Elkülönültünk, hogy örvendező dicsérők legyünk világszerte
„Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét” (ZSOLTÁROK 113:1).
1., 2. a) Ki méltó arra, hogy lelkesen dicsérjük a Zsoltárok 113:1–3-mal összhangban? b) Milyen kérdést jó feltennünk?
JEHOVA ISTEN, az ég és a föld Nagy Teremtője, Egyetemes Szuverénünk egy örökkévalóságon át. Teljes mértékben méltó arra, hogy lelkesen dicsőítsük. A Zsoltárok 113:1–3 ezért utasít minket: „Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét, áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!”
2 Isten Tanúiként ezt örömmel tesszük. Mennyire lelkesítőleg hat ránk, hogy Jehova Isten hamarosan előidézi, hogy az egész föld beteljen ezzel az örömteli dicsőítő énekkel, amelyet napjainkban éneklünk (Zsoltárok 22:28). A te hangod hallatszik ebben az egész világra kiterjedő kórusban? Ha igen, biztosan nagyon boldoggá tesz, hogy elkülönültél ettől a megosztott, örömtelen világtól!
3. a) Mi különbözteti meg és teszi egyedülállóvá Jehova népét? b) Hogyan különültünk el?
3 Mivel egyesülten dicsérjük Jehovát, ez biztosan megkülönböztet és egyedülállóvá tesz minket. Egyetértésben beszélünk és tanítunk, s ugyanazokat a módszereket használjuk, hogy ’Jehova nagy jóságát’ hirdessük (Zsoltárok 145:7). Igen, Jehova önátadott népeként elkülönítettek vagyunk Jehova Istenünk szolgálatára. Isten az ókori, önátadott népének, Izráelnek azt mondta, hogy maradjanak elkülönülve az őket körülvevő nemzetektől és makulátlanok azok szokásaitól (2Mózes 34:12–16). Hogy ebben segítsen, törvényeket adott népének. Jehova ehhez hasonlóan ma az ő Szent Szavát, a Bibliát adja nekünk. A benne lévő oktatás megmutatja, hogyan maradhatunk elkülönülve ettől a világtól (2Korinthus 6:17; 2Timótheus 3:16, 17). Mi nem azáltal különültünk el, hogy elszigeteltük magunkat kolostorokban és zárdákban, mint ahogyan Nagy-Babilon szerzetesei és apácái. Követve Jézus Krisztus példáját, Jehova nyilvános dicsérői vagyunk.
Utánozzuk Jehova Legfőbb Dicsérőjét
4. Hogyan mutatott Jézus példát Jehova dicséretében?
4 Jézus soha nem tért el céljától, vagyis attól, hogy Jehovát dicsérje. S ez elkülönítette őt a világtól. A zsinagógákban és a jeruzsálemi templomban Isten szent nevét dicsérte. Hegytetőn vagy tengerparton, ahol csak tömeg gyűlt össze, Jézus nyilvánosan prédikálta Jehova igazságait. Kijelentette: „Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura” (Máté 11:25). Még amikor kihallgatáson volt Ponczius Pilátus előtt, akkor is így tanúskodott: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” (János 18:37). Jézus tisztán látta munkájának a fontosságát. Bárhol volt, Jehováról tanúskodott, és nyilvánosan dicsérte őt.
5. Kire vonatkozik a Zsoltárok 22:23, és milyen legyen a magatartásunk?
5 A Zsoltárok 22:23-ban a következő prófétai kijelentést találhatjuk Jehova Legfőbb Dicsérőjéről: „Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.” Pál apostol pedig a Zsidók 2:11, 12-ben az Úr Jézusra alkalmazza ezeket a szavakat, és azokra, akiket Jehova Isten égi dicsőségre szentelt fel. Hozzá hasonlóan ők nem szégyellik dicsérni Jehova nevét a gyülekezet közepette. Nekünk is ilyen a szellemi magatartásunk, amikor részt veszünk a gyülekezeti összejöveteleken? Lelkes közreműködésünk az összejöveteleken szellemileg és szóban is Jehovát dicséri. De vajon ezzel véget ér örvendező dicséretünk?
6. Mit hagyott meg Jézus a tanítványainak, és hogyan dicsőítik Istent a világosságot szeretők?
6 A Máté 5:14–16 szerint az Úr Jézus is meghagyta követőinek, engedjék fényleni világosságukat, hogy mások is dicsérjék Jehovát. Ezt mondta: „Ti vagytok a világ világossága . . . Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” A világosságot szeretők dicsőséget szereznek Istennek. Vajon ezt csupán helyes beszéddel és jó, emberbaráti cselekedetekkel teszik? Nem, hanem azáltal, hogy egységesen dicsőítik Jehovát. Igen, a világosságot szeretők átadják magukat Istennek, és örvendező dicsérői lesznek. Megtetted már ezt a boldogító lépést?
Öröm Jehova dicséretéből
7. Miért örvendeznek olyan nagyon Jehova dicsérői, és milyen örömük volt i. sz. 33 pünkösdjén?
7 Miért örvendeznek olyan nagyon Jehova dicsérői? Mert az öröm Isten szent szellemének egyik gyümölcse. A Galátzia 5:22-ben rögtön a szeretet után következik. Jézus tanítványai az első században kimutatták Jehova szellemének ezt a gyümölcsét. Nos, i. sz. 33 pünkösdjén, amikor Isten Jézusnak mintegy 120 tanítványára kitöltötte a szellemét, mindannyian elkezdték dicsérni Jehovát különböző nyelveken. Az istenfélő zsidók, akik sokféle nemzetből Jeruzsálembe jöttek, ’megzavarodtak és álmélkodtak’. Így kiáltottak fel: „halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait” (Cselekedetek 2:1–11). Mi volt az eredménye, hogy ilyen csodálatos módon, sok nyelven dicsérték Jehovát? Mintegy 3000 zsidó és zsidó prozelita fogadta el a Királyság jó hírét a Messiásról. Megkeresztelkedtek, megkapták a szent szellemet, és lelkesen csatlakoztak a tanítványokhoz Jehova örvendező dicsérőiként (Cselekedetek 2:37–42). Micsoda áldás volt ez!
8. Mit tettek a keresztények pünkösd után, amivel növelték az örömüket?
8 A beszámoló így folytatódik: „minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel” (Cselekedetek 2:46, 47). Csak amiatt volt nagy az örömük, hogy összejöttek, és együtt ettek? Nem, örömük javarészt abból eredt, hogy nap mint nap Jehova Istent dicsérték. Örömük pedig még nagyobb lett, amikor látták, hogy több ezren reagálnak a megmentésről szóló üzenetükre. Ugyanígy van ez velünk is napjainkban.
Örvendező dicsérők minden nemzetben
9. a) Mikor és hogyan kezdett el Isten lehetőséget adni minden nemzetből való embereknek, hogy hallják a tőle származó jó hírt? b) Miért a megkeresztelkedésük előtt töltetett ki Kornéliusra és a társaira a szent szellem?
9 Jehova nem szerette volna, hogy szolgáinak ez a fényhordozó tevékenysége csak egy nemzetre korlátozódjon. Így hát i. sz. 36-tól lehetőséget adott minden nemzetből való embereknek, hogy halljanak a tőle származó jó hírről. Isten irányítására Péter elment egy nem zsidó katonatiszt otthonába, Czézáreába. Ott találta Kornéliust, legjobb barátai és családja körében. Míg feszülten hallgatták Péter szavait, szívükben hitet gyakoroltak Jézusban. Ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy Isten szent szelleme rászállt ezekre a nem zsidó hívőkre. Isten szellemének ajándékát általában csak a keresztelkedés után kapták meg, ám ez alkalommal Jehova még a bemerítésük előtt kimutatta, hogy elfogadja ezeket a nem zsidókat. Ha Jehova ezt nem tette volna meg, Péter nem lett volna biztos abban, hogy Isten most már elfogadja a nem zsidókat szolgáiként, és hogy alkalmasak a vízben való keresztelkedésre (Cselekedetek 10:34, 35, 47, 48).
10. Hogyan lett megjövendölve már az ókori időktől fogva az, hogy minden nemzetből való emberek fogják dicsőíteni Jehovát?
10 Jehova már az ókortól kezdve megjövendölte, hogy minden nemzetből való emberek dicsérik majd őt, és hogy minden országban lesznek majd örvendező dicsérői. Ennek bizonyítására Pál apostol a Héber Iratok próféciáiból idézett. A római, nemzetközi keresztény gyülekezetnek ezt mondta: „fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit; a pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva [a Zsoltárok 18:50-ben]: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek. És ismét azt mondja [az 5Mózes 32:43-ban]: Örüljetek pogányok az ő népével együtt. És ismét [a Zsoltárok 117:1-ben]: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek” (Róma 15:7–11).
11. Hogyan segített Isten minden nemzetből való embereknek, hogy megismerjék az igazságát, és mi ennek az eredménye?
11 Az emberek nem tudják egységesen dicsérni Jehovát, hacsak nem Jézus Krisztusba helyezik reménységüket, akit Isten nevezett ki, hogy uralkodjon minden nemzet emberei felett. Ahhoz hogy segítsen nekik megérteni örök életre vezető igazságait, Isten egy nemzetközi oktatóprogramot hozott létre. Hű rabszolga osztályán keresztül irányít (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Mi ennek az eredménye? Több mint 230 országban ötmilliónál is több örvendező hang énekel dicséretet Jehovának. Rajtuk kívül még milliók mutatnak érdeklődést ugyanezt téve. Figyeld meg, hányan voltak jelen 1996-ban az Emlékünnepen: 12 921 933-an. Bámulatos!
Örvendező dicsérők megjövendölt nagy sokasága
12. Milyen felpezsdítő látomása volt János apostolnak, és mi az élő valóság mindebben?
12 János apostol látomásban egy minden nemzetből való „nagy sokaságot” figyelt meg (Jelenések 7:9). Miről zeng dicséretet ez a nagy sokaság Isten felkentjeinek a maradékával együtt? János elmondja: „Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jelenések 7:10). Ezt bátran hirdetik a világ minden részén. Mintha pálmaágakat lengetnénk, egyesülten üdvözöljük Istent, az Egyetemes Szuverént, és örömmel teszünk hitvallást ég és föld előtt, hogy neki és a Fiának, a Báránynak, Jézus Krisztusnak ’köszönhetjük’ (NW) a megmentésünket. Milyen lelkesítő érzés járhatta át János apostolt, amikor látta a nagy sokaságról ezt a felpezsdítő látomást! S milyen lelkesítő érzés jár át minket amint látjuk, sőt részt is veszünk János látomásának élő valóságában!
13. Mi különíti el Jehova népét a világtól?
13 Jehova szolgáiként büszkén viseljük a nevét (Ésaiás 43:10, 12). Mivel Jehova Tanúi vagyunk, mások vagyunk, mint a világ. Milyen öröm viselni az Istent megkülönböztető nevet, és életcélunkként végezni isteni munkáját! Értelmet adott az életünknek Jehova nagy szándéka, hogy megszenteli szent nevét, és igazolja egyetemes szuverenitását a Királysága által. És segített nekünk, hogy megtaláljuk a helyünket a nevével és a Királysággal kapcsolatos isteni szándékában. Ezt háromféleképpen tette meg.
Ránk bízta az igazságot
14., 15. a) Mi az egyik módja annak, ahogyan Isten segít nekünk megtalálni a helyünket a nevével és a Királyságával kapcsolatos isteni szándékában? b) Miben különbözik az i. sz. 1914-ben felállított Királyság az i. e. 607-ben megbukottól?
14 Jehova először is a népére bízta az igazságot. A legizgalmasabb kinyilatkoztatás az, hogy a Királysága 1914-ben megkezdte uralmát (Jelenések 12:10). Ez az égi kormányzat különbözik a jeruzsálemi, előképes királyságtól, amelyben Dávid vonaláról kerültek a királyok trónra. Az a királyság megbukott, és i. e. 607-től kezdve Jeruzsálem teljes mértékben nem zsidó világhatalmaknak lett az alattvalója. Az új Királyság, melyet Jehova 1914-ben hozott létre, egy égi hatalom, amely Jehován kívül sohasem vettetik alá senkinek, és nem is fog elpusztulni (Dániel 2:44). Uralkodásában is más. Miért? A Jelenések 11:15 megadja a választ: „nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai [a világ királysága, Csia fordítás] a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.”
15 ’Urunknak és Krisztusának királysága’ az emberiség egész világa fölött gyakorolja uralmát. Jehova szuverenitásának ez az újabb megnyilvánulása, amely magában foglalja messiási Fiát és Jézus 144 000 testvérét, akik közül a legtöbben már feltámadtak égi dicsőségre, nem csupán elméleti dolog, valamiféle teória, amelyről a tanulmányozók vitatkozhatnának. Nem, ez az égi Királyság valóságos kormányzat. És az a boldog kilátás, hogy örökké élhetünk tökéletességben az uralma folytán, épp elegendő okot ad arra, hogy továbbra is örvendezzünk. Mivel Jehova Szavának ilyen igazságait bízták ránk, ez arra indít minket, hogy mindig jót mondjunk róla (Zsoltárok 56:11). Te vajon ezt rendszeresen teszed, elmondva mindenkinek, hogy Isten messiási Királysága már uralkodik az egekben?
Segít a szent szellem és az egész világra kiterjedő testvériség
16., 17. Mi a második és a harmadik módja annak, ahogyan Isten segít megtalálnunk a helyünket isteni szándékában?
16 A második módja annak, ahogyan Isten segít megtalálnunk a helyünket isteni szándékában, hogy a szent szellemét adta nekünk, amely által megteremhetjük csodálatos gyümölcseit az életünkben, és elnyerhetjük a helyeslését (Galátzia 5:22, 23). Pál ezenkívül azt írta a felkent keresztényeknek: „vettük . . . az Istenből való Lelket [Szellemet, Vi]; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk” (1Korinthus 2:12). Ha reagálunk Jehova szellemére, már jelenleg is mindannyian tudhatjuk és érthetjük, milyen jó dolgokat ajándékoz nekünk kedvesen már most — az ígéreteit, a törvényeit, az alapelveit és így tovább. (Vö. Máté 13:11.)
17 Isten segítségének harmadik módja pedig az, hogy van egy egész világra kiterjedő testvériségünk és Jehova csodálatos szervezeti elrendezése az imádatra. Péter apostol erről beszélt, amikor figyelmeztetett minket, hogy ’az atyafiúságot szeressük’ (1Péter 2:17). Testvéreinkből és testvérnőinkből álló, szerető, nemzetközi családunk segít nekünk abban, hogy szívbéli nagy örömmel szolgáljuk Jehovát, ahogyan a Zsoltárok 100:2 parancsolja: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.” A 4. vers így folytatja: „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” Így akár nyilvánosan prédikálunk, akár részt veszünk az összejöveteleinken, örömet élhetünk át. Micsoda békére és biztonságra leltünk Jehova szellemi templomának gyönyörű udvaraiban!
Örvendezve dicsérjük Jehovát!
18. Miért örülhetünk Jehovát dicsérve a minket érő üldözés és egyéb nehézség ellenére?
18 Bármilyen nehéz körülmények közt legyünk is, üldözés alatt vagy egyéb nehézségek közepette, örüljünk, hogy Jehova imádatának házában vagyunk (Ésaiás 2:2, 3). Ne feledjük, az öröm a szív tulajdonsága. Régen élt keresztény testvéreink és testvérnőink sok nehézségük és az átélt veszteségeik ellenére örvendező dicsérői voltak Jehovának (Zsidók 10:34). Hittestvéreink napjainkban ugyanilyenek (Máté 5:10–12).
19. a) Milyen ismétlődő parancs késztet minket arra, hogy dicsérjük Jehovát? b) Mitől függ örökké tartó életünk, s mit határoztunk el?
19 Mindannyian, akik Jehovát szolgáljuk, örömmel engedelmeskedünk annak a bibliai parancsnak, hogy dicsérjük őt. A Jelenések könyvében Isten dicséretét többször is meg-megszakítja az „Aleluja!”, ’dicsérjétek Jaht’ kifejezés (Jelenések 19:1–6). A 150. zsoltár hat verse összesen 13-szor mondja, hogy dicsérjük Jehovát. Ez egy általános felhívás, mely minden teremtményhez szól, hogy csatlakozzon a Jehovát dicsérő örömteli énekhez. Örökké tartó életünk függ attól, hogy csatlakozunk-e ehhez a nagy Hallelujah-kórushoz! Igen, csak azok az emberek fognak egy örökkévalóságon keresztül élni, akik szüntelenül dicsérik Jehovát. Ezért elhatároztuk, ahogy a vég közeledik, szorosan ragaszkodunk az egész világra kiterjedő lojális gyülekezetéhez. S akkor reménykedhetünk abban, hogy meglátjuk, amint teljes egészében beteljesednek a 150. zsoltár befejező szavai: „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”
Hogyan válaszolnál?
◻ Mi különbözteti meg és teszi egyedülállóvá Jehova népét?
◻ Miért örvendeznek olyan nagyon Jehova szolgái?
◻ Mi különít el minket a világtól?
◻ Milyen három módja van annak, ahogyan Isten segít megtalálnunk a helyünket isteni szándékában?
[Kép a 17. oldalon]
Jézus bárhol volt, Jehováról tanúskodott, és nyilvánosan dicsérte őt