Később van, mint gondolnád?

HALÁLA előtti harmadik napon Jézusnak nagyon sok tennivalója volt Jeruzsálemben. Az a nap a legnagyobb jelentőséggel bíró nap lett a ma élő keresztények számára. Jézus tanított a templomban, ravasz kérdéseket hárítva el, melyekkel a zsidó vallási vezetők igyekeztek csapdát állítani neki. Végül elmarasztaló ítélettel illette az írástudókat és a farizeusokat, képmutatóknak és viperáknak nevezve őket, mint akik a Gyehenna felé tartanak (Máté 22., 23. fejezet).

Amikor elhagyta a templom területét, az egyik tanítványa ezt mondta neki: „Tanító, nézd milyen kövek és milyen építmények!” Jézus meghatottság nélkül ezt mondta: „Látod ezeket a nagy építményeket? Semmiképpen nem marad itt kő kövön, hogy ne lenne lerombolva” (Márk 13:1, 2). Akkor hagyta el Jézus utoljára a templomot, azután leereszkedett a Kidron-völgybe, keresztülhaladt rajta, majd felment az Olajfák hegyének hágóin.

Amint a hegyen ülve a késő délutáni napfényben fürdőzött, a völgy túloldalán levő Mória-hegyen a templom látképe tárult elé, Péter, Jakab, János és András bizalmasan odamentek hozzá. Elméjükre súlyosan nehezedett az, amit Jézus a templom lerombolásáról mondott. Ezt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3; Márk 13:3, 4). A válasz, amit azon a délutánon a kérdésükre adott ott az Olajfák hegyén, életfontosságú jelentőséggel bír számunkra. Távol tarthat minket attól, hogy túl sokáig gondolkozzunk ’a dolgok rendszere befejezéséről’.

Kérdésük kétszeres kérdés volt. Egyik része a templom és a zsidó rendszer végére utalt, a másik Jézus jövőbeni, királyi jelenlétére és a dolgok jelen rendszerének befejezésére vonatkozott. Jézus válasza mindkét kérdésre kiterjedt, ahogyan azt a Máté, 24. és 25., Márk 13. és Lukács 21. fejezeteiben olvasható. (Lásd még a Jelenések 6:1–8.) A jelenlegi világ, vagy másképpen a dolgok rendszere befejezésére vonatkozóan Jézus számos jellegzetességet írt le, amelyeket összetéve egy, az utolsó napokat azonosító, összetett jelt kapunk. Teljesedik ez az összetett jel? Azokba az utolsó napokba helyez minket, melyekről a Biblia beszél? Teljesedése arra figyelmeztet minket, hogy később lehet, mint gondolnánk?

Jézus összetett jelének egyik jellegzetessége: „Nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen” (Máté 24:7). Az első világháború 1914-ben elkezdődött. Abban az évtizedben Jehova Tanúi késedelem nélkül készültségben álltak. És miért? Harmincöt évvel korábban, 1879 decemberében az Őr Torony folyóirat a bibliai időszámításra alapozva azt mondta, hogy az 1914-es év kulcsfontosságú lesz az emberiség történelmében. Ez a háború lehetett, amely az első valóban világméretű háború volt 28 nemzet részvételével, és 14 millió ember meggyilkolásával, Jézusnak a végről szóló összetett jelét beteljesítő események kezdete? És vajon a jel többi jellegzetességei is követni fogják?

’Jézus Krisztus, egyik kinyilatkoztatásában’ ugyanezt a vérfürdőt jövendölte meg. Itt egy tűzszínű ló és lovasa ’elveszik a békét a földről’ (Jelenések 1:1; 6:4). Ez kétségtelenül 1914-től 1918-ig történt. És az I. világháború csak a kezdet volt. Ezt 1939-ben a II. világháború követte. Ez a harc 59 nemzetet szívott magához és mintegy 50 millió embert ölt meg. A II. világháborút követő 45 éven keresztül több mint 125 háborút vívtak, több mint 20 millió embert gyilkoltak meg.

A jel egy másik jellegzetessége: „Lesznek élelmiszerhiányok” (Máté 24:7). Az I. világháború alatt és után általános éhinség volt. Az egyik beszámoló több mint 60 éhinséget sorol fel 1914 óta, amelyek sok millió életet követeltek. Továbbá, még napjainkban is naponta 40 000 gyermek hal meg rosszul tápláltság és megelőzhető betegségek miatt.

„Lesznek nagy földrengések” (Lukács 21:11). Az I. világháború kezdete óta megrázták a földet. Egy földrengés 1915-ben Olaszországban 32 610 életet oltott ki; 1920-ban egy másik, 200 000 embert ölt meg Kínában; 1923-ban, 99 300-an haltak meg Japánban; 1935-ben, a mai Pakisztánban, 25 000-en vesztették életüket; 1939-ben Törökországban 32 700-an vesztek oda; 1970-ben Peruban 66 800 embert ölt meg; 1976-ban Kínában 240 000-en (egyesek 800 000-et mondanak) haltak meg; 1988-ban 25 000-en vesztették életüket Örményországban. Kétségtelenül, nagy földrengések történtek 1914 óta!

„Egyik hely után a másikon, járványok” (Lukács 21:11). Az 1918-as és 1919-es év folyamán, mintegy 1 000 000 000 ember betegedett meg a spanyolnáthától és több mint 20 000 000-an belehaltak. De ez csak a kezdet volt. A fejlődő világban a malária, a csigaláz, a folyami vakság, a heveny hasmenés és más betegségek folyamatosan teszik nyomorékokká és ölik meg az emberek százmillióit. A szívbetegség és a rák további milliók életét követeli. Szexuális úton terjedő betegségek pusztítják az emberiséget. Szívet rémisztő ma az AIDS halálos csapása, a becslések szerint minden percben egy új áldozatot fertőz meg, a gyógyítás kilátása nélkül.

„A törvénytelenség növekedése” (Máté 24:12). A törvénytelenség fékevesztett erővel tombol 1914 óta, és mára már robbanásra kész állapotban van. Gyilkosságok, erőszakosságok, rablások, gengszterek háborúi — ezek alkotják az újságok főcímeit, a rádió és televízió híradásait. Értelmetlen erőszak tombol akadálytalanul. Az Egyesült Államokban egy fegyveres bandita, gyorstüzelő fegyverből vagy száz lövést szórt iskolás gyerekek tömegére — 5 halott, 29 sebesült. Angliában egy őrült 16 embert mészárolt le egy AK-47-es rohamfegyverrel. Kanadában egy férfi, aki gyűlölte a nőket, a montreáli egyetemre ment, és 14 nőt meggyilkolt. Az ilyen emberek olyanok, mint a farkasok, oroszlánok, vadállatok, oktalan állatok, akik arra születtek, hogy elfogják és elpusztítsák őket. (Vö. Ezékiel 22:27; Sofóniás 3:3; 2Péter 2:12.)

„Az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek” (Lukács 21:26). Nem sokkal az első atombomba felrobbantása után, Harold C. Urey ezt mondta a jövőről: „Félve fogunk enni, félve fogunk aludni, félelemben fogunk élni és félelemben fogunk meghalni.” A nukleáris háborútól való félelemhez a bűnözéstől, éhségtől, gazdasági bizonytalanságtól, erkölcsi összeomlástól, családfelbomlástól és a föld elszennyeződésétől való félelem társul. A rossz állapotok, melyeket naponta az újságok és a televízió vonultatnak fel előttünk, valóban félelmet terjesztenek el mindenütt.

Pál apostol is írt a dolgok e rendszerének utolsó napjaiban uralkodó állapotokról. Szavait olvasva úgy tűnik, mintha a napi híreket olvasnánk. „Azt pedig tudd meg — írta —, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek önmagukat szeretők, pénzsóvárak, elbizakodottak, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, nem lojálisak, természetes vonzalom nélküliek, megegyezésre nem készek, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, [büszkeségükben] felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Akiknél megvan az isteni önátadás [külső] formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak. Ezektől fordulj el!” (2Timótheus 3:1–5).

Minden ugyanúgy megy „a teremtés kezdetétől fogva”

Péter apostol az utolsó napok egy másik jellegzetességét jövendölte meg: „Az utolsó napokban csúfolódók jönnek csúfolódásukkal, akik saját kívánságaik szerint járnak el és ezt mondják: ’Hol az ő megígért jelenléte? Hiszen amióta ősatyáink [a halálban] elaludtak, minden pontosan ugyanúgy megy a teremtés kezdetétől fogva’ ” (2Péter 3:3, 4).

Ma, amikor az utolsó napok jelei megmutatkoznak, sokan Péter prófétai szavait teljesítve gúnyolódnak és ezt mondják: ’Ó, mindezek a dolgok már régebben megtörténtek. Ez csupán a történelem megismétlődése.’ Nem veszik tudomásul a figyelmeztetéseket, és továbbra is „a saját kívánságaik szerint járnak el”. „Kívánságuknak megfelelően”, félresöprik az útból a próféciák teljesedését, melyek oly tisztán azonosítják az utolsó napokat (2Péter 3:5).

A Jézus által megjövendölt összetett jel különböző jellegzetességei még soha nem teljesedtek be mind együtvéve ilyen rövid időszak alatt, ilyen erőteljesen és ilyen távolbanyúló következményekkel. (Tekintsd át például, a Máté 24:3–12; Márk 13:3–8; Lukács 21:10, 11, 25, 26. verseit.) Szeretnénk felhívni a figyelmedet a Jelenések könyvében leírt utolsó napok még egy különleges jellegzetességére.

Nézzük, mit ír a Jelenések 11:18. verse. Azt mondja, hogy amikor Krisztus Királysága uralkodni kezd és a nemzetek megharagudnak, és eljött a megítélésre kiszabott idő, akkor Jehova ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’. Nem a szennyeződés pusztítja ma a környezetet? Igaz, az emberek mindig is azért aknázták ki a föld javait, hogy magukat gazdagítsák vele. Mialatt ezt tették, eddig még soha nem voltak abban a helyzetben, hogy a Földet, mint lakható bolygót, elpusztítsák. Ma a tudományos technológia 1914 óta történt fejlődése miatt az emberek már rendelkeznek ezzel a hatalommal, és a mohó vagyonszerzés által valóban pusztítják a földet, szennyezik a környezetet és veszélyeztetik a föld életfenntartó képességét.

Fösvény, anyagias társadalmunk ijesztő méretekben vesz részt most ebben. Íme néhány a szörnyű következményekből: savas eső, a föld felmelegedése, lyukak az ózonrétegen, hulladék-felhalmozódás, mérgező anyagok lerakatai, veszélyes gyomirtó és rovarirtó szerek, nukleáris anyagok felhalmozása, olajfoltok, feldolgozatlan szennyvíz kiöntése, fajok kihalásának veszélye, holt tavak, szennyezett talajvíz, elpusztított erdők, szennyezett talaj, elhalt humuszrétegek és a fákra, a termésre és az emberi egészségre is káros füstköd.

Barry Commoner professzor ezt mondja: „Hiszem, hogyha a föld szennyeződése akadálytalanul folytatódik, végül megsemmisül e bolygó azon képessége, hogy az emberi élet számára lakóhelyül szolgáljon. ... A nehézség nem a tudományos ismeret hiányában van, hanem a szándékos kapzsiságban.” A State of the World 1987 című könyvben az 5. oldalon ez áll: „Az emberi tevékenység léptéke fenyegetni kezdi magának a földnek a lakhatóságát.” Az Egyesült Államokban 1990-ben a televízióban sugárzott hosszabb sorozatnak ez volt a címe: „Verseny a bolygó megmentéséért.”

Az ember soha nem fogja megszűntetni a szennyezést: Isten fogja ezt megtenni, amikor azokat pusztítja el, akik a földet pusztítják. Isten és égi Tábornagya, Krisztus Jézus viszik véghez ezt, amikor a végső háborúban, Armageddonban végrehajtják ítéletüket az anyagias nemzeteken (Jelenések 16:14, 16; 19:11–21).

Végül, vedd figyelembe Jézus utolsó napokról szóló próféciájának ezt a kiemelkedő jellegzetességét: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön” (Máté 24:14). Ez a jó hír elmondja, hogy Isten Királysága már uralkodik az égben, és hamarosan elpusztítja e gonosz rendszert és helyreállítja a földre a paradicsomot. Az evangéliumot azelőtt is prédikálták, de még sohasem az egész lakott földre kiterjedően. Jehova Tanúi végzik ezt a prédikálást 1914 óta a Jézus által megjövendölt üldözés — kormányzatoktól jövő betiltás, csőcselék-támadás, bebörtönzések, kínzások és sokak kivégzése — ellenére.

Jehova Tanúi, akik ezt a jó hírt prédikálják, 1919-ben még csak 4 000-en voltak. Számuk folyamatosan növekszik, ennek erdményeképpen a tavalyi évben több mint 4 000 000 prédikáltak 212 országban, mintegy 200 nyelven, százmilliónyi Bibliát, könyvet és folyóiratot terjesztettek el, milliónyi bibliatanulmányozást vezettek az emberek otthonaiban, és nagy stadionokban tartottak kongresszusokat a világ minden részén. Az evangélium hirdetésének ilyen óriási mértéke 1914 előtt soha nem történhetett volna meg. A megvalósult méretű teljesítmény megkövetelte a modern, nagy sebességű nyomtatást, az utazási eszközöket, a számítógépek, fax-készülékek használatát, valamint a szállítási és közlekedési eszközöket, melyek napjainkban egyedülálló módon elérhetőek számunkra.

A Jeremiás korabeli Jeruzsálem figyelmeztetésben részesült a jövendő pusztulást illetően; lakosai csak gúnyolódtak, de később volt, mint gondolták. Ma az armageddoni pusztulás egy sokkal nagyobb figyelmeztetését hangoztatjuk mindent elsöprő bizonyítékkal alátámasztva (Jelenések 14:6,7, 17–20). Ez millióknál süket fülekre talál. Pedig az idő lejár; később van, mint gondolnák. Később van, mint gondolnád?

[Kép a 7. oldalon]

Jeremiás napjaiban később volt, mint gondolták