Olvasók kérdései
A Zsidók 11:26 úgy beszél Mózesről mint aki „a Krisztus”, vagy úgy mint aki előképe Jézus Krisztusnak?
Mózes hitéről beszélve, Pál apostol azt írta, hogy Mózes ’Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett’ (Zsidók 11:26). Úgy tűnik, hogy Pál úgy utal Mózesre mint aki valamilyen értelemben „a Krisztus” vagy felkent.
Az általános felfogás szerint, különböző szempontokból Mózes valóban mintát állít fel az eljövendő Messiásra vonatkozóan. Bár Mózes maga próféta volt, előre beszélt egy ’hozzá hasonló’, eljövendő nagyobb prófétáról. Sok zsidó úgy érezte, hogy Jézus volt „a Próféta”, amit követői is megerősítettek (5Mózes 18:15–19; János 1:21; 5:46; 6:14; 7:40; Cselekedetek 3:22, 23; 7:37). Mózes a Törvényszövetség közbenjárója is volt, de Jézus „kiválóbb szolgálatot” nyert, mivel egy „jobb szövetségnek közbenjárója”, a csodálatos újszövetségnek (Zsidók 8:6; 9:15; 12:24; Galátzia 3:19; 1Timótheus 2:5). Némely vonatkozásban tehát Mózesről elmondható, hogy az eljövendő Messiás előképe volt.
Ez azonban nem tűnik ki a Zsidók 11:26 elsődleges értelméből. Nincs utalás arra, hogy Mózes tudott volna a Messiásra vonatkozó részletekről, hogy tudatosan nagyra értékelte volna azt, amin keresztülment Egyiptomban, mintha a Messiás érdekében vagy Annak képviseletében lett volna ott.
Néhányan azt állítják, hogy Pál szavainak a Zsidók 11:26-ban hasonló értelme van ahhoz, amikor azt magyarázza, hogy a keresztények ’Krisztus szenvedésein’ mentek át (2Korinthus 1:5). A felkent keresztények tudták, hogy Jézus Krisztus szenvedett, és ha ők ’együtt szenvednek vele, együtt is dicsőülnek meg vele’ az égben. Mózes azonban nem tudta, hogy mit fog az eljövendő Messiás elszenvedni, s Mózesnek nem is volt égi reménysége (Róma 8:17; Kolossé 1:24).
Egyszerűbb értelmezése van tehát annak, ahogyan Mózes ’gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát’.
Amikor Pál a Zsidók 11:26-ban „a Krisztus”-ról írt, a görög Khri·stouʹ szót használta, amely egyenértékű a héber Ma·shiʹach, vagy Messiás szóval. Mind a „Messiás”, mind a „Krisztus” szó azt jelenti, hogy „felkent”. Pál tehát azt írta Mózesről, hogy ’becsülte a felkent gyalázatát’. Lehetett magát Mózest „felkent”-nek nevezni?
Igen. A bibliai időkben egy személyt valószínűleg úgy iktattak különleges hivatalba, hogy olajat öntöttek a fejére. „Akkor elővevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ő [Saul] fejére tölté.” „Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt [Dávidot] testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla” (1Sámuel 10:1; 16:13; vö. 2Mózes 30:25, 30; 3Mózes 8:12; 2Sámuel 22:51; Zsoltárok 133:2). Mégis néhány emberről, mint például Elizeus prófétáról és a szíriai királyról, Hazáelről úgy beszélnek mint „felkentek”-ről, bár nincs arra bizonyíték, hogy szó szerinti olajat öntöttek volna rájuk (1Királyok 19:15, 16; Zsoltárok 105:14, 15; Ésaiás 45:1). Így tehát egy személy lehet „felkent” azáltal, hogy kiválasztott vagy különleges megbízatása van.
Ebben az értelemben maga Mózes volt Isten felkentje és némely Biblia is úgy beszél róla a Zsidók 11:26. versében mint, „Isten Felkentje” vagy „a Felkent”. Mózes megbízást kapott mint Jehova képviselője, és neki kellett kivezetnie Izraelt Egyiptomból (2Mózes 3:2–12, 15–17). Bár Mózes kiemelkedő gazdagsággal és dicsőséggel rendelkezett Egyiptomban, mégis jobban értékelte megbízatását, melyet elfogadott és betöltött. Ennek megfelelően azt írhatta Pál, hogy Mózes ’Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztus gyalázatát’.