Bepillantás a hírekbe

Önző indíték

Rövid idővel hatalomra jutása után, 1933-ban, Adolf Hitler náci vezér egy konkordátumot kötött a katolikus egyházzal. Ez a konkordátum feljogosította Hitlert, hogy megvétózza katolikus püspökök kinevezését cserébe az egyháznak adott bizonyos kiváltságokért. De a két fél közül vajon melyik járt jobban? Egy új francia katolikus enciklopédia egyenes választ ad erre a kérdésre.

„Maga XI. Pius pápa . . . abszolút lényegesnek tekintette a német egyház megóvásának biztosítását a konkordátum révén. Az előkészítő tárgyalások 1933 áprilisától júliusáig folytak. Jóllehet forma szerint a katolikus egyháznak kedvezett a konkordátum, ténylegesen Hitler sikerének könyvelhető el, mivel elismerte az ő rendszerét. Azonkívül, mivel Hitler állandóan megszegte a konkordátumot, a pápát azzal vádolták, hogy elaltatta a katolikusok lelkiismeretét, és ezzel az együgyű alkuval lefegyverezte a püspököket.”

Ma, főleg Franciaországban és Németországban nyíltan bírálják a katolikus egyházat hierarchiájának megalkuvásáért a náci rezsim idején. Az ilyen gondok akkor alakulnak ki, amikor az egyházi vezetők elmulasztják megszívlelni Jézus Krisztus szavait és példáját, aki azt mondta igaz követőiről: „Ők nem része a világnak, ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Igaz, az egyházi vezetőknek ez a megalkuvása lehetővé tette, hogy behízelegjék magukat a politikai elem kegyeibe, de milyen hatással volt ez az Istenhez fűződő viszonyukra? Amikor Jakab, Jézus tanítványa keresztény hívőtársainak írt, így figyelmeztette őket: „A világgal való barátság ellenségeskedés Istennel” (Jakab 4:4).

A lottózás vesztesei

Körülbelül egy a tizennégy millióhoz a nyerési esély aránya a lottóban. Mégis emberek milliói játszanak rendszeresen az állam által támogatott lottóban, jelenti a The Globe and Mail című kanadai újság. A kutatások azt mutatják, hogy a lottójáték egyedüli vonzereje a főnyeremény elnyerése, s ezt a reményt táplálják gyakran azok a hirdetések, amelyek a „díjra” összpontosítják a figyelmet és „arra, mekkora veszélyt jelent, ha valaki elmulasztja megvenni a szelvényét”. Mivel a lottójáték fő célja minél nagyobb haszonra szert tenni minél kevesebb nyerővel, a szponzorok naponta fokozzák a hírverést „abban a reményben, hogy növelik az állandó lottóvásárlók számát”.

Vajon beválik ez? Igen! Az American Health magazinban a tizenévesek egyre növekvő részvételéről tudósítva dr. Durand Jacobs rámutat: a legtöbben azért kezdik el ezt a szerencsejátékot, mert „olcsó, hozzáférhető, és teljesen rendben levőnek minősül”. Majd hozzáteszi: „A lottózás az a színes patkányfogó, amely a serdülő korúakat a komolyabb szerencsejátékok egyéb formáihoz vezeti.” A kényszerítő erejű szerencsejátékok egy kanadai szaktekintélye kijelenti: „Bárki, aki megpróbálná bebeszélni neked, hogy a lottó nem szerencsejáték, az vagy ostobán cselekszik vagy ostoba . . . Sok száz millió dollárt költünk lottóra abban a reményben, hogy nyerünk valamit. Ez bizony szerencsejáték!”

A lottózás előmozdítja a pénz szeretetét. Dr. Marvin Steinberg, a Connecticut államban működő és a kényszerítő szerencsejátékokkal foglalkozó tanácsnak az elnöke megjegyezte, hogy a veszélyeztetett tizenéves szerencsejátékosok az ebédpénzüket költik el, pénzt lopnak vagy áruházi tolvajlást követnek el, hogy kielégítsék a szerencsejáték iránti szenvedélyüket. Valóban igazak Pál apostol szavai: „Mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete, és némelyek, akik e szeretetnek az elérésére törekszenek . . . átszegezték magukat sok fájdalommal” (1Timótheus 6:9, 10).