Mi tarthat vissza téged attól, hogy alámerítkezzél?
„Íme, a víz! Mi tarthat vissza engem attól, hogy alámerítkezzem? (CSELEKEDETEK 8:36).
1. Mi történt a Jeruzsálem és Gáza közötti úton?
JEHOVA angyala szólt, és valami figyelemre méltó esemény történt a Jeruzsálem és Gáza közötti pusztai úton. Az arra haladó szekéren ült egy etiópiai, és az Írásokat olvasta. Nemsokára egy másik férfi futott a jármű mellett. „Tényleg megérted azt, amit olvasol?” – kérdezte. „Valóban – felelte az etiópiai –, hogyan érthetném, hacsak valaki rá nem vezet engem?” Ezt a vezetést megkapta Fülöptől, az evangelistától, akit az angyal irányított oda. Mihelyt a szekéren volt, Fülöp elkezdve az Ésaiás által megírt próféciával, beszélt neki „a Jézusról szóló jó hírről”.
2, 3. a) Hogyan reagált az etiópiai a jó hírre? b) Milyen kérdést vet fel ez az esemény?
2 Az egyik útmenti pontnál felkiáltott az etiópiai: „Íme, a víz! Mi tarthat vissza engem attól, hogy alámerítkezzem?” Erre megállította a kocsit. Mindkét férfi bement a vízbe, és Fülöp alámerítette az etiópiait. Aztán Jehova szelleme máshová irányította Fülöpöt, az etiópiai pedig örömmel folytatta útját (Cselekedetek 8:26–39).
3 Ha már kapcsolatban vagy Jehova Tanúival, de még nem merítkeztél alá, ez az esemény arra indíthat, hogy megkérdezd: Miért merítkezett alá olyan sietősen az etiópiai? Hogyan kell elvégezni az alámerítést? Minek a szimbóluma az? És mi tarthat vissza engem attól, hogy alámerítkezzem?
Nem túl hamar merítkezett alá
4. Ki volt ez az etiópiai?
4 Mivel az etiópiai „Jeruzsálembe ment imádatot végezni”, biztosan körülmetélt zsidó prozelita volt. „Eunuch” volt, de nem betű szerinti, testi értelemben, mivel a nemileg megcsonkított embert kizárták az izraelita gyülekezetből (5Mózes 23:1). Ennek a férfinak esetében az „eunuch” szó köztisztviselőt jelez, mivel ő ’hatalomban lévő férfi volt az etiópiaiak királynője, Kandaké alatt, és annak egész kincstára fölé volt rendelve’ (Cselekedetek 8:27).
5. Miért merítkezhetett alá olyan hamar ez az etiópiai eunuch?
5 Az etiópiai a nemzetek közül való férfi volt. Mivel azonban már korábban áttért a zsidó vallásra, alámerítkezhetett mint Krisztus tanítványa, még mielőtt a Királyság-üzenet a körülmetéletlen pogányokhoz eljutott, mint például Kornéliushoz i. sz. 36-ban. Az etiópiai, mint zsidó prozelita, ismerte Istent és az ő Szavát, noha szellemi segítségre szorult. Ezért irányította oda az angyal Fülöpöt, hogy prédikáljon neki, és alámeríthesse őt, még mielőtt a jó hír eljutott a pogányokhoz.
Korai keresztény alámerítés
6. Hogyan merítkezett alá az etiópiai, és miért felelsz így?
6 Hogyan merítkezett alá az etiópiai? Az „alámeríteni” kifejezés a görög ba·ptiʹzo szóból ered, ami „bemerítést, alámerülést” jelent. Ugyanennek a szónak egy formáját használja a görög Septuaginta a 2Királyok 5:14-nél a „bemerítés” helyén. Figyelemre méltó, hogy az etiópiai akkor kérte az alámerítését, amikor ő és Fülöp „nagyobb víztömeghez” értek. Mert az alámerítéshez „bementek a vízbe”, azután pedig „feljöttek abból” (Cselekedetek 8:36–39). Az etiópiai eunuch tehát úgy merítkezett alá, hogy teljesen ellepte a víz.
7. Milyen korábbi példa volt már a vízbe való bemerítkezésre?
7 Maga Jézus is alámerítkezett, vagyis alávetette magát a vízbe történő teljes bemerítésnek. Ezért mondták róla a Jordánban való alámerítkezése után, hogy „feljött a vízből” (Máté 3:13, 16). Tény, hogy Alámerítő János az alámerítkezés alkalmas helyéül Sálemhez közel választott ki egy helyet a Jordán völgyében. Vajon miért? „Mert ott nagy mennyiségű víz volt” (János 3:23). Az Írások tehát nagyobb víztömegben engedélyezik az alámerítést.
8. Milyen következtetést vonhatunk le az alámerítésre vonatkozóan a farizeusok és más zsidók szokásaiból?
8 Helyes következtetéseket vonhatunk le az alámerítkezésre vonatkozóan, ha figyelembe vesszük a farizeusok és más zsidók szokásait. Márk, az evangéliumíró ezt írta: „A piacról hazaérve nem esznek, amíg meg nem tisztítják magukat vízzel való meghintéssel [görög, ran·tiʹzo]; és sok egyéb hagyományuk is van, amelyeknek megtartását átvették: csészék, korsók és rézedények bemerítése [ba·pti·smousʹ]” (Márk 7:3, 4). Ezek az emberek álszent módon meghintették magukat étkezés előtt, amikor a piacról hazatértek. Az étkezéshez használt különféle tárgyakat azonban alámerítették vagy bemerítették a vízbe.
9. Mit mondott Tertulliánus az alámerítkezésről?
9 Még a hitehagyásnak az egyházba való behatolása után is ezt mondta Tertulliánus egyházatya (i. sz. kb. 160-230 körül) az alámerítéssel kapcsolatban: „Minden bizonnyal semmi sincs, ami nagyobb megütközést keltene az emberek elméjében, mint az az ellentét, amely az isteni tettek nyilvánvaló egyszerűsége és azok megígért hatásának nagyszerűsége között fennáll; ez abból a tényből is kitűnik, hogy oly nagy egyszerűséggel, pompa nélkül, minden jelentősebb előkészület nélkül, végül is teher nélkül merítik be az embert a vízbe, és csupán néhány szó kíséretében, és onnan alig tisztábban (vagy egyáltalán nem tisztábban) jön fel ismét. Ezért tartják még nehezebben elhihetőnek, hogy ezáltal el lehet jutni az örökkévalóságba.” Figyeljük meg, hogy Tertulliánus azt mondta, hogy ’bemerítik az embert a vízbe. . . és ismét feljön onnan’.
10. Mit mondanak tudósok a keresztény alámerítés legkorábbi módjáról?
10 A tudósok is kimutatják, hogy a keresztények eredetileg teljes vízbemerítést alkalmaztak. Egy ismert francia enciklopédia ezt mondja: „Az első keresztények az alámerítésüket teljes bemerítéssel végezték mindenütt, ahol vizet találtak.” A The Catholic Encyclopedia pedig megállapítja: „Az általánosan használt legősibb forma kétségtelenül a bemerítés volt” (2. kötet, 261. oldal [1907-es kiadás]).
Tanítani és alámeríteni
11. Milyen megbízatást adott Jézus a tanítványainak?
11 Mielőtt valaki alámerítkezik, ismeretet kell szereznie és a pontos ismeret szerint kell cselekednie. Jézus ezt tisztázta, midőn így szólt a követőihez: „Menjetek azért, és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap a dolgok rendszerének befejezéséig” (Máté 28:19, 20).
12. Mit jelent „az Atya nevében” alámerítkezni?
12 „Az Atya nevében” alámerítkezni azt jelenti, hogy az alámerítkezni szándékozó elismeri Isten fensőbbségét és tekintélyét. Jehova elismerten „a Legfelségesebb az egész föld felett”, a Teremtő és Egyetemes Szuverén (Zsoltárok 36:9; 83:18, [36:10; 83:19, Károli]; 2Királyok 19:15). Az ilyen egyén elfogadja Jehovát mint Bíráját, Törvényhozóját és Királyát (Ésaiás 33:22; Zsoltárok 119:102; Jelenések 15:3, 4).
13. Mit jelent ’a Fiú nevében’ alámerítve lenni?
13 ’A Fiú nevében’ alámerítkezni azt jelenti, hogy elismerjük Krisztus tisztségét és tekintélyét, és elismerjük őt mint azt, aki által Isten „megfelelő áldozat”-ról gondoskodott (1Timótheus 2:5, 6). Miután Jézus mint feddhetetlenségét megőrző meghalt, „Isten felmagasztalta őt magasabb állásba”, és az alámerítkezni készülők el kell ismerjék Krisztust, mint aki „Úr, Istennek az Atyának dicsőségére” (Filippi 2:9–11). És el kell őt ismerniük úgy is, mint aki Jehova „Hű Tanúja”, és mint a „királyok Királya” (Jelenések 1:5; 19:16).
14. Mit követel meg ’a szent szellem nevében’ történő alámerítkezés?
14 De az illetőnek még ’a szent szellem nevében’ is alá kell merítkeznie. Fel kell fognia, hogy a szent szellem nem személy, hanem Isten hatékony ereje, amelyet felhasznált a teremtéskor, a Biblia íróinak ihletésénél, és így tovább (1Mózes 1:2; 2Sámuel 23:1, 2; 2Péter 1:21). Fel kell ismernie, hogy Jehova szelleme életbevágóan fontos, ha meg akarjuk érteni „Isten mélységes dolgait”, és megteremni a „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” jó gyümölcseit (1Korinthus 2:10; Galata 5:22, 23). Azt is el kell ismernünk, hogy Isten szelleme szükséges a Királyság-prédikálás munkájának elvégzéséhez is (Jóel 2:28, 29).
Mit szemléltet az alámerítés
15. Miért nem mossa le a keresztény alámerítkezés a bűnöket?
15 Alámerítő János a szent szellem támogatásával merített alá embereket (Cselekedetek 13:24). Nem a bűneik lemosására merítette alá őket, hanem a megtérésük szemléltetésére (Cselekedetek 19:4). János Jézust is alámerítette, aki „nem követett el bűnt” (1Péter 2:22). És Anániás így buzdította Tarsusi Sault: „Kelj fel, merítkezz alá és mosd le bűneidet a [Jézus] neve segítségül hívása által” (Cselekedetek 22:12–16). Éppen ezért, a keresztény vízbemerítés nem mossa le a bűnt. Nem az alámerítkezés, hanem Jézus vérének a kiontása és ’nevének segítségül hívása’ teszi lehetővé a megbocsátást (Zsidók 9:22; 1János 1:7).
16. a) Ha az alámerítkezés nem mossa le a bűnöket, akkor minek a szimbóluma? b) Mit jelképez az, amikor valaki alámerítkezik?
16 Bár az alámerítkezés nem mossa le a bűnöket, ez egy jelkép, amely tanúsítja, hogy a vízbe alámerített személy feltétel nélkül átadta magát Jehova Istennek Jézus Krisztus által. (Vö. Máté 16:24.) Átadni magát azt jelenti: „kijelenteni, megerősíteni, odaszánni magát”. Az Istennek való önátadás arra a cselekvésre utal, amelynél az ember fenntartás nélkül elkülönül egyezség által arra, hogy Isten akaratát tegye Jézus Krisztuson keresztül. Jelképes értelemben, amikor az alámerítkező jelöltet ideiglenesen ’eltemetik’ a víz alá, és azután kiemelik belőle, meghal előbbi életútja számára, és egy új életútra támad fel, hogy fenntartás nélkül Jehova akaratát cselekedje. (Vö. Róma 6:4–6.)
17. Miért nem helyes a kisgyermekek alámerítése?
17 Világos, hogy az alámerítkezés komoly lépés. Egy csecsemő alámerítése helytelen, mert egy kisbaba nem tud érteni, nem tud dönteni és tanítvánnyá lenni (Máté 28:19, 20). Azok, akik Fülöp szolgálata alatt Szamáriában alámerítkeztek, „férfiak és nők” voltak, nem csecsemők (Cselekedetek 8:4–8, 12). Az alámerítkezés azok számára van, akik elég idősek ahhoz, hogy tanuljanak, higgyenek és gyakorolják a hitet (János 17:3; Cselekedetek 5:14; 18:8; Zsidók 11:6). Ebben a vonatkozásban írta Augustus Neander történész: „a hit és az alámerítkezés mindig kapcsolatban volt egymással; és így a legnagyobb valószínűség szerint. . . a csecsemőkeresztség ismeretlen volt [i. sz. az első században] . . . Ezt legelőször a harmadik század folyamán fogadták el apostoli hagyományként, ez pedig inkább ellene szól az apostoli eredetnek, mint mellette” (History of the Planting and Training of the Christian Church by the Apostles [A keresztény egyház megalapítása és nevelése az apostolok által] [New York, 1864], 162. old).
18. a) Írás szerint, mi a követelmény ahhoz, hogy valaki Jehova Tanúja legyen? b) A hitnek milyen bizonyítéka jelzi, hogy valakit alá lehet meríteni? c) Hogyan hangsúlyozódik a váltságáldozatban való hit az alámerítkezni szándékozók előtt?
18 Az Írások ismételten a hívők alámerítését említik (Cselekedetek 4:4; 5:14; 8:13; 16:27–34; 18:8; 19:1–7). Ahhoz tehát, hogy valaki Jehova Tanúja legyen, hinnie kell, hitet kell gyakorolnia és alá kell merítkeznie. Az ilyen hitnek már az alámerítkezés előtt meg kell nyilvánulnia jó cselekedetekben, Jehovába vetett bizalomban, a Királyság-prédikálásban való részvételben és Jézus áldozatának elfogadásában. A váltságáldozatban való hitet kihangsúlyozzák a jelöltek előtt az alámerítésnél, mert a szónok a két kérdés közül az elsőben azt kérdezi tőlük: „Jézus Krisztus váltságáldozata alapján megbántad-e bűneidet és átadtad-e magadat Jehovának az ő akarata cselekvésére?” Csak ha igennel felel az illető és megérti, hogy önátadása és az alámerítkezése Jehova egyik tanújaként azonosítja őt, akkor lehet elfogadni őt vízben való alámerítésre Isten szellemétől irányított szervezete közösségében.
Önátadás imában
19. Miért kell imában önátadást végezni Jehovának?
19 Azoknak, akik alávetik magukat az alámerítésnek, hinniük kell Istenben és Krisztusban. De miért mondják Jehova Tanúi, hogy az Istennek való önátadásnak imában kell megtörténnie? Azért, mert illő Jehovához intézett imában kifejezni azt az elhatározásunkat, hogy kizárólagos hűséget tanúsítunk iránta, amelyet ő megérdemel (5Mózes 5:8, 9; 1Krónika 29:10–13). Nyilvánvalóan az is imában történt, hogy Jézus tudtára adta égi Atyjának azt a vágyát, hogy kizárólag neki végezzen szent szolgálatot (Zsidók 10:7–9). Nos, Jézus még akkor is „imádkozott”, amikor alámerítkezett! (Lukács 3:21, 22). Nyilvánvaló tehát, hogy az Istennek való önátadást imában kell megtenni.
20. Miért valószínű az, hogy a korai keresztények arra buzdították az új tanítványokat: imádságban adják át magukat Istennek?
20 A korai keresztények nyilvánvalóan buzdították az új tanítványokat, hogy adják át magukat imában, hiszen még Tertulliánus is azt mondta később: „Akik alámerítkezésben kívánnak részesülni, azoknak imádkozniuk kell ismételten, böjtölésekkel és térdhajtásokkal.” Már korábban, Justin Vértanú (kb. i. sz. 100-165) ezt írta: „Felidézem annak módját is, ahogyan átadtuk magunkat Istennek, midőn megújultunk Krisztus által. . . Mindazok, akik meggyőződtek arról, hogy amit mi tanítunk és mondunk, az igaz, és vállalkoznak arra, hogy aszerint éljenek, buzdítást kapnak arra, hogy imádkozzanak, könyörögjenek és böjtöléssel Isten elé járuljanak bűneik bocsánatáért, amelyeket a múltban elkövettek, mi pedig velük imádkozunk és böjtölünk.”
21. Mi valószínű még akkor is, ha az imában való önátadást nem is hangsúlyozták évekkel ezelőtt, amikor te alámerítkeztél?
21 Ha évekkel ezelőtt, amikor te alámerítkeztél, még nem hangsúlyozták az imában való önátadást, az nem teszi feltétlenül érvénytelenné alámerítkezésedet. Bizonyára abban az időben is sokan voltak olyanok, mint az a férfi, aki élénken visszaemlékszik, hogy amikor még csak legényke volt, több mint 40 évvel ezelőtt, térdenállva, komoly imában adta át magát Jehovának. És azokban a napokban, még ha előbb nem is tette meg formális imában önátadását, alámerítkezésre jelöltként másokkal együtt biztosan imádkozott, amikor az alámerítkezése napján az alámerítkezési előadást tartották.
Miért vonakodnak egyesek
22. Miért haboznak egyesek alámerítkezni?
22 Ha olyan áldott kiváltság Jehova önátadott tanújának lenni, miért vonakodnak egyesek alámerítkezni? Az igazi szeretet hiánya az egyik ok, amiért némelyek nem engedelmeskednek Isten Szavának, nem követik Jézus példáját és nem merítkeznek alá (1János 5:3). Az alámerítetlen személyek persze rendszerint nem mondják azt, hogy ők nem akarják követni Jézus példáját, vagy nem akarnak engedelmeskedni Istennek. Inkább a világi ügyekbe vannak úgy belekeveredve, hogy csak kevés idejük jut szellemi dolgok művelésére. Ha esetleg ez a te problémád is, nem lenne ésszerű változtatni céljaidon, ragaszkodásodon, érdeklődéseden és törekvéseiden? Azok, akik őszintén szeretik Istent, nem maradhatnak a világ barátai (1János 2:15–17). Ne engedd magad elaltatni „a gazdagság csalóka hatalmának” hamis biztonságérzete által! (Máté 13:22). Igazi biztonságot csak Jehova Istennel ápolt önátadott kapcsolatban találhatsz (Zsoltárok 4:8, [4:9, Károli]).
23. Miért tartózkodnak némelyek a Jehovának való önátadástól és a vízben való bemerítéstől?
23 Mások azt állítják, hogy szeretik istent, de vonakodnak átadni magukat, mert úgy érzik, így elkerülik a felelősséget és nem vonhatók számadásra. Szeretnének a Paradicsomban élni, de eddig igen keveset, vagy semmit sem tettek érte (Példabeszédek 13:4). Az ilyenek pedig nem bújhatnak ki a felelősségre vonás alól, mert felelősség hárult rájuk, amikor hallották Jehova szavát (Ezékiel 33:7–9). Ha átadnák magukat, azzal kinyilvánítanák, hogy megértették Isten akaratát és törekszenek azt cselekedni. Ez az engedelmesség ahelyett, hogy nagyobb terhet róna rájuk, Jehova áldását váltaná ki és örömet eredményezne, mivel annak az állításuknak megfelelően élnének, hogy szeretik őt.
24. Ismét másokat mi tart vissza az alámerítkezéstől?
24 Másokat az az érzés tart vissza az alámerítkezéstől, hogy nem tudják eléggé megmagyarázni az Írásokat. Az etiópiai eunuch azonban kész volt szimbolizálni önátadását Istennek a Fülöppel folytatott rövid beszélgetés után, az utazás alatt. Az etiópiai biztosan nem tudott eleinte minden kérdésükre megfelelni azoknak, akiknek beszélt az igazságról. A szíve azonban hálától túláradó volt és nem tartotta vissza félelem. „A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Nem a válaszokkal teli fej, hanem a szeretettel teli szív indítja az embert Istennek való önátadásra és alámerítkezésre (Lukács 10:25–28).
25. Mit vár el Jehova Isten azoktól, akik azt mondják, hogy szeretik őt?
25 Ha még nem merítkeztél alá, kérdezd meg magadtól: Mit vár el Isten azoktól, akik azt mondják, hogy szeretik őt? Ő kizárólagos önátadást kíván és olyanokat keres, akik „szellemmel és igazsággal” akarják őt imádni (János 4:23, 24; 2Mózes 20:4, 5; Lukács 4:8). Az etiópiai eunuch ilyen imádatot mutatott be, és nem vonakodott alámerítkezni, mihelyt alkalma nyílt rá. Nem kellene-e neked is komoly imádság tárgyává tenni a Jehovának való önátadást, és most nyomban megkérdezve magadtól: „Mi tart vissza engem attól, hogy alámerítkezzem?”
Kérdések az ismétléshez
◻ Miért merítkezhetett alá olyan hamar az etiópiai eunuch?
◻ Mi volt az alámerítkezés módja Krisztus korai követőinél?
◻ Mit jelent ’az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében’ alámerítkezni?
◻ Mit szimbolizál a keresztény alámerítkezés?
◻ Miért kell imában átadni magunkat Jehovának?
◻ Milyen okokból vonakodnak néhányan átadni magukat és alámerítkezni?