Ápoljuk a keresztény jó modort egy modortalan világban!

„Íme, mily jó, és mily kellemes, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak!” (ZSOLTÁROK 133:1).

1. Mi történt a jó modorral?

„A JÓ MODOR az utóbbi 25 év alatt vereséget szenvedett”, mondja Ann Landers rovatvezető. „Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a férfiak nem nyitják ki az ajtót a nők előtt, s nem ajánlják fel helyüket a földalattin vagy buszon. Ennél mélyebb dolgokról van szó.” Valóban, bármerre nézünk, annak bizonyítékát látjuk, hogy egyre modortalanabb világban élünk. Az emberek előretolakodnak a sorban, dohányoznak a zsúfolt felvonóban, nagy hangerővel működtetik rádiójukat vagy magnójukat nyilvános helyeken, és így tovább. Mindennapi tapasztalataink arra mutatnak, hogy a megjavult nevelési lehetőségek és a magasabb életszínvonal ellenére, mindent összevéve, a mi korunkban a Köszönöm és a Kérem szavak idegenné váltak, az általános udvariasság és előzékenység nagyon is feledésbe merült.

2. Miért nem meglepő ma a jó modor hiánya?

² Vajon meglepő-e mindez? Valójában nem. Ez csupán eszünkbe juttatja, mit mondott az ihletett Pál apostol az embereknek „az utolsó napok”-ban tapasztalható viselkedéséről, amikor is ʼnehezen elviselhető, válságos idők lesznekʼ. A többi között Pál azt is mondta, hogy az emberek lesznek „önmagukat szeretők, elbizakodottak, gőgösek. . . hálátlanok, természetes vonzalom nélküliek, önuralom nélküliek” (2Timótheus 3:1–3). Csupán alkalmi megfigyeléssel is meggyőződhetünk arról, hogy ilyen magatartás az uralkodó minden életkorú, osztálybeli és nemzetiségű emberek között. Miért van ez így? Milyen okok játszanak közre abban, hogy általában hiányzik a jó modor?

A rossz modor okai

3. Hogyan segíti elő a rossz modort e világ „levegője”?

³ Az „önmagukat szeretők” kifejezés jól ábrázolja a mai „én-generációt”, és azokra utal, akik az egyén jogait, az egyéniség kultuszát és az önkifejezést hangsúlyozó világban nőttek fel. Ez a szellem az, amely átitatja a körülöttünk lévő „levegőt”, s ez egyenesen ellentéte a bibliai tanácsnak, amelyet a keresztények kaptak, hogy ʼne csak saját személyes érdekeiket tartsák szem előtt, hanem mások személyes érdekeit isʼ (Efézus 2:2, 3; Filippi 2:4). S a következmény? Egy olyan nemzedék, amely a ʼtedd, ami neked tetszikʼ felfogás szerint nőtt fel; bizonyára nem sokat törődik azzal, hogy milyen hatást gyakorol másokra a viselkedése.

4. Hogyan tekintik ma azokat, akik semmibeveszik az elfogadott irányadó mértékeket, és mi legyen a keresztény nézet ebben a dologban?

⁴ Egyik dolog, amely azelőtt döntő szerepet játszott az udvariasság bizonyos fokának a megőrzésében, a környezet kényszerítő ereje. Az azzal való törődés, hogy mit fognak gondolni mások, sokáig visszatartó erő volt. Ma azonban, minél megdöbbentőbb, felháborítóbb egy viselkedésmód, valószínűleg annál népszerűbb lesz sok ember előtt. Azok, akik nem hajlandók követni az eddig elfogadott irányadó mértékeket, többé nem tekintendők rossz modorúaknak vagy faragatlanoknak, hanem sikkeseknek és kifinomultaknak, akiket csodálni illik. Gondoljunk azonban arra, hogy a ʼkifinomultʼ (idegen eredetű szóval: rafinált) szó azt jelenti, hogy „nem a természetes, tiszta vagy eredeti állapotában lévő”. Ugyanabból a görög szógyökből származik, amelyből a „ravaszul kitalált” kifejezést fordították a 2Péter 1:16-ban. Bizony, az igaz keresztényeknek kerülni kell az ilyen magatartást.

5. Mi a másik tényező, amely hozzájárul a jó modor hanyatlásához?

⁵ „Mivel a rossz cselekedet elleni ítéletet nem hajtották végre gyorsan, ezért van az, hogy az emberek fiainak szíve teljesen arra irányul bennük, hogy rosszat cselekedjen”, mondja a Prédikátor 8:11. verse. Ebben rejlik egy másik tényező, amely hozzájárul a közösségi jó modor hiányához. Mivel az emberek könnyen megúszhatják a dolgokat, érzéketlenné válnak az elfogadott viselkedési szabályok megszegése tekintetében. „Olyan polgárok, akiket nagyon megrendítene, ha nyilvánosan bűnöző elemekhez tartozókkal azonosítanák őket, könnyedén szegnek meg köztörvényeket, például közlekedési törvényt, kábítószertörvényt és köztisztasági törvényt”, mondja a New York Times egyik szerkesztőségi cikke. Ennek következtében „lármázás, vandalizmus, falra karcolt feliratok” kikerülhetetlen részei mindennapi tapasztalatainknak. Így szenved további hátrányt az előzékenység, más emberek jogainak, tulajdonának és magánéletének tiszteletben tartása.

6. Hogyan befolyásolja az emberek rohanó élete a modorukat, és mennyiben különbözött tőlük Jézus ebben a tekintetben?

⁶ Mivel a jó modort általában az élet finomabb kapcsolatai közé számítják, könnyen elfeledkeznek róla az emberek, amikor sietnek – és manapság, úgy látszik, az emberek többsége többnyire siet. Ennek következtében elmennek egymás mellett anélkül, hogy egy szót szólnának vagy szót váltanának egymással. Lökdösődnek és tolakodnak a sorban, vagy türelmetlenül ki- és bevágódnak a forgalmi sávon, csak hogy pár perc vagy néhány másodperc előnyhöz jussanak. Gyakran előfordul, hogy az egyének úgy el vannak foglalva a saját személyes ügyeikkel, vagy annyi mindent terveznek megtenni, hogy ha váratlan esemény történik vagy látogató érkezik, idegességet vált ki bennük, szinte tolakodásnak érzik. Ez rávilágít arra, mennyivel másképp reagált Jézus az emberek közeledésére, még ha alkalmatlan időben érkeztek is (Márk 7:24–30; Lukács 9:10, 11; 18:15, 16; János 4:5–26).

7. Mitől kell őrizkedniük az igaz keresztényeknek a modor tekintetében?

⁷ Annak ellenére, hogy felgyorsult világban élünk, és időnkre, energiánkra egyre több követelmény hárul, ha megengedjük, hogy ennek hatására durván cselekedjünk, az biztosan nem javítja meg a dolgokat. Éppen ellenkezőleg, az ilyen eljárás érzéketlen erőszakhoz vezet, amelyről bőven hallunk vitatkozások, marakodások, ellenségeskedések, vérbosszú, sőt gyilkosságok – annak következtében, hogy durvaságot durvasággal viszonoznak. Mindez része a világ szellemének, amely világnak az igaz keresztény nem lehet része (János 17:14; Jakab 3:14–16).

A jó modor kiváló mintái

8. Mire kapnak buzdítást a keresztények, noha modortalan emberek veszik körül őket?

⁸ Olyan emberektől körülvéve, akik nem sokat törődnek másokkal, könnyű engedni a nyomásnak és megfeledkezni a jó modorról. Ha azonban eszünkbe jut a Biblia figyelmeztetése, hogy „ne szabjátok magatokat többé a dolgok e rendszeréhez”, megláthatjuk a sok kiváló bibliai példát, és igyekszünk majd követni a keresztény jó modor magas színvonalú irányadó mértékeit ebben a modortalan világban (Róma 12:2, 21; Máté 5:16). Cselekedeteinkkel kell megmutatnunk, hogy teljes szívvel egyetértünk a zsoltárossal, aki kijelentette: „Íme, mily jó, és mily kellemes, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak!” (Zsoltárok 133:1).

9. Mit nyilvánítanak ki az Írások arról, hogyan bánik Jehova az ő népével?

⁹ A jó modor kinyilvánításának legkiválóbb példája éppen mindnyájunk Teremtője és Atyja, Jehova Isten. Általános tapasztalat, hogy a magas pozíciókban levők vagy a másokon uralkodók ʼfontoskodnakʼ, és elvárják másoktól szeszélyeik tiszteletben tartását. A világegyetem legnagyobb Személyisége, Jehova Isten azonban mindig jó modorúan bánik alattvalóival. Midőn áldását adta barátjára, Ábrahámra, így szólt: „Emeld fel, kérlek tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy.” És újból: „Tekints fel, kérlek az egekre és számold meg a csillagokat” (1Mózes 13:14; 15:5). Midőn megmutatta Mózesnek az ő nagy hatalmának jelét, így szólt Isten: „Dugd be, kérlek a kezedet a köntösöd felső hajtásába” (2Mózes 4:6). Sok év múltán Jehova prófétáján, Mikeáson keresztül még a csökönyös népének is ezt mondta: „Halljátok ezt, kérlek, ti Jákób házának fejei, és ti Izrael házának parancsnokai. . . Halljátok, kérlek, ti fők” (Mikeás 3:1, 9). Ebben a tekintetben ʼIsten utánzóivá leszünkʼ-e, amikor másokkal bánunk, és mondjuk-e ezt: „Kérlek”? (Efézus 5:1).

10, 11. a) Mit mondhatunk Jézus eljárásmódjáról és modoráról? b) Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, hogy jó modorúak vagyunk minden ember iránt?

¹⁰ Jézus Krisztus, aki „kebel helyzetben van az Atyával”, a másik kiemelkedő, követésre méltó példa (János 1:18). Az emberekkel való bánásmódban elsősorban gyengéd és együttérző, másrészt erőteljes és határozott, de mégsem volt durva vagy kegyetlen senkihez. A The Man from Nazareth (A názáreti férfi) című könyv „az ő rendkívüli adományát” fejtegetve, amellyel „mindenfajta egyénnel nyugodt és feszélyezetlen volt”, ezt mondja: „Akár nyilvánosan, akár négyszemközt, ugyanolyan kedvesen bánt mindenkivel, férfiakkal és nőkkel egyaránt. Feltalálta magát a kisgyermekekkel is az ártatlanságukban, és ami elég különösnek tűnhet, még az olyan lelkiismeret-furdalástól szenvedő, megvesztegethető hivatalnokokkal is, mint Zákeus. Tiszteletre méltó háziasszonyok, mint Mária és Márta, természetes őszinteséggel beszélhettek vele, de kurtizánok is felkeresték őt, mintha biztosak lettek volna abban, hogy megérti és segíteni fogja őket. . . Egyik legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy sohasem vette számításba az egyszerű, közönséges emberek köré emelt korlátokat.”

¹¹ Az igazán jó modorú ember ismertetőjele, hogy mindenkivel illő tisztelettel és figyelmességgel bánik, és jól tesszük, ha e tekintetben is utánozzuk Jézus Krisztust. Igaz, a legtöbb ember arra törekszik, hogy tisztelettudó legyen bizonyos személyek iránt, különösen ha azok magasabb pozícióban vannak, mint ő. Azokkal szemben azonban, akiket magánál alacsonyabb vagy vele egy szinten állóknak vél, gyakran tartózkodó, zárkózott és durva. Valahogyan úgy tűnik, mintha ez a viselkedés bizonyos felsőbbrendűség és hatalom érzését keltené bennük. De ahogyan valaki találóan megállapította: „a gyenge ember durvasággal akar erősnek látszani”. Ezért a Biblia így buzdít: „Előzzétek meg egymást a tiszteletadásban” (Róma 12:10). Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk e tanács követésében, nem leszünk messze attól, hogy minden ember iránt jó modorúak legyünk, mint Jézus volt.

12. Mi a lényege annak, amit Jézus az emberi kapcsolatokról tanított?

¹² Ezt a pozitív, kifelé ható tulajdonságot példázza Jézus tanítása is, különösen az úgynevezett aranyszabály: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Érdekes módon Konfuciusz a Four Books (Négy könyv) egyikében, az Analects-ben (Válogatott írások) – amelyet sokáig a keleti erkölcsi magatartás csúcspontjának tartottak – a mestert megkérdezi egyik tanítványa, van-e olyan egyetlen szó, amely alapelvként szolgálhat az életvitelben. „Talán a ʼviszonosságʼ (shu) az”, felelte a tanító, majd hozzátette: „Ne tedd azt másokkal, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled.” Ezzel szemben könnyen megláthatjuk Jézus tanításának magasabbrendűségét. Mert a szívélyes, kellemes és barátságos kapcsolat csak akkor alakulhat ki, ha az egyik fél kezdeményezi, hogy ʼteszi a másikkalʼ azt, ami jó.

Krisztusi szereteten alapuló, keresztény jó modor

13, 14. a) Mit figyelhettünk meg a közelmúltban a közmodor tekintetében? b) Mi indítja ma az általános érdeklődést a modor és az etikett iránt?

¹³ A rossz modor túltengése miatt ma a helyes magaviselethez való visszatérésről beszélnek. „Fellázadtunk a 60-as évek modora ellen – mondja Marjabelle Stewart, népszerű író és e tárgy tanítója –, de egy újabb lázadás visszaállította azt. Az emberek kezdik elismerni a jó modor fontosságát, és tudni akarják, melyek a társadalmi irányadó mértékek.” A jó modor iránt megnyilvánuló ezen megújult érdeklődés tükröződik a kézikönyvek, tanácsadó rovatok, tv-beszélgetések nagy változatosságában, és mindabban, amiből megtudhatjuk, hogy például milyen villát kell használni egy hivatalos estélyen, és hogyan kell megszólítani valakit a mai bonyolult és gyorsan változó társadalmi és családi kapcsolatainkban.

¹⁴ De hát miért váltak tudatosabbá egyesek a jó modor terén? „A mai versenyszellemű társadalomban – magyarázza Stewart – a jó modor a túlélés ügyéhez tartozik.” Más szavakkal, a jó modort úgy tekintik, mint eszközt az előmenetelhez és a boldoguláshoz. Az emberek tehát könyveket olvasnak, és etikett [illemtan] órákon tanulják, hogyan öltözködjenek sikeresen, hogyan keltsenek jó hatást, hogyan fogadtassák el magukat a tanácsteremben, és a többi.a Mindebben csak az a probléma, hogy a jó modor csak segédeszközzé lett, mint valami álarc, amelyet felveszünk az előadás alatt, és a végén leteszünk. Nem meglepő tehát, hogy időről időre a legmegdöbbentőbb dolgokat halljuk fehérgalléros emberek által elkövetett bűntényekről, a legelőkelőbb „származású”, és a legelőkelőbb „osztályhoz” tartozó egyének viselt dolgairól.

15, 16. a) Mit mondott a jó modor kérdésében egy szaktekintély „a legjobb viselkedési szabályok”-ról? b) Hogyan vonatkozik az 1Korinthus 13:4–7. verse az igaz keresztény jó modorra?

¹⁵ Ez nagyon messze van attól, amit jó modornak lehetne mondani. Amy Vanderbilt, aki e tárgykörben elismert szerző, azt írja a New Complete Book of Etiquette (Az illemszabályok új, teljes gyűjteménye) című könyvében: „A legjobb viselkedési szabályok az Első Korinthusi levél 13. fejezetében találhatók meg, Szent Pálnak a szeretetről szóló szép értekezésében. Ezek a szabályok egyáltalán nem foglalkoznak a divatos öltözködéssel, sem a felszínes jó modorral. Érzésekkel, magaviselettel, kedvességgel és mások figyelembevételével foglalkoznak.”

¹⁶ Amire Amy Vanderbilt utal, természetesen az 1Korinthus 13:4–7-ig terjedő szakasza, ahol Pál részletezi a keresztény szeretet különböző vonásait. Figyeljük meg néhány pontjának eredményeit. Az például, aki „hosszútűrő és kedves”, bizonyára türelmes és tisztelettudó lesz másokkal való bánásmódjában. „Nem viselkedik illetlenül”, ez egy másik módon kifejezve: ʼillendően viselkedikʼ, és az „illem” meghatározása a következő: „alkalmazkodás az ízlés, illendőség vagy minőség irányadó mértékeihez”. Ezért J. B. Phillips a New Testament in Modern English (Újszövetség mai angol nyelven) fordításában így adja vissza e kifejezést: ʼA szeretet jó modorú.ʼ Aligha lehet elképzelni, hogy az ilyen szeretetet kinyilvánító embert rossz modorúnak vélnék.

17. Minek az ismertetőjele a mi jó modorunk?

¹⁷ Világos tehát, hogy a keresztény modor közvetlen kapcsolatban áll a keresztény szeretettel. Nem csupán eszköz bizonyos cél elérésére, vagy olyasmi, amit magunkra öltünk, amikor abból előny származik. A mi jó modorunk – ahogy másokkal bánunk, ahogy viselkedünk, amilyen a magatartásunk, a szokásos magaviseletünk – annak a jelzései, hogy mennyire törődünk más emberekkel, valamint annak is, hogy mennyire mély az irántuk való szeretetünk. Akár öregek, akár fiatalok vagyunk, figyelnünk kell a Biblia tanácsára: „Senki se keresse egyre a maga előnyét, hanem a másét” (1Korinthus 10:24). Így a keresztény szeretet vonásaként, a keresztény jó modor Jézus Krisztus igaz tanítványainak egyik ismertetőjele (János 13:35).

Minden időben jó modorú

18. Minek a cselekvését kell elhatároznunk, tekintet nélkül arra, amit magunk körül látunk?

¹⁸ Jézus előre megjövendölte a mi nemzedékünkről, hogy „a növekvő törvénytelenség miatt, a szeretet sokakban kihűl” (Máté 24:12). A szeretetnek ez a kihűlése világosan tükröződik ma a sok ember részéről tapasztalható nemtörődöm és énközpontú magatartásban. Nekünk azonban ahelyett, hogy hasonló nemtörődöm módon reagálnánk erre, figyelembe kell vennünk Pál tanácsát: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel” (Róma 12:17, 18). Mindig az legyen az elhatározásunk, hogy jó modorúak leszünk, akár értékelik ezt a törekvésünket, akár nem (Máté 5:43–47).

19. Hogyan hat ki a mi modorunk életünk minden területére?

¹⁹ Igen, a keresztény jó modor természetes külső kifejezése a szívünkben levő szeretetnek és mások iránti törődésnek. Éppen úgy, ahogy a beszédünk is elárulja, milyenek vagyunk belül, a modorunk is megmutatja, mennyire törődünk vagy nem törődünk másokkal (Máté 12:34, 35). A modornak fontos szerepet kell betöltenie az életünk minden területén. Valóságos életútnak kell lennie. Hogyan tudjuk még teljesebb mértékben alkalmazni? Hogyan lehet egészséges keresztény jó modort még teljesebben kifejleszteni? Ezt fogjuk megtárgyalni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Meg tudod-e magyarázni?

◻ Miért nem meglepő a jó modor hanyatlása?

◻ Mik az okai a rossz modornak?

◻ Mennyiben különbözik a keresztény jó modor a világ modorától és etikettjétől?

◻ Miért kell arra törekednünk, hogy mindig jó modorúak legyünk?