Megőrizni az összhangot — A vének és a kisegítőszolgák között
IDŐSZÁMÍTÁSUNK szerint 33-ban, röviddel Pünkösd után szükséghelyzet állt elő az újonnan alakult keresztény gyülekezetben. Korábban már intézkedés történt a szükségben lévő özvegyekről való gondoskodás érdekében. Egy idő után azonban „zúgolódás támadt a görögök között a héberek ellen, hogy a mindennapi felszolgálásban az ő özvegyeiket elhanyagolják” (Cselekedetek 6:1, Vida fordítás).
E panaszok eljutottak az apostolok fülébe. „Odahívta pedig a tizenkettő a tanítványok sokaságát, és ezt mondták: nem elfogadható, hogy mi elhagyjuk az Isten Igéjét, és az asztaloknál felszolgáljunk. Szemeljetek ki tehát testvérek, magatok közül hét jó tanú(bizony)ságtétellel bíró, Szent Szellemmel és bölcsességgel teljes férfiút, akiket e szükségre beállítsunk” (Cselekedetek 6:2, 3, Vi).
Mindez jól szemlélteti a keresztény gyülekezeten belüli szervezettség egyik fontos alapelvét. Egyes felelős férfiaknak a szokásos teendők elvégzésére szól a megbízatásuk, míg mások komolyabb szellemi dolgokra ügyelnek. Ez nem újkeletű fejlemény. Az ókori Izraelben Áron és leszármazottai papi szolgálatra kaptak kinevezést, hogy áldozatokat mutassanak be Istennek. Mindamellett Jehova úgy rendelkezett, hogy a léviták segítsenek nekik azzal, hogy ’ügyelnek a gyülekezet sátorának minden eszközére’ (4Mózes 3:5–10). Ehhez hasonlóan a véneknek ma segítséget jelentenek a kisegítőszolgák.
A vének és a kisegítőszolgák szerepe
Az Írások magas szintű képesítéseket írnak elő mind a véneknek, mind a kisegítőszolgáknak (1Timótheus 3:1–10, 12, 13; Titus 1:6–9). Ők nem versenytársak, hanem ugyanarra a célra törekednek, a gyülekezet építésére. (Vö. Efézus 4:11–13.) Mindazonáltal van némi különbség a gyülekezetben végzett munkájukban. Az 1Péter 5:2 így szól a felvigyázókhoz: „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal.” Számadással tartoznak Istennek azért, hogy miként végzik el e szent feladatot (Zsidók 13:17).
Mit mondhatunk a kisegítőszolgákról? Az Írások nem követelik meg tőlük, hogy ilyen képesítésük legyen a tanítási képességüket illetően. A feladataik különböznek valamelyest a vének feladataitól. Az i. sz. első században kétségkívül sok anyagi természetű, szokásos teendőket érintő vagy mechanikus jellegű dolog volt, amely figyelmet igényelt, s talán ezek közé tartozott az Írások másolásához szükséges anyag beszerzése vagy még maga az Írások másolása is.
Napjainkban a kisegítőszolgák továbbra is különféle fontos feladatokat látnak el a gyülekezeten belül; ezek közé tartozik például a gyülekezet számláinak és a területeiről szóló feljegyzéseknek kezelése, a folyóiratok és könyvek szétosztása és a Királyság-terem fenntartása. Egyes kisegítőszolgákat még a tanításra is fel lehet használni — időnként Gyülekezeti Könyvtanulmányozásokat vezethetnek le, programrészeket fejthetnek ki a Szolgálati Összejöveteleken és nyilvános előadásokat tarthatnak, ha alkalmasak e teendőkre.
Amikor a vének és a kisegítőszolgák összhangban dolgoznak együtt, kiegyensúlyozott módon történik a gyülekezet szellemi, valamint szervezeti szükségleteinek kielégítése. A gyülekezet tagjai ilyenkor örülnek, erősek és termékenyek szellemileg. Emlékezz vissza, mit írt Pál az efézusi felkenteknek: „szép renddel [harmonikusan, NW] egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben” (Efézus 4:16).
A véneknek és a kisegítőszolgáknak törekedniük kell arra, hogy hasonló összhangot, azaz egyetértést, harmóniát, együttműködést és egységet fejlesszenek ki. Az ilyen összhang azonban nem valósul meg automatikusan. Fejleszteni kell, és nagy gonddal kell óvni.
Amit megtehetnek a vének
Fontos lépés annak felismerése, hogy a vén és a kisegítőszolga közötti kapcsolat nem egy „mester és rabszolga” vagy „munkaadó és foglalkoztatott” viszonynak felel meg. Ahol igazi összhang van, ott a vének úgy tekintik a kisegítőszolgákat, mint társakat Isten szolgálatában. (Vö. 1Korinthus 3:6–9.) „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” — mondja a Róma 12:10. A vének ezért távol tartják magukat attól, hogy oly módon bánjanak a kisegítőszolgákkal, amely esetleg leereszkedő vagy lekezelő stílusra emlékeztetne. Nem fojtják el, hanem inkább támogatják az egészséges kezdeményezést. Ha tisztelettel bánnak a kisegítőszolgákkal, ez hozzájárul ahhoz, hogy a legjobbat nyújtsák e szolgák, és segít nekik örömmel végezni a munkájukat a gyülekezetben.
A vének azt is tartsák elméjükben, hogy az a megbízatásuk, hogy legeltessék Isten gondjaikra bízott nyáját, a kisegítőszolgaként szolgáló testvéreket is magában foglalja. Igaz, e felelős férfiaknak érett keresztényeknek kell lenniük az elvárások szerint. Mindazonáltal a nyáj többi tagjához hasonlóan ők is személyes figyelmet igényelnek időről időre. A véneknek élénk érdeklődést kellene tanúsítaniuk szellemi fejlődésük iránt.
Például Pál apostol, amikor találkozott a fiatal férfival, Timótheusszal, azonnal felismerte Timótheus kiaknázatlan képességeit, és kifejezésre juttatta, hogy ’magával akarja vinni’ útjaira (Cselekedetek 16:3). Timótheus útitársként szolgált Pál mellett, és ennek eredményeként felbecsülhetetlen értékű képzésben részesült. Hiszen Pál így írhatott évek múltán a korinthusi keresztényeknek: „küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban”! (1Korinthus 4:17).
Vének, hozzáfogtatok már ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználjátok a kisegítőszolgák kiaknázatlan képességeit a gyülekezetetekben? Segítetek nekik előrehaladni, személyes képzésben részesítve őket a nyilvános beszéd és a Biblia kutatása terén? Meghívtatok már képesített kisegítőszolgákat, hogy kísérjenek el titeket a pásztori látogatásokra? Szoktatok velük együtt munkálkodni a szántóföldi szolgálatban? Jézusnak a talentumokról szóló példázatában az úr ezt mondta hűséges szolgáinak: „Jól vagyon jó és hű szolgám” (Máté 25:23). Ti is hasonlóképpen bőkezűek vagytok az elismeréssel és a dicsérettel a kisegítőszolgák iránt, akik szerényen és nagyszerűen teljesítik megbízatásaikat? (Vö. Példabeszédek 3:27.) Ha nem teszitek ezt meg, vajon úgy fogják érezni, hogy nem értékelik mások a munkájukat?
A gondolatcsere hasonlóképpen elengedhetetlen az összhangot mutató, jó kapcsolathoz. (Vö. Példabeszédek 15:22.) A feladatokat nem szabad tetszés szerint vagy ötletszerűen kijelölni, sem elvenni. A vének imateljesen beszéljék meg, hogyan lehet a legjobban kihasználni egy testvér képességeit a gyülekezetben. (Vö. Máté 25:15.) A megbízáskor részletes útmutatást kell kapnia a testvérnek, hogy mi követeltetik meg tőle pontosan. „A hol nincs vezetés, elvész a nép” — figyelmeztet a Példabeszédek 11:14.
Nem az a legjobb megoldás, ha csak annyit mondunk egy testvérnek, hogy vegye át a számlákat, a folyóiratokat vagy az irodalomosztályt egy másik szolgától. Olykor előfordul, hogy az újonnan kijelölt szolga egy halom pontatlan vagy hiányos feljegyzést vesz át. Mennyire elkedvetleníti ez az embert! „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek” — adja útmutatásul az 1Korinthus 14:40. A vének tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy képzésben részesítsék a testvéreket, megismertetve velük a gyülekezeti ügyintézések folyamatát, és maguk is mutassanak jó példát, betartva az ilyen munkafolyamatok rendjét. Például a véneknek gondoskodniuk kell arról, hogy a gyülekezeti számlák ellenőrzése minden harmadik hónapban megtörténjen. Az ilyen fontos elrendezés elhanyagolása problémákhoz vezethet, és alááshatja azt a tiszteletet, amelyet a szervezeti útmutatások iránt éreznek a kisegítőszolgák.
De mi van akkor, ha valamelyik testvér a jelek szerint felületesen hajt végre egy bizonyos megbízatást? A vének ne fosszák meg őt rövid úton a megbízatásától, hanem inkább beszéljék meg vele a dolgokat. A probléma talán a képzés hiányából fakad. Ha a testvér továbbra is nehezen tesz eleget a megbízatásának, esetleg jobban helytállna egy másik megbízatásban.
A vének azzal is elősegíthetik az összhangot, ha alázatosságot nyilvánítanak ki. A Filippi 2:3 arra buzdítja a keresztényeket, hogy semmit se cselekedjenek „versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek” tartsák. Ily módon egy vén mutasson készséget az együttműködésre, ha egy rendező arra kéri, hogy ezt és ezt a helyet foglalja el a teremben, és ne érveljen úgy, hogy mivel ő vén, nem kell engedelmeskednie. A rendező talán csak azt a javaslatot igyekszik alkalmazni, hogy a terem különböző részein foglaljanak helyet a testvérek, jóllehet emlékeznie kell arra, hogy nincs olyan szabály, mely szerint mindenkinek ezt kell tennie.a Egy vén kerüli azt, hogy szükségtelenül felülbírálja a döntéseket az olyan dolgokban, amelyeket egy kisegítőszolga kapott megbízatásul.
Kisegítőszolgák, akik az összhang érdekében fáradoznak
„A diakónusok [kisegítőszolgák, NW] ugyanígy legyenek komolyak” — jegyezte meg Pál apostol (1Timótheus 3:8, Vi). Ha komolyan viszonyulnak megbízatásaikhoz — mint szent szolgálatuk részéhez — ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne alakuljanak ki feszültségek. Ha kisegítőszolga vagy, lelkesedéssel látod el a feladataidat? (Róma 12:7, 8). Minden erőddel arra törekszel, hogy jártasságra tegyél szert feladataid végzésében? Lehet rád számítani, megbízható vagy? Készséges szellemet nyilvánítasz ki, amikor megbízatásokról van szó? Afrika egyik országában egy kisegítőszolga három különböző megbízatást lát el a gyülekezetben. Milyen a hozzáállása? „Nos, ez mindössze több kemény munkát jelent — mondja —, a kemény munkába pedig nem halsz bele.” Valóban, azok a legboldogabbak, akik önmagukból adnak (Cselekedetek 20:35).
Te is sokat tehetsz az összhang előmozdításáért, ha teljes mértékben együttműködsz a vénekkel. „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót — mondja a Zsidók 13:17 —, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.” Igaz, a vének tökéletlen emberek, és talán könnyű hibát találni bennük. A bíráló hozzáállás azonban bizalmatlanságot szül. Megfoszthat örömödtől és kedvezőtlenül befolyásolhat másokat a gyülekezetben. Péter apostol ezért ezt tanácsolta: „ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot [alázatos értelmet, NW] öltsétek fel . . . Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Péter 5:5, 6).
Az ilyen tanács különösen akkor helyénvaló, ha érzésed szerint figyelmen kívül hagynak a szolgálati kiváltságok terén. Esetleg ’felvigyázói tisztségre törekszel’, de nem kaptál még kinevezést (1Timótheus 3:1, NW). Az alázatos értelem segítségedre lehet abban, hogy továbbra is ’várakozz’ Jehovára (Jeremiás siralmai 3:24, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Ne neheztelj a vénekre — ami biztosan aláásná gyümölcsöző kapcsolatotokat —, ehelyett inkább kérdezd meg tőlük, vannak-e olyan területek, amelyeken javulást érhetnél el. Nem kétséges, hogy szellemi fejlődésed bizonyítékául fog szolgálni, ha őszinte készséget mutatsz a tanács elfogadására és alkalmazására.
Az istenfélő alázatosság és szerénység segítségével egy kisegítőszolga meg tudja őrizni egyensúlyát, még ha kivételes képességekkel rendelkezik is, vagy előnyben van műveltség vagy társadalmi állása tekintetében. Micsoda kísértést érezhet esetleg arra, hogy megpróbálja felülmúlni a véneket, vagy saját képességeire irányítsa a figyelmet! A Példabeszédek 11:2 emlékezetünkbe idézi, hogy „a szerénységgel . . . bölcsesség jár együtt” (Újfordítású revideált Biblia). Egy szerény testvér tisztában van korlátaival. Kész arra, hogy háttérben maradva, csendesen végezze munkáját, és felhasználja képességeit a vének támogatására. A szerénység annak felismeréséhez is hozzásegítheti, hogy még ha nagy tudással rendelkezik is világi értelemben, még mindig hiányosságai lehetnek a szellemi bölcsesség és a megkülönböztető képesség fontos területein — ezek pedig olyan tulajdonságok, amelyekkel a vének talán kitűnnek (1Korinthus 1:26—2:13; Filippi 1:9).
Világos, hogy a vének és a kisegítőszolgák alapvetően fontos szerepet játszanak. Együttesen sokat tehetnek a gyülekezet minden tagjának építéséért. De ennek megcselekvéséhez összhangban kell dolgozniuk, „teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében” (Efézus 4:2, 3).
[Lábjegyzet]
[Képek a 27. oldalon]
A vének nem beosztottaknak tekintik a kisegítőszolgákat, hanem társaknak Isten szolgálatában