„Ótestamentum” vagy „Héber Iratok” — Melyik?
NAPJAINKBAN a kereszténységen belül általános gyakorlat az „Ótestamentum” és az „Újtestamentum” megjelölést alkalmazni a Biblia héber-arám illetve görög nyelvű részének azonosítására. Van-e azonban bibliai alapja annak, hogy ezeket a kifejezéseket használják? Általában miért kerülik Jehova Tanúi a kiadványaikban használatukat?
Igaz, az 1899-ben kiadott Károli fordítás és Luther Márton első fordítása, az úgynevezett Septembertestament (1522) alapján úgy tűnhet, hogy a 2Korinthus 3:14 alátámasztja ezt a szokást. Az 1899-ben kiadott Károli fordításban ez a vers így hangzik: „Annakokáért megtompultak az ő elméik: mert mind e mai napig, az O Testamentom írásának olvasásában ama fedél felfedetlen marad, mely a Krisztus által vétetik el.”
De vajon az apostol itt arról a harminckilenc könyvről beszél, amelyet általában „Ótestamentum”-nak neveznek? Az itt „testamentum”-nak fordított görög szó a di·a·theʹke. A neves német teológiai enciklopédia, a Theologische Realenzyklopädie a 2Korinthus 3:14-hez fűzött magyarázatában azt mondja, hogy a 14. versben szereplő „az ó di·a·theʹke olvasása” kifejezés jelentésében ugyanazt takarja, mint a következő versben olvasható „mikor Mózest olvassák” kifejezés. Tehát, amikor azt mondja, hogy „az ó di·a·theʹke”, akkor ez Mózes törvényére, vagy legfeljebb Mózes öt könyvére vonatkozik. A kifejezés természetesen nem a Szent Iratok keresztény kor előtti teljességére utal.
Az apostol a Héber Iratoknak csupán egy részére utal, a régi Törvényszövetségre, melyet Mózes jegyzett le öt könyvében, nem pedig a héber és arám iratok összességére. Továbbá Pál ezzel nem célzott arra, hogy az i. sz. első század ihletett keresztény iratai „új testamentumot” alkotnának, hiszen ez a megjelölés sehol nem fordul elő a Bibliában.
Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a görög di·a·theʹke szó, amelyet itt Pál használt, tulajdonképpen „szövetséget” jelent. (További felvilágosításért lásd a New World Translation of the Holy Scriptures—With References függelékének 7E részét az 1585. oldalon; megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában, 1984-ben.) Éppen ezért sok modern fordítás helyesen az „ószövetség” értelmet adja vissza az „ótestamentum” helyett.
A „National Catholic Reporter” idevonatkozóan ezt a kijelentést teszi: „Az »Ótestamentum« megjelölés elkerülhetetlenül az alsóbbrendűség, illetve idejétmúltság hatását kelti.” A Biblia azonban valójában egyetlen mű; egyik része sem idejétmúlt vagy „ó”. Üzenete következetes a héber rész első könyvétől a görög rész utolsó könyvéig (Róma 15:4; 2Timótheus 3:16, 17). Így hát alapos okunk van arra, hogy kerüljük ezeknek a helytelen feltételezéseken alapuló kifejezéseknek a használatát, és inkább a pontosabb „Héber Iratok” és „Keresztény Görög Iratok” megjelöléseket használjuk.