Megteszel minden tőled telhetőt?

„MEGPRÓBÁLOK megtenni minden tőlem telhetőt.” Milyen sokszor követi ezt a „de”, majd utána a mentegetődzés egész hosszú listája, amiért nem erőlteti meg magát valaki! Mi a helyzet a Jehova iránti önátadásunkkal? Vajon teljesítjük azt az ígéretünket, hogy igazán megteszünk neki mindent, ami tőlünk telik?

Az önátadás azt jelenti, hogy valaki ’odaszánja magát egy isteni lény kizárólagos szolgálatára vagy imádatára vagy szent használatára’. Jézus nagyon sokat tett azért, hogy megmutassa, mit foglal magában az önátadás Jehova iránt, amikor ezt mondta: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét [kínoszlopát, New World Translation], és kövessen engem” (Máté 16:24). Annak, aki megtagadta önmagát és átadta magát Istennek, az Ő akaratának teljesítése lesz a legfontosabb elfoglaltság az életében.

Mint önátadott emberek, meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy meglássuk, vajon önátadásunknak megfelelően élünk-e. Péter rámutatott, hogy miért szükséges megvizsgálni önmagunkat, amikor a felkent keresztényeket buzdította: „Kövessetek el minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat, mert ha állhatatosan ezeket teszitek, soha semmiképpen nem vallotok kudarcot.” (2Péter 1:10, NW). Igen, ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, akkor nem gyengülünk meg szellemileg.

A tőlünk telhetőt növelni lehet

Bővebb értelemben Isten minden önátadott szolgájától elvárják, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt, a legtöbbet, amit tud, hogy elnyerje Jehova tetszését. Az a készségünk azonban, hogy Isten akaratával kapcsolatban a lehető legtöbbet tegyük meg, növekedhet. Egy hároméves kisfiú talán azzal tud a leginkább édesanyjának segíteni, ha apróbb feladatokat lát el, de ahogy növekszik, egyre többre lesz képes. Ehhez hasonló a szellemi növekedésünk, ami korábban a tőlünk telhető legtöbb volt, nem lesz továbbra is ugyanaz. Arra érzünk indíttatást, hogy még többet tegyünk Jehovának.

Jehova iránti értékelésünk növekedése táplálja azt a készséget, hogy többet tegyünk. Aziránt való nagyraértékelésünk, hogy mennyi mindent tett meg az érdekünkben, Szavának, a Bibliának személyes tanulmányozásán keresztül erősödhet. Például, ha gondosan kutatjuk és elmélkedünk azon, ahogyan Jehova elküldte Fiát, aki váltságul adta lelkét, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűn alól, ez arra indít bennünket: szolgáljuk a váltságelrendezés Létrehozóját (János 3:16, 17; 1János 4:9–11). Minél inkább ’érezzük és meglátjuk, hogy jó az Úr [Jehova, NW]’, annál inkább érzünk szívbeli indíttatást arra, hogy szolgáljuk őt (Zsoltárok 34:9).

Egy teljes idejű szolga, akit Jetternek hívnak, felismerte ezt. Annak érdekében, hogy minél mélyebbre áshasson abban, amit már megtanult, egy kis szobát tart fenn a házában külön erre a célra. Azért rendezte ezt így, hogy jobban tudjon koncentrálni, amíg kutatásokat végez. Rendelkezik az Őrtorony Kiadványok Indexével, valamint az Őrtorony és Ébredjetek! bekötött példányaival, ami a könyvespolcán van, könnyen hozzáférhető helyen. „Amint valami érdekesre bukkanok — mondja — alig várom, hogy megoszthassam másokkal.”

Az, ha valaki csupán egyszer-egyszer eszik pompás ételeket, nem pótolja a rendszeres étkezés mindennapi szükségletét, ugyanígy ha mélyen, de csupán egyszer-egyszer kutatjuk a Bibliát, nem fogja érvényteleníteni a mindennapi szükségleteinket a szellemi táplálék terén. Ruth nagyra értékelte ezt a szükségletet; gyermekkora óta a családja minden reggel és minden este az étkezések után együtt olvasta a Bibliát. Ma, 81 évesen, 60 évi teljes idejű szolgálat után, még mindig rendszeresen olvassa a Bibliát, miután reggel 6 órakor felkel. Amint megkapja az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat, Ruth időt szakít arra, hogy elolvassa. Legalább háromszor, vagy négyszer átveszi a cikkeket, mielőtt a gyülekezetben tanulmányozná. „Ahhoz, hogy erősek maradjunk a hitben, arra van szükségünk, hogy Isten Szavából táplálkozzunk” — mondja. Neki is ez segített abban, hogy sok éven keresztül folytassa a misszionáriusi szolgálatot.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt mások megsegítésében

Isten Szavának elmélyült és rendszeres tanulmányozása által Isten iránti szolgálatunk buzgalma növekedhet, és belül valami arra ösztönöz bennünket, hogy többet tegyünk (Vö. Jeremiás 20:9). Hasonló buzgalom indította Hirohisát is arra, hogy szolgálatát teljes mértékben ellássa (2Timótheus 4:5). Egyedülálló édesanyjának az otthonában élt négy öccsével és húgával. Amikor tizenéves volt, Hirohisa úgy támogatta családját anyagilag, hogy minden reggel három órakor felkelt és újságot hordott ki. Szeretett volna többet beszélni másoknak Jehováról, így Hirohisa jelentkezett az úttörőszolgálatra, ahogyan Jehova Tanúi teljes idejű szolgálatát hívják. Bár fiatal volt, örömmel segített másoknak, csatlakozzanak hozzá abban, hogy a tőlük telhető legtöbbet tegyék Jehova dicséretében.

Az, hogy mindent megtegyünk, ami tőlünk telik mások megsegítésében, magában foglalja azt is, hogy legyünk hatékonyak a szolgálatunkban. Jézus egyszer így buzdította tanítványait: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (János 13:17). Naomi jó példa abban, hogyan vigyük át a gyakorlatba azokat a tanácsokat, amelyeket Jehova szervezete által kapunk a szolgálatunk megjobbítása érdekében. Nehéz időszakot élt át, amikor idegenekkel beszélt házról házra, és gyakran nem jutottak eszébe a szavak, amikor az ajtóknál állt. Gyülekezetében a vének arra ösztönözték, alkalmazza az Érveljünk az Írásokból könyvben található javaslatokat a „Bevezetések szántóföldi használatra” résznél.a Megtanulta a „Család/Gyerekek” alcímnél található bekezdéseket, és sokszor gyakorolta. Ennek az eredménye az lett, hogy képes volt folytatni a beszélgetést egy harmincas éveiben járó háziasszonnyal. Mielőtt még Naomi újra meglátogathatta volna, ez az asszony eljött a Királyság-terembe. Megbeszélték, hogy elkezdik a bibliatanulmányozást. Ma már ez a háziasszony a férjével együtt alámerített keresztény, és boldog családi életnek örvendenek a gyermekeikkel együtt.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy kimutassuk személyes érdeklődésünket

Pál apostolt szintén utánozhatjuk, aki ezt mondta: „Azonban mindent a jó hír érdekében teszek, hogy másokkal együtt részesülhessek benne” (1Korinthus 9:22, 23, NW).

Hatsumi is ilyen hozzáállást tükröz vissza. Egy asszony, akivel a nyilvános szolgálat során találkozott, udvariasan közölte vele a kaputelefonon keresztül: túl elfoglalt ahhoz, hogy beszélgessen. A háziasszony hangszíne gyöngéd volt, így Hatsumi továbbra is ellátogatott hozzá. A háziasszony mindig csak a kaputelefonon keresztül válaszolt, sosem jött ki, hogy Hatsumival találkozzon. Ez így folytatódott két és fél éven keresztül.

Az egyik nap Hatsumi megváltoztatta látogatásának időpontját, késő délután csöngetett be. Senki sem válaszolt. Azonban épp, amikor menni készült, a háta mögött egy ismerős hang megkérdezte: „Kicsoda ön?” Az asszony éppen akkor jött haza. Miután meghallotta Hatsumi nevét, rögtön reagált rá: „Ó, maga az, aki meg szokott látogatni. Köszönöm, hogy mindig törődik velem.” Mivel az asszony abbahagyta Jehova Tanúival a bibliataulmányozást egy másik helységben, túlságosan kellemetlennek érezte, hogy kinyissa az ajtót Hatsumi előtt. A bibliatanulmányozást újra elkezdték, és a háziasszony nagyon jól halad előre. Vajon mi is ilyen mértékben törődünk azokkal, akikkel a házról házra végzett szolgálat során találkozunk?

Tegyél meg minden tőled telhetőt!

Jehova értékeli a mi erőfeszítéseinket, amikor a tőlünk telhető legtöbbet tesszük a szolgálatában. Olyan, mint egy édesapa, akihez ajándékokkal mennek a fiai. Az évek során az ajándékok változhatnak a fiak kora és javaik szerint. Ugyanúgy, ahogy az édesapa boldog, ha a fiaitól bármilyen, jó szívvel adott ajándékot kap, Jehova is azonnal értékeli a mi jó szívvel végzett szolgálatunkat, amely összhangban van szellemi növekedésünkkel.

Természetesen semmi értelme sincs annak, hogy a tőlünk telhető legtöbbet összehasonlítsuk másokéval. Ahogy Pál mondja, okunk lesz arra, hogy magunkra nézve örvendezzünk, „nem pedig mással összehasonlítva” (Galátzia 6:4, NW). Talán továbbra is megszívleljük Péter apostol figyelmeztetését: „Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benneteket békességben” (2Péter 3:14, NW).

[Lábjegyzet]

[Kép a 29. oldalon]

Vajon megteszed, ami tőled telik, hogy alkalmazd a szántóföldi szolgálatra adott javaslatokat?