Tanuljuk meg a szeretet kiváló útját

Koszovo, Libanon, Írország — olyan nevek ezek, melyekről az utóbbi időben gyakran hallunk a hírekben. Az emberek elméjében vérontás, bombázások és öldöklés képeit idézik fel. Persze a vallási, faji, etnikai vagy más okokból kirobbanó erőszakos konfliktusok nem új keletűek. A történelem lapjai tele vannak velük, és kimondhatatlan szenvedést okoztak az emberiségnek.

LÁTVA, hogy a történelem folyamán mindig is voltak háborúk, sokan úgy következtetnek, hogy azok elkerülhetetlenek, és hogy természetes dolog, ha az emberek gyűlölik egymást. Az ilyen nézetek azonban szöges ellentétben állnak Isten Szavának, a Bibliának a tanításaival. A Szentírás egyértelműen kijelenti: „A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet” (1János 4:8). Kétségtelen tehát, hogy a Teremtő azt szeretné, ha az emberek szeretnék egymást.

A Biblia azt is feltárja, hogy az embert Isten a saját képmására teremtette (1Mózes 1:26, 27). Ez azt jelenti, hogy az emberiség azzal a képességgel lett megáldva, hogy visszatükrözze Isten tulajdonságait, amelyek között a legkiemelkedőbb a szeretet. Ezt tudva vajon miért vallottak csúfos kudarcot az emberek az egymás iránti szeretet kimutatásában végig a történelem folyamán? A Biblia ebbe is betekintést enged. Azért van így, mert az első emberpár, Ádám és Éva fellázadt Isten ellen, és bűnbe esett. Ennek az lett a következménye, hogy minden leszármazottjuk a bűnt és a tökéletlenséget örökölte. A Róma 3:23 kijelenti: „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” A szeretet kimutatásának Istentől kapott képességét tehát akadályozza az öröklött bűn és a tökéletlenség. Vajon ez azt jelenti, hogy az emberek nem képesek többé szeretni egymást? Van remény arra, hogy valamikor is békés, szeretetteljes kapcsolatokat ápolhatunk majd embertársainkkal?

Meg kell tanulnunk szeretni Istent

Jehova Isten tudja, hogy mindezek ellenére az ember még mindig képes arra, hogy szeretetet mutasson ki. Ez az, amiért Isten mindenkitől, aki szeretné elnyerni a tetszését, megkívánja, hogy a tőle telhető legnagyobb mértékben mutasson ki szeretetet. Ezt fejezte ki világosan Isten Fia, Jézus Krisztus, amikor valaki megkérdezte tőle, hogy melyik a legnagyobb parancsolat az Izráelnek adott Törvényben. Ezt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.” Majd hozzátette: „A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Máté 22:37–40).

Sok ember szerint azonban nagyon nehéz olyan valakit szeretni, akit nem látnak, mi emberek pedig nem láthatjuk Jehova Istent, mivel ő Szellem (János 4:24). Mégis nap mint nap hatással van ránk mindaz, amit Isten tesz, mivel mindannyian azoktól a jó dolgoktól függünk, amiket Isten a mi javunkra alkotott. Pál apostol erre a tényre mutatott rá, amikor ezt mondta: „[Isten] nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Cselekedetek 14:17).

Bár ilyen vagy olyan módon mindenki javára fordítja a Teremtő gondoskodásait, mégis viszonylag kevesen hálásak neki ezért, és kevesen éreznek indíttatást arra, hogy köszönetet mondjanak neki. Ezért át kell gondolnunk, mennyi jó dolgot tett értünk Isten, és el kell gondolkodnunk azokon a nagyszerű tulajdonságain, amelyek megnyilvánulnak minden tettében. Ha így teszünk, az segít, hogy meglássuk Nagy Teremtőnk lenyűgöző bölcsességét és hatalmát (Ésaiás 45:18). Mindenekfelett pedig abban segít, hogy lássuk, milyen szerető Isten ő, mivel nemcsak életet adott nekünk, hanem azt is lehetővé tette, hogy élvezzük az élet adta örömöket.

Például gondolj csak arra, milyen megszámlálhatatlanul sok gyönyörű virágot alkotott Isten a földön. És milyen boldogok lehetünk, hogy felruházott bennünket azzal a képességgel, hogy láthatjuk ezeket a szépségeket, és gyönyörködhetünk bennük! Isten ezenkívül mindenféle tápláló élelemről is gondoskodott a létfenntartásunk érdekében. És micsoda figyelmesség a részéről, hogy megalkotta bennünk az ízlelés képességét, hogy ezáltal az evés élvezetes is legyen számunkra! Vajon ezek nem meggyőző bizonyítékai annak, hogy Isten igazán szeret minket, és a legjobb érdekeinket tartja szem előtt? (Zsoltárok 145:16, 17; Ésaiás 42:5, 8).

A Teremtő nemcsak a „természet könyve” által tárja fel előttünk kilétét, hanem Szaván, a Biblián keresztül is megmutatja nekünk, milyen Isten ő. A Bibliában feljegyzésre került sok szeretetteljes tett, melyet Jehova Isten a múltban hajtott végre, és feljegyezték azt a számtalan áldást is, melyet ígérete szerint a közeljövőben fog kiárasztani az emberiségre (1Mózes 22:17, 18; 2Mózes 3:17; Zsoltárok 72:6–16; Jelenések 21:4, 5). Mindenekfelett pedig a Biblia feltárja előttünk Isten emberiség iránt érzett szeretetének legnagyobb kifejeződését, mégpedig azt, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta Megváltónkul, hogy kiszabadulhassunk a bűn és a halál fogságából (Róma 5:8). Igen, minél többet tudunk meg szerető Teremtőnkről, annál inkább indíttatva érezzük magunkat arra, hogy teljes szívünkből szeressük őt.

Tanuljuk meg szeretni az embertársainkat

Jézus szavai szerint nemcsak Istent kell teljes szívünkből, lelkünkből és elménkből szeretnünk, hanem az embertársainkat is szeretnünk kell, mint saját magunkat. Valójában Isten szeretete kötelez minket arra, hogy szeressük az embertársainkat. János apostol ezt így magyarázta: „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” Majd kihangsúlyozta: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is” (1János 4:11, 20, 21).

Ma olyan világban élünk, ahol a legtöbb emberre az énközpontú magatartás jellemző; ezek az emberek „magukat szeretők”, ahogy azt a Biblia előre megjövendölte (2Timótheus 3:2). Ezért ha szeretnénk megtanulni a szeretet kiváló útját, komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy átformáljuk az elménket, utánozzuk szerető Teremtőnket, és ne kövessük az emberek önző viselkedésmódját (Róma 12:2; Efézus 5:1). Isten „jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal” is, és „felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak”. Mivel égi Atyánk ilyen nagyszerű példát mutat, törekednünk kell arra, hogy mi is mindenkivel kedvesek és segítőkészek legyünk. Ha így teszünk, azzal azt bizonyítjuk, hogy szerető ’mennyei Atyánk fiai’ vagyunk (Lukács 6:35; Máté 5:45).

Időnként az ilyen szeretetteljes tettek segítenek az embereknek abban, hogy az igaz Isten imádói legyenek. Néhány évvel ezelőtt egy háziasszony, aki Jehova Tanúja, megpróbálta megosztani a Biblia üzenetét a szomszédasszonyával, de az durván elutasította. A Tanú azonban nem keseredett el a szomszédasszony reagálása miatt, hanem továbbra is kedves és segítőkész volt vele. Egyszer segített neki a költözésben. Máskor pedig megszervezte, hogy valaki elkísérje ezt a szomszédasszonyt a repülőtérre, amikor a rokonát várta. Később ez az asszony elfogadta a bibliatanulmányozást, és végül buzgó keresztény lett, a férjétől jövő komoly üldözés ellenére. Igen, azzal, hogy a Tanú különböző módokon kinyilvánította a szeretetét, örökké tartó áldások alapját fektette le.

Ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy Isten nem azért szeret minket, mert olyan sok elismerést érdemlő tulajdonságunk van. Sőt ellenkezőleg, sok vétkünk és hibánk ellenére szeret minket. Ezért nekünk is meg kell tanulnunk szeretni embertársainkat, sok-sok hibájuk ellenére is. Ha igyekszünk észrevenni és értékelni mások jó tulajdonságait, és nem a hibáikat figyeljük, sokkal könnyebb lesz majd szeretetet éreznünk irántuk. Így amit irántuk érzünk, talán több lesz majd az alapelveken nyugvó szeretetnél, és olyan gyengéd vonzalommá és kötődéssé válik, amely a közeli barátokat fűzi össze.

Hagyd, hogy szereteted kiteljesedjen

A szeretetet és a barátságot táplálni és ápolni kell, és ehhez elengedhetetlen a nyíltság és az őszinteség. Néhányan megpróbálják elrejteni hibáikat, hogy kedvező benyomást keltsenek azokban, akikkel barátkozni szeretnének. De az ilyen viselkedés gyakran éppen az ellenkezőjét váltja ki, amikor mások végül felismerik a tényeket, és visszariasztja őket az, hogy nem voltak hozzájuk őszinték. Ezért ne féljünk attól, hogy mások úgy ismernek meg minket, amilyenek valójában vagyunk — bár vannak hibáink, amelyek ellen küzdünk. Ez inkább segíteni fog abban, hogy megalapozzuk a barátságot.

Például egy idősebb Tanú testvérnő az egyik távol-keleti gyülekezetben nem sok iskolai oktatást kapott. Ő mégsem próbálja elrejteni ezt a tényt mások elől. Őszintén elismeri például, hogy nem tudja másoknak elmagyarázni, hogyan lehet a bibliai próféciákból és a történelem alapján kiszámolni, hogy a pogányok ideje 1914-ben ért véget.a De olyan nagyszerű példát mutat a szolgálatban való buzgóság terén, valamint a testvérei iránti szeretet és őszinteség terén, hogy szeretetteljesen a gyülekezet gyöngyszemének szokták nevezni őt.

Egyes kultúrákban elítélik a vonzalom nyílt kifejezéseit; az embereket arra tanítják, hogy vegyenek fel egy udvariaskodó viselkedési formát az egymással való bánásmódjukban. Bár mindig jó, ha udvariasak és figyelmesek vagyunk, nem szabad hagynunk, hogy az udvariasságunk elfojtsa az érzéseinket, vagy megakadályozzon azok kimutatásában. Jehova nem szégyellte kifejezni érzéseit választott népe, az ókori Izráel iránt, amikor ezt mondta: „örökkévaló szeretettel szerettelek téged” (Jeremiás 31:3). Ehhez hasonlóan Pál apostol ezt mondta a Thessalonikában élő hívőtársainak: „felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk” (1Thessalonika 2:8). Tehát miközben igyekszünk őszinte vonzalmat táplálni embertársaink iránt, még inkább a Biblia tanításaival összhangban cselekszünk, ha hagyjuk, hogy ezek az érzések természetes kifejeződést nyerjenek, és nem fojtjuk el azokat.

Állandó erőfeszítésre van szükség

Megtanulni szeretetet érezni és kimutatni mások iránt, hosszantartó folyamat. Sok erőfeszítést kíván meg tőlünk, mivel keményen kell dolgoznunk azon, hogy legyőzzük saját tökéletlenségeinket, valamint azon, hogy ellenálljunk annak az erőteljes befolyásnak, ami ettől a szeretet nélküli világtól jön. De igazán megéri az erőfeszítést, mivel gazdag áldásokat eredményez (Máté 24:12).

Még ebben az igencsak tökéletlen világban is jó kapcsolatnak örvendhetünk embertársainkkal, amely a nagyobb öröm és megelégedettség, valamint a teljes béke forrása nekünk és másoknak is. Ha erőfeszítéseket teszünk, méltók lehetünk az Isten új világában való örökké tartó élet csodálatos reménységére. Mindenekelőtt pedig ha megtanuljuk a szeretet kiváló útját, elnyerhetjük szerető Teremtőnk helyeslését és áldásait, most és egy örökkévalóságon át!

[Lábjegyzet]

[Képek a 10. oldalon]

Kedves cselekedetekkel kimutathatjuk keresztény szeretetünket

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

UN PHOTO 186226/M. Grafman