Jézus élete és szolgálata

Meggyógyítja a vakon született embert

AMIKOR a zsidók megpróbálják Jézust megkövezni a templomban, elrejtőzik és elmenekül. De nem megy el Jeruzsálemből. Később, sabbat napon, tanítványaival együtt bemegy a városba. Ez alkalommal meglát egy születésétől fogva vak embert. „Mester, ki vétkezett — kérdezik Jézustól tanítványai —, ez-e vagy szülei, hogy vakon született?”

Lehet, hogy tanítványai — egyes rabbikhoz hasonlóan — azt hiszik, hogy valaki képes már az anyja méhében is bűnt elkövetni. De Jézus így válaszol: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta isten munkái.” A férfi nem azért vak, mert ő vagy a szülei elkövettek volna valamilyen konkrét bűn. Az első férfi, Ádám bűne minden emberre tökéletlenséget hozott, és így mindenki ki van téve ilyen testi fogyatékosságnak, például annak is, hogy vakon szülessék. A férfinek ez a testi fogyatékossága alkalom Jézus számára, hogy Isten munkáját nyilvánvalóvá tegye.

Jézus ezekkel a szavakkal indokolja meg, miért oly sürgős Isten dolgait cselekedni: „Nekünk annak a munkáit kell végeznünk, aki elküldött engem, amíg nappal van” — mondja. „Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem tud munkálkodni. Amíg a világban vagyok, én vagyok a világ világossága.” Jézus halála hamarosan azt jelenti számára, hogy elmerül a sír sötétségébe, ahol többé semmit sem tud tenni. Addig azonban ő a világ világossága.

Ezeknek a szavaknak az elhangzása után, Jézus a földre köp és nyálából sarat készít, azt a vak szemére teszi, és azt mondja: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában.” A férfi szót fogad. És amikor megteszi azt, amit Jézus parancsolt, megjön a látása! Mennyire örül, amikor visszatértében életében először lát!

Szomszédai és ismerősei el vannak ámulva. „Nem ez az, aki itt szokott ülni és koldulni?” — kérdezik. „Ő az” — válaszolják egyesek. De mások nem hisznek a szemüknek: „Nem ő az, csak hasonlít hozzá.” A férfi pedig váltig állítja: „Én vagyok az.”

„Hogyan nyíltak meg szemeid?” — szeretnék tudni az emberek.

„Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente szemeimet, és azt mondta nekem: ʼMenj a Siloámhoz, és mosakodj meg.ʼ Elmentem tehát, megmosakodtam és láttam.”

„Hol van ez a férfi?” — kérdezik.

„Nem tudom” — válaszolja nekik.

Az emberek a volt vakot a vallásvezetői, a farizeusok elé vezetik. Azok újból megkérdezik tőle, hogyan jött meg a látása. „Sarat tett a szemeimre, azután megmosakodtam, és látok” — magyarázta nekik a férfi.

A farizeusoknak a meggyógyult koldussal együtt örülniük kellene! Ehelyett kifogást emelnek Jézussal szemben: „Nem Istentől való ez az ember” — állítják. Miért mondják ezt? „Mert nem tartja meg a sabbatot.” Mások a farizeusok közül ezt kérdezik: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támad közöttük.

Majd megkérdezik a férfit is: „Te mit mondasz róla, hogy megnyitotta a szemeidet?”

„Azt, hogy próféta” — válaszolja.

A farizeusok nem akarják ezt elhinni róla. Meg vannak arról győződve, hagy Jézus és a férfi titokban összebeszéltek, hogy félrevezetik az embereket. Az ügyet le akarván zárni, hívatják a koldus szüleit és őket is kikérdezik. János 8:59; 9:1–18.

◆ Mi volt, illetve mi nem volt az oka a vak ember vakságának?

◆ Milyen éjszakára gondol Jézus, amikor senki sem munkálkodhat?

◆ Hogyan fogadják a vak meggyógyulását azok, akik ismerik a vakot?

◆ Hogyan oszlanak meg a vélemények a vak meggyógyulása felől a farizeusok között?