Jehova meghallja sürgető segélykiáltásainkat
SÜRGŐS szükség volt segítségre. Ezt le lehetett olvasni a király pohárnokának arcáról. Arra a kérdésre, hogy mi a baj, a pohárnok hangot adott szomorúságának, mégpedig Jeruzsálem és annak falai kétségbeejtő állapotának kapcsán. Akkor következett az a bizonyos kérdés: ’Mit kívánsz elérni?’ „Azonnal az egek Istenéhez imádkoztam” — írta később Nehémiás, a pohárnok. Gyors, hangtalan sürgető kiáltás volt ez Jehova segítségéért. És az eredmény? Nos, Perzsia királya, Artaxerxes rögtön meghatalmazta Nehémiást, hogy Jeruzsálem falait újjáépítse! (Nehémiás 2:1–6).
Ez valóban így van, Isten hallja sürgető könyörgését azoknak, akik szeretik őt (Zsoltárok 65:2 [65:3, Károli]. Így, ha a próba nagyobb, mint amit elviselhetsz, úgy imádkozhatsz, mint a zsoltáros Dávid tette a 70. zsoltárban, amikor sürgős szüksége volt isteni segítségre. Ennek a zsoltárnak a felirata feltárja, hogy célja: „emlékezetbe idézni”. Kisebb változtatásokkal ez megismétli a Zsoltárok 40:13–17-et (40:14–18, Károli). De miként segíthet nekünk, Jehova népének a 70. zsoltár?
Könyörgés haladéktalan megszabadításért
Dávid a következő könyörgéssel kezdi: „Ó Isten, szabadíts meg engem, ó Jehova siess segítségemre” (Zsoltárok 70:1 [70:2, Károli]). Ha aggodalom gyötör, imádkozhatunk Istenhez, hogy gyorsan jöjjön segítségünkre. Jehova nem tesz próbára gonosz dolgokkal, és „tudja, miként szabadítsa ki a próbából az isteni önátadásban élő embereket” (2Péter 2:9; Jakab 1:13). De mi van akkor, ha megengedi, hogy a próba folytatódjék, esetleg abból a célból, hogy megtanítson nekünk valamit? Akkor fennáll az a lehetőség, hogy bölcsességet kérjünk tőle, hogy elviseljük a próbát. Ha hittel kérjük, akkor megadja nekünk a bölcsességet (Jakab 1:5–8). Isten megadja nekünk az erőt is, hogy próbáinkat elviseljük. Például ő ’tart fenn bennünket betegágyunkon’ (Zsoltárok 41:1–3 [41:2–4, Károli]; Zsidók 10:36).
Öröklött bűnös hajlamaink, valamint az a tény, hogy állandóan ki vagyunk téve a kísértéseknek és az Ördög mesterkedéseinek — aki azt akarja hogy Jehovához fűződő viszonyunkat tönkretegye —, arra kell, hogy késztessen minket: imádkozzunk segítségért minden nap (Zsoltárok 51:1–5 [51:3–7, Károli]; Róma 5:12; 12:12). Figyelemre méltóak ezek a szavak Jézus mintaimájából: „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” (Máté 6:13). Bizony, kérhetjük Istent, hogy ne essünk el a kísértések közepette azáltal, hogy engedetlenné válunk, hogy megakadályozza Sátánt „a gonoszt” abban, hogy rászedjen bennünket. De párosítsuk szabadításunkat kérő kiáltásunkat olyan általunk tett lépésekkel, amelyek nem tennének ki bennünket szükségtelenül kísértéseknek és Sátán csapdájának (2Korinthus 2:11).
Azok, akik azt mondják: „Aha!”
Súlyos próbát jelenthet számunkra az, ha ellenségeink vádolnak bennünket, mert hitünket gyakoroljuk. Ha ez történne veled gondolj Dávid szavaira: „Szégyenüljenek meg és jöjjenek zavarba azok, akik keresik a lelkemet! Hátráljanak meg és aláztassanak meg, akik gyönyörködnek az én szerencsétlenségemben. Térjenek vissza szégyenük miatt, akik azt mondják: ’Aha, aha!’ (Zsoltárok 70:2, 3 [70:3, 4, Károli]). Dávidot ellenségei halottnak akarták látni; ’keresték a lelkét’, vagyis életét. Ahelyett, hogy Dávid megpróbált volna bosszút állni rajtuk, hitet gyakorolt benne, hogy Isten fogja megszégyeníteni őket. Dávid azért imádkozott, hogy ellenségei „szégyenüljenek meg és jöjjenek zavarba” — kerüljenek kínos helyzetbe, ejtsék őket zavarba, hiúsítsák meg tervüket, akadályozzák meg őket abban, hogy gonosz tervüket megvalósítsák. Igen, akik bántalmára törekszenek és gyönyört találnak szerencsétlen helyzetében, jöjjenek zavarba és érezzék becstelenségüket.
Ha rosszindulatú örömünk telne benne, hogy ellenségünk bajba kerül, számot kellene adnunk Jehovának vétkünkért (Példabeszédek 17:5; 24:17, 18). Ellenben, ha ellenség vádolja Istent és az ő népét, imádkozhatunk, hogy szent nevéért Jehova ’fordítsa őket vissza és idézze elő, hogy megaláztatást kelljen elviselniük’ azoknak az embereknek a szemei előtt, akik előtt dicsőségre törekedtek (Zsoltárok 106:8). A bosszúállás Istené, ő pedig zavarba hozhatja és megalázhatja az ő ellenségeit és a mienket is (5Mózes 32:35). Például Adolf Hitler, a nácik vezére arra törekedett, hogy kiirtsa Jehova Tanúit Németországban. Kudarcot vallott, mégpedig nyomorúságosan, mivel ma sok ezer Tanú hirdeti ott a Királyság üzenetét!
Gúnyos csúfolódással, ellenségeink talán ezt mondják: „Aha, aha!” Mivel ők kötekedő megjegyzéseket tesznek Istenre és az ő népére, „térjenek vissza szégyenük miatt”, legyenek kegyvesztettek. Mialatt ezért imádkozunk, őrizzük meg feddhetetlenségünket és örvendeztessük meg Jehova szívét, hogy megválaszolhasson Sátánnak vagy bárki másnak, aki gúnyos módon beszél Őróla (Példabeszédek 27:11). És sohasem szabad félnünk gőgös ellenségeinktől, mert „aki Jehovában bízik oltalmat talál” (Példabeszédek 29:25). A büszke babilóniai király, Nebukadnezár, aki fogságba vetette Isten népét, tapasztalta a kegyvesztettség állapotát, és be kellett ismernie, hogy ’az egek Királya meg tudja alázni azokat, akik büszkeségben járnak’ (Dániel 4:37 [4:34, Károli]).
„Magasztaltassék Isten!”
Bár az ellenség bajt okozhat nekünk, mindig magasztaljuk Jehovát együtt a többi imádóival. Ahelyett, hogy Dávid megengedte volna, nyomorúsága annyira feleméssze őt, hogy ne magasztalja Istent, így fohászkodott: „Ujjongjanak és örvendjenek benned mindazok, akik keresnek téged, s bárcsak azt mondanák állandóan: ’magasztaltassék Isten!’ — azok, akik szeretik a te megmentésedet” (Zsoltárok 70:4 [70:5, Károli]. Jehova népe továbbra is vidám, mert ők „ujjonganak és örvendeznek” benne. Mint Jehova önátadott és alámerített Tanúinak nagy az örömük, ami a vele való bensőséges kapcsolatukból ered (Zsoltárok 25:14). Úgy lehet tekinteni őket, mint akik alázatosan keresik Istent. Mivel hívők, megtartják Isten parancsolatait, állandóan kutatnak további ismeretet kívánva szerezni róla és a Szaváról (Prédikátor 3:11; 12:13, 14 [12:15, 16, Károli]; Ésaiás 54:13).
Mivel Jehova Tanúi hirdetik a jóhírt, gyakorlatilag állandóan ezt mondják: „Magasztaltassék Isten!” Ők Jehovát dicsőítik, mélységesen értékelik Őt. Az igazságot keresőknek örömmel segítenek Istent megismerni és dicsőíteni is. Nem úgy, mint a világiak, akik az élvezeteket szeretik, Jehova népe ’az ő megmentését szereti’ (2Timótheus 3:1–5). Mivel tudatában vannak öröklött bűnösségüknek, ők mélységesen hálásak Jehova Istennek a megmentésüket és örök életüket célzó gondoskodásáért, amely szeretett Fia, Jézus Krisztus saját életének feláldozásával vált lehetővé (János 3:16; Róma 5:8; 1János 2:1, 2). Magasztalod-e Istent azáltal, hogy dicsőségére igaz imádatot mutatsz be, bizonyítva: „szereted az ő megmentését’? (János 4:23, 24).
Bízz a menekvésről Gondoskodóban!
Amikor Dávid ennek a zsoltárnak a szavait fogalmazta, olyan kétségbeejtő helyzetben volt, hogy ezt mondta: „Én azonban lesújtott vagyok és szegény. Ó Isten, cselekedj gyorsan érettem. Te vagy a segítségem és a menekvésemről Gondoskodó. Ó Jehova, ne késlekedj túl sokáig!” (Zsoltárok 70:5 [70:6, Károli]). Amikor a próbák lesújtják a hívőket — nyomorúságok mint például üldözés, kísértések és Sátántól származó támadások — „szegénynek” tünhetnek. Talán nem nélkülöznek, látszólag mégis fegyvertelenek lelkiismeretlen ellenfeleikkel szemben. Bízhatnak mindazonáltal abban, hogy Jehova meg tudja és meg fogja menteni őket, az ő hűséges szolgáit (Zsoltárok 9:17–20 [9:18–21, Károli]).
Jehova „a menekvésről Gondoskodó”, ha szükségünk van rá. Saját fogyatékosságaink próbateljes helyzetbe sodorhatnak bennünket. De ha ’bolondságunk miatt görbe útra tévedtünk’ ne engedjük, hogy a szívünk ’dühösen fellángoljon Jehova ellen’ (Példabeszédek 19:3). Őt nem okolhatjuk, sőt ő készségesen segít nekünk, ha hittel imádkozunk hozzá (Zsoltárok 37:5). Mi a helyzet, amikor azért küszködünk, hogy elkerüljük a bűnt? Nos, akkor tárjuk Isten elé ezt a sajátos helyzetet imában, kérjük az isteni segítséget, hogy igazságos utunkat folytathassuk (Máté 5:6; Róma 7:21-25). Isten válaszolni fog szívből jövő imánkra, mi pedig gyarapodni fogunk szellemileg, ha engedelmeskedünk szent szelleme irányításának (Zsoltárok 51:17 [51:19, Károli]; Efézus 4:30).
Ha hitünk van fájdalmasan próbára téve, úgy érezhetjük, hogy már nem tudunk sokkal tovább kitartani. Mivel bűnös hústestünk gyenge, gyors megmentés után epekedik (Márk 14:38). Akkor így esedezhetünk: „Ó Jehova, ne késlekedj sokáig!” Különösen, ha az aggaszt, hogy Isten nevére szégyent hozunk, akkor indíttatást érezhetünk arra, hogy úgy imádkozzunk, ahogyan Dániel próféta imádkozott: „Ó Jehova, hallgass meg! Ó Jehova, bocsáss meg! Ó Jehova, figyelj és cselekedj! Ne késlekedj, saját magadért, Ó Istenem, mert a te saját nevedet hívtuk segítségül . . . a te népedre!” (Dániel 9:19). Hihetünk benne, hogy égi Atyánk nem fog túl soká késlekedni, mert Pál apostol efelől biztosított bennünket: „Közeledjünk . . . a beszéd nyíltságával a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és ki nem érdemelt kedvességet találjunk segítségül a kellő időben” (Zsidók 4:16).
Soha ne feledd, hogy Jehova a „menekvésről Gondoskodó”. Nekünk, szolgáinak jó lesz emlékezni erre, valamint a 70. zsoltár imateljes érzéseire. Időnként szükséges lehet, hogy ismételten imádkozzunk olyan dolgokért, amelyek nagyon aggasztanak (1Thessalonika 5:17). Lehet, hogy látszólag nincs megoldás egy bizonyos nehézségre, nincs kivezető út egy kényszerhelyzetből. De szerető égi Atyánk segít minket és nem fogja megengedni, hogy azon fölül legyünk próbára téve, mint amennyit elviselhetünk. Ezért soha ne fáradjunk el az Örökkévaló Király trónja elé járulni szívből jövő imával (1Korinthus 10:13; Filippi 4:6, 7, 13; Jelenések 15:3). Imádkozzunk hittel, és bízzunk benne fenntartás nélkül, mert Jehova meghallja a mi segítséget sürgető kiáltásunkat.