Olvasók kérdései

Fel fognak támadni azok, akik most nem fogadják el az igaz keresztényiséget és meghalnak, mielőtt a nagy nyomorúság elkezdődik?

Mindannyiunk számára jó, ha elutasítunk minden ítélkezésre való hajlamot, felismerve, hogy végső soron Jehova ítélete a döntő, amit Jézus Krisztus által hajt végre (János 5:22; Cselekedetek 10:42; 2Timótheus 4:1). Azonban az Írások néhány hasznos információt szolgáltatnak az előbb említett kérdés megválaszolásában.

Isten Királysága jó hírének világméretű prédikálása egyik alapvető jellemvonása ’Jézus jelenléte jelének’. Ez a jel már századunk elejétől nyilvánvalóvá vált. A prédikálómunka eredményeként Jézus ’juhokról’ és ’kecskékről’ szóló példázatának beteljesedése folyik, szétválasztva a minden népből való embereket. Ezen prédikáló- és szétválasztómunka befejezésével a „nagy nyomorúság” véget vet a dolgok jelen gonosz rendszerének (Máté 24:3, 21, 22; 25:31–46, New World Translation).

Jehova a Fiával együtt fogja eldönteni, hogy bárki, aki elutasítja a Királyság-üzenetet és meghal a nagy nyomorúságot megelőzően, a kecskékhez tartozik-e. Jézus azt mondta, hogy a kecskék „elmennek az örök levágásra”. Ezért arra következtethetünk, hogy akiket Isten kecskéknek határoz meg, azok számára nem lesz feltámadás. Hasonló ítéletben részesülnek, mint azok, akik „örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól” a nagy nyomorúság idején (2Thessalonika 1:9, Ö.f.).

De mit mondjunk azokról, akiknek látszólag nem volt elég lehetőségük megismerni a Királyság-üzenetet annyira, hogy tudatosan tudták volna választani az igazságot, mielőtt meghaltak ezekben az „utolsó napokban”? (2Timótheus 3:1).

Sokan, akik a nagy nyomorúságot megelőzően haltak meg, mialatt a prédikálómunka előrehaladt, nyilvánvalóan feltámadásban részesülnek majd. Erre utal, amit a Jelenések 6:7, 8. versében olvashatunk a jelképes lovas vágtájáról. Sokan estek áldozatul a háborúknak, az élelmiszerhiányoknak és a halálos járványoknak. Mivel a ’Hádesz’ követeli magának a halál áldozatait, fel fognak támadni Krisztus millenniumi uralma alatt, amikor a Hádesz kiadja halottait (Jelenések 20:13, NW). Sokan ezen életre keltek közül talán már kapcsolatban voltak valamilyen módon a Királyság-üzenettel, mielőtt meghaltak.

Milyen hálásak lehetünk, hogy Jézus nem az emberekre hagyta, hogy eldöntsék, ki juhszerű és ki kecskeszerű! Tökéletlen emberek nem tudják helyesen megítélni, hogy egy bizonyos embernek milyen lehetősége volt meghallani és elfogadni a Jóhírt. Vajon meg tudjuk állapítani, hogy milyen volt a szívállapota, vagy hogy igazán szerette-e az igazságosságot? Fel tudjuk mérni, hogy mennyire befolyásolta őt a választásban a családja, a vallási háttere, vagy más hatások? Nyilvánvalóan nem. De biztosak lehetünk abban, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus meg tud ítélni ilyen dolgokat és azután tökéletes, igazságos és jogos döntéseket tud hozni (5Mózes 32:4; Ésaiás 11:1–5).

Ezért nincs okunk találgatásokba bocsátkozni azt illetően, hogy azok közül, akik nemrégiben haltak meg, vajon ki az, aki feltámad, és ki nem. Ez egy olyan dolog, amire nem lettünk felhatalmazva. (Vö. Lukács 12:13, 14.) Sokkal bölcsebb számunkra, ha az igazságos Bírák, Jehova Isten és Jézus Krisztus döntéseire várunk. Ez nagyobb elmebeli békét jelent nekünk, Jehova szolgáinak. Valamint abban is segít, hogy jobban arra tudjunk figyelni, amivel megbíztak bennünket —, hogy ’menjünk és tegyünk tanítványokká minden népeket, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus megparancsolt’ (Máté 28:19, 20).

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

Leicester juh, Meyers