Noé hite elítéli a világot

HALLOTTÁL már Noéról, arról az istenfélő férfiról, aki bárkát épített, hogy fennmaradjon az élet az egész világra kiterjedő vízözön idején? Bár régi történet ez, mégis milliók ismerik. Sokan azonban nem tudják, hogy Noé életének jelentősége van mindannyiunk számára.

Miért érdekeljen minket egy több ezer éves beszámoló? Vajon van valami hasonlóság Noé helyzete és a miénk között? Ha van, akkor hogyan meríthetünk hasznot a példájából?

A világ Noé napjaiban

A Biblia alapján Noé születése i. e. 2970-re, 126 évvel azutánra tehető, hogy Ádám meghalt. Noé napjaira a föld megtelt erőszakkal, és Ádám leszármazottainak a többsége ősének önfejű példáját követte. Így hát „látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” (1Mózes 6:5, 11, 12).

De nem csak az emberek lázadása nem tetszett Jehovának. Mózes első könyvének a beszámolója ezt a következőképpen magyarázza: „láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala . . . óriások [nefílek, NW] valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak” (1Mózes 6:2–4). Ha ezeket a verseket összevetjük Péter apostol feljegyzésével, azt láthatjuk, hogy „az Istennek fiai” engedetlen angyalok voltak. A nefílek pedig a nők és a testet öltött lázadó angyalok meg nem engedett kapcsolatából született hibrid utódok voltak (1Péter 3:19, 20).

A „nefílek” szó azt jelenti, hogy ’elbuktatók’, tehát olyan személyekre utal, akik elbuktattak másokat. Ezek elnyomó erőszakoskodók voltak, és kéjsóvár apáik bűne Szodoma és Gomorra elferdült hajlamához hasonlítható (Júdás 6, 7). Ezek együtt tűrhetetlen gonoszságba sodorták a földet.

„Feddhetetlen a kortársai között”

Olyannyira elharapódzott a gonoszság, hogy Isten elhatározta, elpusztítja az emberiséget. Ám az ihletett beszámoló elmondja: „Noé kegyet talált Jehova szemében . . . Noé igazságos férfi volt. Feddhetetlen a kortársai között. Noé az igaz Istennel járt” (1Mózes 6:8, 9, NW). Hogyan tudott ’Istennel járni’ egy istentelen, pusztulásra méltó világban?

Noé nyilván sokat tanult apjától, Lámektől, aki hithű ember volt, és Ádám kortársa. Amikor fiának a Noé nevet adta (amelynek a jelentése feltételezhetően ’nyugalom’ vagy ’vigasz’), Lámek próféciát mondott: „Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.” Ez a prófécia akkor teljesedett, amikor Isten visszavonta a termőföldet sújtó átkot (1Mózes 5:29; 8:21).

Ha valaki istenfélő szülő, az még nem biztosíték arra, hogy gyermekei szellemi emberek lesznek, hisz mindenkinek saját magának kell kiépítenie a kapcsolatát Jehovával. Noé „Istennel járt”, olyan utat követett, mellyel elnyerte Isten helyeslését. Amit megtudott Istenről, az arra indította Noét, hogy szolgálja őt. Nem ingott meg Noé hite, amikor megtudta, hogy Istennek az a szándéka, hogy ’elveszt minden testet az özönvízzel’ (1Mózes 6:13, 17).

Mivel Noé biztos volt benne, hogy ez az addig még nem tapasztalt katasztrófa el fog jönni, engedelmeskedett Jehova eme parancsának: „Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal” (1Mózes 6:14). Nem volt könnyű feladat, hogy mindent pontosan úgy készítsen el a bárkán, ahogy Isten meghatározta. Ennek ellenére „úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten”. Sőt, „mindent akképen cselekedék” (1Mózes 6:22). Noé ezt feleségének, és fiainak (Sémnek, Khámnak, Jáfetnek), valamint azok feleségeinek a segítségével végezte el. Jehova megáldotta hitüket. Mily nagyszerű példák ők ma a családoknak!

Mit foglalt magában a bárka építése? Jehova azt az utasítást adta Noénak, hogy építsen egy óriási, vizet át nem eresztő, háromszintes faládát, mely mintegy 133 méter hosszú, 22 méter széles és 13 méter magas volt (1Mózes 6:15, 16). Egy ilyen hajónak közel akkora lehetett a befogadóképessége, mint sok mai teherhajóé.

Ez rengeteg munka volt! Elég valószínű, hogy több ezer fát kellett kivágni, odaszállítani az építkezés területére, majd pallókat és gerendákat készíteni belőlük. Ez magában foglalta, hogy állványt építettek, szögeket meg csapokat készítettek, kátrányt szereztek a szigeteléshez a víz ellen, tartókat és szerszámokat kerítettek és így tovább. A munka megkövetelhette, hogy kereskedőkkel alkudjanak, és hogy fizessenek bizonyos javakért és szolgáltatásokért. Az ácsmesterséghez is érteniük kellett ahhoz, hogy a gerendákat pontosan illesszék egymáshoz, és elég erős építményt készítsenek. Gondold csak el, ez az építkezés valószínűleg mintegy 50-60 évig tartott!

Noénak ezután ügyelnie kellett arra, hogy elegendő élelmet és takarmányt készítsenek elő (1Mózes 6:21). Össze kellett gyűjtenie egy sereg állatot, és szép rendben el kellett helyeznie azokat a bárkában. Noé mindent megtett, amit Isten parancsolt, így hát a munkát elvégezte (1Mózes 6:22). Jehova áldása biztosította, hogy a munkáját siker koronázza.

„Az igazságosság prédikálója”

Noé azonkívül, hogy bárkát épített, figyelmeztette az embereket, és hűségesen szolgálta Istent „az igazságosság prédikálójaként”. De az emberek „semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat” (2Péter 2:5; Máté 24:38, 39).

Ha arra gondolunk, mennyire alacsonyra süllyedt azokban a napokban a szellemiség és az erkölcs, hamar átlátjuk, hogy Noé családját biztosan kinevették hitetlen szomszédaik, és durva bánásmód meg gúnyolódás céltáblái voltak. Az emberek biztos azt gondolták róluk, hogy őrültek. Ám Noénak sikerült szellemi buzdítást és támogatást adnia a háznépének, hisz sosem azonosultak istentelen kortársaik erőszakos, erkölcstelen és lázadó életformájával. Noé a szavaival és tetteivel, melyek a hitét bizonyították, elítélte az akkori világot (Héberek 11:7).

Túlélte az Özönvizet

Isten nem sokkal azelőtt, hogy szakadni kezdett az eső, azt mondta Noénak, menjen be a kész bárkába. Amikor Noé, a családja és az állatok már benn voltak, „az Úr bezára . . . az ajtót”, kizárva minden csúfolódó kötekedőt. Amikor eljött az Özönvíz, az engedetlen angyalok nyilván levetették anyagi testüket, és elkerülték a pusztulást. De mi lett a többiekkel? Bizony a bárkán kívül minden szárazföldi teremtmény, még a nefílek is elvesztek! Csak Noé és családja maradt életben (1Mózes 7:1–23).

Noé és háznépe egy teljes holdévet és tíz napot töltött a bárkában. Lefoglalta őket az állatok etetése, itatása, a hulladék és ürülék eltávolítása, és az, hogy nyomon követték az idő múlását. Mózes első könyvében az Özönvíz minden részlete fel van jegyezve, mint egy hajónaplóban, ami a beszámoló hitelességét mutatja (1Mózes 7:11, 17, 24; 8:3–14).

Míg a bárkában voltak, Noé minden bizonnyal szellemi beszélgetéseket folytatott a családjával, és hálát adott Istennek. Nyilván Noénak és a családjának köszönhetően vannak ismereteink az Özönvíz előtti időkről. Lehettek megbízható szájhagyományok és írásos történelmi dokumentumok a birtokukban, ami nagyszerű téma lehetett, és hasznos beszélgetéseket folytathattak azok alapján a Vízözön idején.

Mennyire örülhetett Noé és a családja, amikor újra szárazföld lehetett a talpuk alatt! Noénak az első dolga az volt, hogy oltárt épített, és papként szolgálta családját, áldozatot mutatva be Megmentőjüknek (1Mózes 8:18–20).

„Amilyenek a Noé napjai voltak”

Jézus Krisztus ezt mondta: „amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” (Máté 24:37). Ma a keresztények ugyancsak az igazságosság prédikálói, és arra buzdítják az embereket, hogy bánják meg bűneiket (2Péter 3:5–9). Ezt a hasonlóságot látva, bizonyára felmerül bennünk: Vajon mi járhatott Noé fejében a Vízözön előtt? Érezte valamikor is, hogy feleslegesen prédikál? Talán néha fáradt volt? A Biblia erről nem beszél. Csak azt tudjuk, hogy Noé engedelmeskedett Istennek.

Látod, milyen összefüggés van Noé helyzete és a miénk között? Ő engedelmeskedett Jehovának az ellenállás és a nehézségek ellenére. Jehova ezért ítélte igazságosnak. Noé családja nem tudta pontosan, mikor hozza el Isten a Vízözönt, de azt tudták, hogy el fog jönni. Noé hitt Isten szavának, s e hite által tartott ki éveken át a munkában és a látszólag gyümölcstelen prédikálásban. Ahogy a Biblia elmondja: „Hit által mutatott Noé istenfélelmet, és készített bárkát a háznépe megmentésére, miután isteni figyelmeztetést kapott a még nem látott dolgokról; és e hit által elítélte a világot, és örököse lett a hit szerinti igazságosságnak” (Héberek 11:7).

Hogyan tett szert Noé ilyen hitre? Bizonyára szánt időt arra, hogy elmélkedjen afelől, amit megtudott Jehováról, és hagyta, hogy ez az ismeret vezesse. Noé biztosan beszélt Istennel imában. Valójában oly szoros kapcsolatba került Jehovával, hogy ’Istennel járt’. Noé családfőként örömmel szentelte idejét és szeretetteljes figyelmét a háznépének. Ebben benne volt, hogy gondoskodott felesége, három fia és menyei szellemi szükségleteiről.

Noéhoz hasonlóan az igaz keresztények ma tudják, hogy Jehova hamarosan véget vet ennek az istentelen világrendnek. Nem tudjuk azt a napot és órát, de felismerjük, hogy ha utánozzuk Noét, „az igazságosság prédikálóját”, az a „lélek életben tartását” fogja eredményezni (Héberek 10:36–39).

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Csakugyan megtörtént?

Az antropológusok majdnem minden törzstől és nemzetből összesen mintegy 270 özönvízről szóló legendát gyűjtöttek össze. „Világszerte mindenütt találkozhatunk özönvízről szóló legendával — mondja a tudós Claus Westermann. — Kulturális örökségünk alapjának a része, akárcsak a teremtési beszámoló. Igazán megdöbbentő: a föld minden egyes részén találkozunk ősrégi, özönvízről szóló történetekkel.” Mi erre a magyarázat? Enrico Galbiati szövegmagyarázó ezt mondja: „Hogy mindenütt jelen van az özönvízről szóló hagyomány, különböző és egymástól távol élő népeknél is, az annak a jele, hogy az ilyen hagyományok mögött történelmi valóság húzódik meg.” Ám a keresztények számára a tudósok észrevételeinél fontosabb annak tudata, hogy Jézus valóságos eseményként beszélt az emberiség történelmében bekövetkezett Özönvízről (Lukács 17:26, 27).

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

Nefílek a mitológiában?

A görög, egyiptomi, ugarit, hurri és mezopotámiai hittudományban általánosak az olyan elbeszélések, amelyek istenek és emberek közötti szerelmi viszonyokról, valamint az ilyen kapcsolatokból született „héroszokról” vagy „félistenekről” szólnak. A görög mitológia némely istenének emberi alakja volt, és különösen szép volt. Ettek, ittak, aludtak, nemi életet éltek, veszekedtek, harcoltak, becsaptak másokat és erőszakoskodtak. Állítólag szentek voltak, mégis értettek a csaláshoz és bűnözéshez. Olyan héroszokról, mint például Akhilleusz, azt mondták, hogy félig istentől, félig embertől származott, és emberfölötti képességei voltak, de nem volt halhatatlan. Amit tehát Mózes első könyve mond a nefílekről, az rávilágít, hogy mi lehet az eredete valószínűleg, sőt feltételezhetően, ezeknek a mítoszoknak.