„Egyszerűen nem vagyunk képesek beszélgetni!”

EGY ügyvédnek, Michaelnek dinamikus kommunikátornak kellett lennie. A szakmája megkövetelte. De tizenhat évi házasság után Michael arra a felismerésre kényszerült, hogy amikor hazament feleségéhez, Adrianhoz, kommunikációs készsége úgy tűnt, szertefoszlott. „Bírálgatás, kötözködés; apró, burkolt célozgatások elejtése — idézi fel Michael —, Adrian és én mindig veszekedtünk egymással, és én úgy gondoltam ez csak kimerít minket. Azon tűnődtem, hogy vajon ez lenne a házasság: a zúgolódásnak és bosszantgatásnak ez a folyamatos sortüze. Ha ez lett volna közös sorsunk hátralévő életünkben, akkor szerettem volna megszökni — komolyan mondom. Egyszerűen nem tudtam szembenézni húsz, harminc, negyven év ilyen folytonos bosszantgatással és feszültséggel.”

Az ehhez hasonló érzelmek semmiképpen sem csak Michaelnél és Adriannál fordulnak elő. Ezek az érzelmek sok házaspár számára valóság, akiknek a kapcsolata harc és tűzszünet között váltakozik. A legegyszerűbb beszélgetések is szóharcban törnek ki. Olyan dolgokat „hallanak”, amelyek nem hangzottak el. Olyan dolgokat mondanak, amelyekre senki sem gondolt. Támadnak és vádolnak, majd neheztelő csendbe vonulnak vissza. Nem különülnek el, de nem is igazán ’egy test’ (1Mózes 2:24). A kapcsolat holtpontra jutott. A meghátrálás szakadást jelenthet; a támadás pedig a különbségek összeütközését. Ahhoz, hogy elkerüljék a bármelyik választásból adódó fájdalmat, a házaspárok beletörődnek abba, hogy érzelmileg biztonságos távolságban tartják magukat egymástól.

Ezeknek a házaspároknak ’érett tanácsok megszerzésére’ van szükségük a házasságukra vonatkozóan (Példabeszédek 1:5). Ez a tanács elérhető Isten Szavában, a Bibliában. Pál Timótheushoz írt második levele megerősíti, hogy a Biblia „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra” (2Timótheus 3:16). Ez a helyzet a házassági kommunikáció törésének gyógyításával is, ahogy ezt látni fogjuk.