Légy felkészülve Jehova napjára!

A főbb részek kiemelése a Thessalonikaiaknak írt első levélből

JEHOVA napja! Az ősi Thessalonikában élő keresztények úgy vélték, hogy ez a nap a küszöbön áll. Vajon igazuk volt? Egyáltalán, mikor jön el ez a nap? Ez volt az egyik leglényegesebb dolog, ami miatt Pál apostol Korinthusból megírta első levelét a thessalonikaiaknak időszámításunk szerint 50 táján.

Thessalonikában, a római tartomány, Macedónia adminisztratív székhelyén, Pál és Silás alapítottak gyülekezetet (Cselekedetek 17:1–4). Később, a thessalonikaiakhoz intézett első levelében, Pál dicséretben, majd pedig feddésben részesítette őket, valamint Jehova napja felől világosította fel az ott élő keresztényeket. A levél azonban számunkra is hasznos, különösen arra való tekintettel, hogy Jehova napja most oly közel van hozzánk.

Dicsérj és buzdíts!

Pál először is megdicsérte a thessalonikaiakat (1:1–10). Hűséges munkásságukkal és kitartásukkal rászolgáltak erre a dicséretre. Dicséretet érdemeltek azért is, mert ’sok nyomorúság közepette fogadták be a szót’ a szent szellem örömével. És te, vajon te is dicsérsz másokat, miként ezt Pál tette?

Az apostol nagyszerű példát mutatott (2:1–12). A Filippiben elszenvedett durva bánásmód ellenére ’összeszedte bátorságát Isten segítségével, hogy a jó hírt szólja’ a thessalonikaiaknak. Kitért a hízelgés elől, menekült a kapzsiságtól és nem kereste a saját dicsőségét. Pál nem rótt rájuk súlyos anyagi terhet, hanem gyengéden bánt velük, mint a dajkáló anya gyermekével. Mily remek példa a napjainkban szolgáló vének számára!

Ezt követő szavaiban Pál arra buzdította a thessalonikaiakat, hogy maradjanak szilárdak, amikor üldözik őket (2:13-3:13). Ők elviselték a honfitársaik részéről jövő üldözéseket, és Timótheus jó hírrel szolgálhatott Pálnak a thessalonikaiak szellemi állapota felől. Az apostol azért imádkozott, hogy bővelkedjenek szeretetben és hogy szívük szilárd s állhatatos maradjon. Hasonlóképpen napjainkban is, Jehova Tanúi imádkoznak üldözött hittestvéreikért, amennyiben az lehetséges, buzdítják őket, és örvendeznek a hűségükről szóló beszámolóknak.

Maradj szellemileg éber!

Ezután következett Pál tanácsa a thessalonikaiak számára (4:1–18). Tökéletesebben kellett járniuk azon a pályán, amelyet Isten helyesel, nagyobb testvéri szeretetet kinyilvánítva, valamint több kétkezi munkát kellett végezniük, hogy szükségleteiket kielégítsék. Ezenfelül, vigasztalniuk kellett egymást azzal a reménységgel, hogy Jézus jelenléte idején a szellemtől nemzett hívők, akik korábban haltak meg elsőként lesznek feltámasztva, és ők lesznek az elsők, akik Jézussal egyesülnek. Ezután pedig a túlélő felkentek egyesülnek haláluk és feltámadásuk alkalmával Krisztussal, valamint azokkal, akik előzőleg már feltámadásban részesültek az égi életre.

Pál ezután rátér Jehova napjának megvitatására és újabb tanácsokkal látja el őket (5:1–28). Jehova napja tolvajként jön el, gyors és biztos pusztulás követi a „béke és biztonság!” kikiáltását. A thessalonikaiaknak továbbra is meg kell őrizniük szellemi éberségüket, védekezésül magukon tartva a hűség és a szeretet mellvértjét, valamint a megmentés reménységének sisakját. Mély tisztelettel kell viseltetniük a gyülekezet előljárói iránt és tartózkodniuk kell a gonoszságtól. Ez ránk is vonatkozik.

Pál Thessalonikaiakhoz írt első levele ösztönözzön bennünket arra, hogy ne bánjunk fukaron a dicsérettel és a buzdítással hívőtársainkat illetően. A levélnek a példás magatartásra és viselkedésre kell indítania bennünket. Tanácsai pedig segítséget nyújtanak nekünk, hogy felkészüljünk Jehova napjára.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Mellvért és sisak: Pál, szellemi éberségre intve a keresztényeket, ezt írta: „Őrizzük meg józanságunkat és viseljük a hit és szeretet mellvértjét és a megmentés reménységének sisakját” (1Thessalonika 5:8). A mellvért a harcos mellkasának védelmére szolgált s páncélozott pikkelyekből, láncokból vagy tömör fémből készült. Hasonló módon a hit mellvértje szellemi értelemben véd meg bennünket. S mit szóljunk az ókori sisakról? Azt is gyakran fémből készítették, a katonák fejfedőjéül szánták, hogy a harcost hadakozás közben védelmezze. Miként a sisak egy harcos fejét, úgy védi a megmentés reménysége szellemi képességeinket és módot nyújt arra, hogy a keresztény megőrizze feddhetetlenségét. Milyen végtelenül fontos, hogy Jehova népe felöltse és viselje ezt a szellemi fegyverzetet! (Efézus 6:11–17).