A pontosság jó szokás

1. Milyen példát mutat nekünk Jehova a pontosság terén?

¹ Jehovát a pontosság jellemzi. Például mindig a „megfelelő időben” segít a szolgáinak (Héb 4:16). Szellemi eledelüket is „a kellő időben” adja meg nekik (Máté 24:45). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy haragjának közelgő napja „nem késik el” (Hab 2:3). Milyen jó, hogy Jehova mindig időben cselekszik! (Zsolt 70:5). Mivel mi nem vagyunk tökéletesek, és a tennivalónk is sok, a pontosság igazi erőpróbát jelenthet. Miért tegyük szokásunkká, hogy pontosak leszünk?

2. Miért szerez tiszteletet Jehovának, ha pontosak vagyunk?

² Ezekben az utolsó napokban a pontosság ritkaságnak számít, mivel sokan „önmagukat szeretők” és „önuralom nélküliek” (2Tim 3:1–3). Ezért ha pontosan érkezünk a munkahelyünkre, a megbeszélt találkozókra és az összejövetelekre, azt mások észre fogják venni, ez pedig tiszteletet szerez Jehovának (1Pét 2:12). Mi jellemző ránk? A munkahelyünkre általában időben érkezünk, ha viszont keresztényi tevékenységekről van szó, gyakran elkésünk? Ha időben, már a kezdő ének és ima előtt ott vagyunk az összejövetelen, azzal azt fejezzük ki, hogy égi Atyánk példáját szeretnénk követni, aki a rend Istene (1Kor 14:33, 40).

3. Miért mondhatjuk, hogy aki pontos, az figyelembe vesz másokat?

³ Ha a pontosság jellemez minket, az azt is mutatja, hogy figyelembe veszünk másokat (Fil 2:3, 4). Például ha időben érkezünk az összejövetelekre, beleértve a szántóföldi összejövetelt is, elkerülhetjük, hogy valami szükségtelenül elvonja a testvérek figyelmét. Ha viszont rendszeresen elkésünk, az azt az üzenetet közvetíti, hogy a saját időnket értékesebbnek tartjuk másokénál. A pontosság annak a jele, hogy megbízhatóak, szavahihetőek és szorgalmasak vagyunk, ezeket a tulajdonságokat pedig nagyra értékelik az emberek.

4. Ha gyakran elkésünk, mit tehetünk ez ellen?

⁴ Ha gyakran elkésel, gondold át, hogy mi lehet ennek az oka. Készíts ésszerű időtervet, így időben el tudod végezni a feladataidat (Préd 3:1; Fil 1:10). Kérd Jehovát, hogy segítsen (1Ján 5:14). Ha pontosak vagyunk, azzal azt fejezzük ki, hogy tiszteletben tartjuk a két legnagyobb parancsolatot, melyek arra szólítanak fel, hogy szeressük Istent és az embertársainkat (Máté 22:37–39).