Vissza a porba — Milyen módon?

„POR vagy te s ismét porrá leszesz.” Amikor Ádám, az első ember ezeket a szavakat hallotta, tudta, mire számíthat. A föld porából lett megalkotva, és nem máshová, mint a porba is fog visszatérni. Meg fog halni, mert nem engedelmeskedett a Teremtőjének, Jehova Istennek (1Mózes 2:7, 15–17; 3:17–19).

A Biblia rámutat, hogy az emberek a porból lettek megalkotva. Azt is mondja: „A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4; Zsoltárok 103:14). A halál millióknak okozott már fájdalmat, és újra meg újra kérdések merülnek fel az ember földi maradványainak elhelyezését illetően.

Múltbeli és jelenlegi gyakorlatok

Hogyan helyezték el az emberek földi maradványait Isten ókori időkben élt népe körében? Első lapjain a Biblia különféle módokat említ meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan jártak el a halottakkal, amely magában foglalta a holttest elhantolását is (1Mózes 35:8). Ábrahám patriarchát és feleségét, Sárát, valamint fiukat, Izsákot és unokájukat, Jákobot Makpelá barlangjába temették (1Mózes 23:2, 19; 25:9; 49:30, 31; 50:13). Az izraelita bírákat, Gedeont és Sámsont ’atyáik sírjába temették’ (Bírák 8:32; 16:31). Ez azt sugallja, hogy Isten ókori népe körében jobban szerettek családi sírhelyekkel rendelkezni. Amikor Jézus Krisztus i. sz. az első században meghalt, holttestét egy újonnan kivésett sziklasírba fektették (Máté 27:57–60). Akkoriban az ember földi maradványait általában a földbe temették, vagyis elhantolták. A legtöbb helyen világszerte még mindig ez a gyakorlat.

Napjainkban a világ néhány részén azonban a rendelkezésre álló földterület komoly hiánya és a földek borsos ára miatt egyre nehezebb temetkezési helyhez jutni. Ezért néhányan a földi maradványok elhelyezésének más módjait veszik fontolóra.

A hamvak elszórása az ember földi maradványainak elhamvasztása után egyre általánosabbá válik. Angliában a halottaknak körülbelül 40 százalékával ilyen módon járnak el. Svédországban, ahol a városi területeken a halottaknak több mint 80 százalékát hamvasztják, bizonyos erdőségeket jelölnek ki a hamvak elszórására. Sanghajban pedig, és Kína néhány más tengerparti városában a városi önkormányzatok finanszírozták a hamvak tömeges tengerbe szórását, évente többször is.

Hol lehet így szétszórni a hamvakat? Éppenséggel nem mindenhol. Néhányan talán attól félnek, hogy a hamvak elszórása káros a környezetre nézve. Valójában azonban a hamvasztáskor bármilyen lehetséges ragályveszély megszűnik. Anglia és az Egyesült Államok bizonyos temetőiben gyepes területeket vagy virágoskerteket tartalékolnak olyan földterületnek, ahová a hamvak elszórhatók. Természetesen a keresztényeket különösen érdekli a Szentírás nézete a hamvasztást és a hamvak elszórását illetően.

Mi a Szentírás nézete?

Egy „Babilon királya” elleni kijelentésében Ésaiás próféta ezt mondta: „Téged azonban temetetlenül dobnak el” (Ésaiás 14:4, 19, Újfordítású revideált Biblia). Ennyire megalázó dologgal kellene összehasonlítani a hamvak szétszórását? Nem, mivel itt nem a hamvasztásra vagy a visszamaradó hamvak szétszórására történik utalás.

Jézus Krisztus a halottaknak az ezeréves uralom alatti, földre történő feltámadásáról beszélt, amikor ezt mondta: „mindazok, akik a sírban vannak, meghallják . . . [a hangomat], és kijönnek” (János 5:28, 29, Úf ). Egy személy feltámasztásához azonban nem szükségszerű feltétel egy jellegzetes sír, ahogy ezt egy másik, feltámadásról szóló prófétai leírás is megerősíti. A Jelenések 20:13 kijelenti: „És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak.” Ami tehát számít, az nem az, hogy hol vagy milyen módon ’tért vissza a porba’ egy személy. Inkább az számít, hogy vajon emlékezetében tartja-e és feltámasztja-e őt Isten (Jób 14:13–15; vö. Lukács 23:42, 43). Jehovának természetesen nincs szüksége arra, hogy lenyűgöző sírok segítsenek emlékezetében tartani az embereket. A hamvasztás nem vet gátat egy személy feltámasztásának. És ha a hamvak szétszórása megfelelő indítékból és a hamis vallás ceremóniái nélkül történik, nem összeegyeztethetetlen a Szentírással.

Azok, akik a hamvak szétszórása mellett döntenek, szükséges, hogy figyelmet szenteljenek a terület törvényeinek. Helyénvaló lenne részükről, ha számításba vennék az elhunyt hozzátartozóinak és másoknak az érzéseit is. Jehova szolgái jól teszik, ha óvatosak abban, hogy mikor gyakorolják a Szentírás által engedélyezett szabadságukat ebben a tekintetben, hogy ne hozzanak szégyent arra a jó hírnévre, amelynek a keresztények örvendenek. Ez különösen az olyan területeken fontos, ahol a hamvasztás és a hamvak szétszórása törvényesen engedélyezett ugyan, de az adott közösségben még nem teljesen elfogadott. A keresztények természetesen távol tartják magukat bármiféle szertartástól és szokástól, amely az emberi lélek halhatatlanságába vetett hiten alapul.

Teljesen megszabadulva a síroktól!

Néhányan azok közül, akik támogatják a hamvak szétszórását, azt mondják, hogy ez a sírba történő temetkezéstől való megszabadulást jelenti. A legjelentősebb enyhülést azonban a Biblia azon ígéretének beteljesedése hozza majd el, hogy „mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1Korinthus 15:24–28).

Ez azt jelenti, hogy a sírgödrök, a síremlékek, de még a hamvasztás és a hamvak szétszórása is a múlté lesz. Igen, halál nem lesz többé. Isteni ihletés alatt ezt írta János apostol: „És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).

Ez akkor válik valóra teljesen, amikor az emberi halál, ami Ádám bűnének az eredménye, teljesen meg lesz szüntetve Isten Királysága alatt. Abban az időben az engedelmes emberiségnek már nem kell szembenéznie azzal a kilátással, hogy a porba fog visszatérni.

[Képek a 29. oldalon]

Az ember földi maradványai kezelésének általános módjai

[Kép a 31. oldalon]

A hamvak szétszórása Sagami Bayben, Japánban

[Forrásjelzés]

A Kouejsa, Tokió szíves engedélyével