkel és erdőkkel kárpitozta, melyek nemcsak pihentető szépséget nyújtanak, hanem elnyelnek és tárolnak sok napenergiát is. Így a mi földünk beépített energiakészlettel rendelkezik. Jehova gondoskodott arról is, hogy minden élő teremtménye vehessen ebből az energiakészletből. Különféle magvaknak, gyümölcsöknek, zöldségféléknek előkészítésével biztosította, hogy a föld éléskamrája jól meg legyen tömve még az ember megteremtése előtt. S e kamra mindig telve marad, mert Jehova később kijelentette, hogy „míg a föld lészen, vetés és aratás . . . meg nem szűnnek”. — 1Móz 8:22; Zsolt 104:14, 15, 24.
11 Jehova ezenkívül gondoskodott értékes fémekről és drágakövekről, becses ásványokról, radioaktív elemekről, valamint szénről és kőolajról. Csak az elmúlt évek folyamán ismerte fel az ember, milyen csodálatosan volt felszerelve földi otthona a teremtés idején. Ha az ember mindezen csodálatos gondoskodást csak az emberiség javára és Isten dicsőségére használta volna, akkor minden egyes új felfedezés jó hír forrása lett volna. (Hasonlítsd össze az 5Mózes 8:6-9-cel!) Az önző emberek azonban elfelejtettek hálát adni érte a föld Tervezőjének és Alkotójának. Vandál módon helytelenül, rossz célra használták Isten dicsőséges teremtését; visszaéltek vele. Beszennyezték a földet, elpusztították készleteit és a nukleáris fegyverek olyan tárházát halmozták fel, amely az öngyilkosság szélére sodorta az emberiséget. Rossz hírekkel töltötték be a földet. De nem lesz ez mindig így.
12. Miért mondhatjuk, hogy Isten az embert „félelmet keltő módon” teremtette?
12 Jehovának az összes földi teremtményei között maga az ember a legkiválóbb. Figyeld csak meg, hogy van megalkotva! Mily nagyszerű teremtmény lehetett az eredeti, tökéletes ember! Isten a saját szellemi „hasonlatosságára”, „képmására” teremtette, és sokkal tökéletesebben megtervezett és megalkotott fizikai testtel látta el, mint bármely gépezet, amelyet ember eddig tervezett vagy alkotott. (1Móz 1:27, UV; K73) Igazán elmondhatjuk Jehovának: „Ó Jehova . . . dicsérlek téged, mert félelmet keltő módon, csodálatosán alkottál meg! Csodálatosak a te műveid, és az én lelkem nagyon jól tudja ezt.” (Zsolt 139:1, 14, UV) És gondold el, hogy minden hozzád hasonló emberi teremtmény olyan kis petesejtből fejlődött ki, mint egy tűhegy. Mindössze ennyi helyre volt szüksége a Nagy Tervezőnek, Jehova Istennek, hogy beleírja az eredeti tervrajzot, amely szerint jött létre minden testrészed. Ugye, milyen kicsinek érzed magad ezek után? — Préd 11:5.
MI MINDENRŐL SZÓL A „JÓ HÍR”?
13. a) Miért van az, hogy testünk nem működik kifogástalanul? b) Milyen szilárd bizodalmunk lehet földi otthonunkkal kapcsolatban? (Zsolt 145:17-20)
13 Valóban nagy szerencsétlenség volt, hogy az első férfi és nő a Jehova Isten szuverenitása elleni lázadást választotta és bűnbe esett. Csodálatosan megalkotott testünk az öröklött bűn következtében többé nem működik kifogástalanul, és idővel mindnyájan meghalunk. (Róma 5:12) Az emberiség nagy része még fokozza is tökéletlenségét testének rongálásával és elméjének megfertőztetésével. Nagyon távol estek „Isten képmása” visszatükrözésétől. Az emberi társadalom önzővé és romlottá vált. Mégis mi, akik ma szeretjük Istent, törekedhetünk visszatükrözni az ő egyéniségét. És erős bizodalmunk lehet abban, hogy Ő rendbehozza a dolgokat a mi földi otthonunkban. Eltávolítja a vandálokat, akik tönkretették a földet, és úgy megújítja, hogy gyönyörű paradicsomként fog ragyogni az emberiség gyönyörűségére és Isten dicsőségére. Erről szól a „jó hír”. — Jel 11:18; Zsolt 37:37, 38.
14. Milyen „jó hírt” hirdettek egy „mag” felől?
14 E különleges „jó hír” hirdetése akkor kezdődött, amikor a bűn bejött a világba. Ott, Édenben történt, hogy Jehova Isten kijelentette szándékát egy „mag”, egy Messiás és Szabadító létrehozásáról, amely szétzúzza az „ősi kígyót”, Sátánt, és lerontja gonoszságának minden munkáját. (1Móz 3:15; Jel 12:9-12) Ábel, Énok és Noé hitet gyakorolt e jó hírben, de — bár Isten elpusztította az istentelen világot az özönvízben — a megígért magnak még azután kellett eljönnie. Később az ígéretek Ábrahámnak és az ő magvának szóltak. — 1Móz 22:15-18.
15. Hogyan azonosította Isten a „mag”-ot? (Luk 24:25-27)
15 Ki bizonyult ennek a „mag”-nak? Istentől ihletett írók próféciáinak szó szerint százai jövendöltek meg apró részleteket a Messiás eljövetelének módjáról, szenvedéseiről, haláláról és Isten jobbjára való feltámadásáról. Így az az Isten, aki oly csodálatos előrelátást mutatott földi otthonunk előkészítésében és ellátásában, azt is jó előre megjövendölte, hogy kit fog felhasználni a föld végső paradicsomi szépségű állapotának létrehozására.
16. Mikor és hogyan jelent meg a „mag”?
16 Végre — mintegy négyezer évi várakozás után — az ígért „mag” fő tagja, név szerint Jézus Krisztus megjelent. (Gal 3:16) Jézus emberi születését bejelentve Jehova angyala azt mondta az egyszerű pásztoroknak: „Nagy öröm jó hírét jelentem be nektek, amely az egész nép öröme lesz, mert megszületett ma nektek a Megmentő, aki az Úr Krisztus.” (Luk 2:10, 11, UV) Harmincéves korában Jézus alámerítkezett és felkenetett Isten szellemével, majd lakóhelyének, Názáretnek zsinagógájában bejelentette, hogy miért jött a földre, felolvasván Ésaiás próféta szavait: „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent engem, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást prédikáljak a foglyoknak, látásuk helyreállítását a vakoknak, hogy szabadon küldjem el a lesújtottakat és prédikáljam Jehova elfogadási esztendejét.” Akkor, miután leült, azt mondta saját lakóhelye népének: „Ma beteljesedett ez az Írás, amit éppen most hallottatok.” (Luk 4:18-21, UV) Vajon örültek-e azok a jó hírnek? Nem. Inkább meg akarták ölni Jézust.
17. Milyen eleven reménységről gondoskodik a „jó hír” Jézus tudósítása szerint?
17 Kellő időben, „Jézus végigjárta az összes városokat és falvakat, tanítván azok zsinagógáiban, prédikálván a Királyság jó hírét, meggyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget.” (Máté 9:35, UV) Jézus eszerint egy királyság uralmáról beszélt, amely nagy áldást fog hozni az emberiségnek. Azzal mutatta be azoknak az eljövendő áldásoknak csodálatos sorozatát, hogy meggyógyította az emberek betegségeit és gyengeségeit. (Luk 7:22) A „jó hír” valóban eleven reménységet adott a bűntől és haláltól való szabadulásra, a Sátánnak és az embereknek gonosz uralma és a hamis vallás rabszolgasága alól való megmenekülésre.
MIÉRT KELL HÁLÁT ADNUNK ISTENNEK ÉS KRISZTUSNAK?
18. Mi bizonyítja, hogy Isten és Krisztus valóban törődnek az emberiséggel?
18 Ez a „jó hír” elmondja, hogy Isten valóban mennyire törődik emberi teremtményeivel, akik a földön vannak: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3:16) Mennyi hálával tartozunk Jehovának ezért a szerető gondoskodásáért! És milyen hálásaknak kell lennünk a Fiú, Jézus Krisztus iránt, aki azt mondta magáról: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét [UV: lelkét] adja az ő barátaiért.” (Ján 15:13) Ez az önfeláldozó szeretet lett a „jó hír” tulajdonképpeni alapja.
19. a) Mit eredményezett Jézus halála? b) Miért nem érdeklődött Jézus saját emberi család alapítása iránt?
19 A „jó hír” érdekében vállalta Jézus a legkegyetlenebb halált. De mit eredményezett az ő halála? Atyja szuverenitásához való megingathatatlan ragaszkodásával, melyet mindhalálig megőrzött, Jézus beigazolta, hogy teljesen alkalmas, képes a mennyek királysága uralkodói posztjára. Bűntelenségének mindhalálig való megőrzésével Jézus megtartotta jogát az emberi élethez, amely jogot most „készpénz” gyanánt használhat fel, hogy visszavásároljon mindent, amit Ádám elveszített az emberiség számára. (Zsid 5:8, 9; Róma 5:19) Jézus megnősülhetett volna és létrehozhatta volna a saját tökéletes emberi családját. De Őt nem ez érdekelte. Ő mi irántunk, Ádám tehetetlen családja iránt érdeklődött, és Atyja akaratának cselekvése iránt, hogy megváltson minket a bűntől és a haláltól. Mennyire illő volt tehát, hogy „Isten is felmagasztalá Őt és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való”. — Fil 2:9-11.
20. a) Mit tud Jézus végrehajtani jelenlegi szolgálati pozíciójában? b) Milyen reményt tár a „jó hír” a ,sóhajtozó teremtés’ elé?
20 Most pedig saját „romolhatatlan életé”-nek ereje által Jézus „örökkévaló főpap” gyanánt szolgál a mennyekben. Minden időkre el tudja tehát távolítani az öröklött bűn hatásait. Ezt meg is tette már felkent követőinek „kicsiny nyája” érdekében, akiket először a zsidók, majd a pogány nemzetek közül kiválasztott, „új szövetségbe” hozva őket olyan kilátással, hogy feltámadásuk révén szellemi teremtményekként vele fognak uralkodni a mennyei királyságában. Ez az a jó hír, amelyet Pál és más tanítványok olyan erőteljesen prédikáltak az első században. (Róma 1:15, 16; Zsid 7:16, 21; 8:7-13) A „jó hír” azonban örök élet reménységét ígéri a Har—Magedont túlélők „nagy sokaságá”-nak is, sőt egy még nagyobb sokaságnak is, az emberiség halottainak, akik fel lesznek támasztva a helyreállított paradicsomban. Ez valóban csodálatos „jó hír” a ,sóhajtozó teremtés’ számára. — Róma 8:20-22.
21. a) Kik szenvedtek különösképpen sokat Sátán kezétől? (Jel 6:9)? b) Miért van itt a legfőbb ideje, hogy Isten királysága helyre legyen állítva az egész föld felett? (Jel 11:17, 18)
21 Bizony, az emberiség évszázadok óta szenved. Különösen sokat szenvedtek Isten lojális szolgái, akiket üldözött, sőt meg is ölt Sátán és vallásos ügynökei. Feddhetetlenségük azonban elnyeri jutalmát. (Jel 2:10) Csatlakoztak Jézushoz, hogy megfeleljenek Sátán kihívására, aki szerint Isten nem képes olyan embert teremteni a földre, aki lojális maradna Istenhez mindenféle megpróbáltatás között. Az emberi történelem hatezer évén keresztül bebizonyították, hogy semmi sem tudja eltéríteni Isten hű szolgáit az ő szeretetétől és az iránta való önátadástól. Jehova ezen hűséges imádói helyesen megértették, hogy emberi uralom nem tud egységet és boldogságot biztosítani az emberiségnek. Egyedül Isten igazságos szuverenitása tudja ezt megtenni. És most, miután megmutatkozott az emberi uralom teljes csődje, eljött az ideje, hogy Jehova megszabadítsa lojális szolgáit, megvédje szuverenitását és helyreállítsa Királyságának uralmát az egész föld felett.
[Lábjegyzet]
a New York Times, 1976. március 1.