Felhívás az ő nyomdokainak követésére
„Mert a Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva hátra néktek, hogy nyomdokaiban járjatok” (1PÉTER 2:21, Csia fordítás).
1., 2. a) Mi lehet valóságos kihívás és miért szolgálja az a keresztények érdekeit? b) Milyen kérdések vetődnek itt fel?
JÁRTÁL-E már homokos tengerparton vagy hómezőn és nézted-e már valaha is megbűvölten olyan emberek lábnyomát, akik előtted jártak azon a vidéken? Talán megpróbáltad azt is, hogyan tudnád pontosan úgy követni azokat a lábnyomokat, hogy saját lépteidet azokhoz igazítsad? Ha igen, biztosan rájöttél, hogy a dolog nem is olyan egyszerű. Szorosan valakinek a lábnyomában járni — akár betű szerinti, akár átvitt értelemben — valóságos kihívást jelent. Pedig, ha kereszténynek nevezzük magunkat, azzal éppen azt juttatjuk kifejezésre, hogy szorosan Krisztus nyomdokában járunk.
2 Vajon kész vagy-e megtenni a szükséges erőfeszítéseket, hogy sikeresen eleget tégy ennek a kihívásnak? Sőt mi több, eltökélt szándékod-e, hogy bármi történjék is, megteszed azt? Ha igen, akkor a betű szerinti lábnyomok követésével járó nehézségek tudatában még sikeresebben követheted majd Krisztus jelképes lábnyomait.
Tanulj meg igazodni
3. Miért nem tűnik először természetesnek az, hogy valakinek a lábnyomát kövessük?
3 Mindenkinek sajátos járásmódja van. Például a lépés hossza egyénenként változik, de a lábak elhelyezésének a módja is. Az illető lábujjai talán egyenesen előre néznek, de az is lehet, hogy befelé vagy kifelé fordulnak, sőt az egyik lábnak a hajlásszöge hangsúlyozottabb, mint a másiké! Felismered-e hát, hogy mekkora nehézségről van szó? Másvalakinek pontosan csak akkor járhatsz a lábnyomában, ha lépéseid hosszát, lábaid elhelyezését az övéhez igazítod. Az első pillanatra nem tűnik természetesnek, de meg kell tenned. Különben nem megy.
4. Miért nem jelent különös kihívást Jézus nyomdokainak a követése?
4 Krisztus járásmódja, jelképesen szólva, egyedüli volt a maga nemében, mivel a kortársai között ő volt az egyetlen tökéletes ember, „aki bűnt nem ismert” (2Korinthus 5:21). Mivel az emberek természetükből fakadóan tökéletlen bűnösök, számukra Jézus nyomdokában járni nem jelent szokásos járásmódot. Pál erre emlékeztette a korinthusi keresztényeket, amikor ezt mondta: „Ti még testiek vagytok. Mert amíg irigykedés és viszálykodás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e, és nem úgy jártok-e, mint az emberek?” Az irigykedésre és a viszálykodásra való hajlam — amely dolgok a „test cselekedetei” — természetesek a tökéletlen embereknél, Jézus azonban a szeretet útján haladt, és a „szeretet nem irigykedik, . . . nem gerjed haragra”. Krisztus nyomdokában járni tehát nagyobb kihívást jelent, mintha csak azt kérnék tőlünk, hogy egy tökéletlen személy lábnyomát kövessük (1Korinthus 3:3; 13:4, 5; Galata 5:19, 20; lásd még: Efézus 5:2, 8).
5., 6. a) Miért mulasztották el sokan, hogy Krisztus nyomdokában járjanak, és ez Pál melyik tanácsához vezetett el? b) Hogyan kapnak az emberek buzdítást arra, hogy Krisztus nyomdokában járjanak ma, és mit eredményez ez számukra?
5 A tökéletlenségen kívül Isten akaratának nem ismerése is megakadályozhat valakit abban, hogy Krisztus nyomdokában járjon. Ezért Pál arra intette az efézusi keresztényeket, hogy ’ne járjanak továbbra úgy, miként a nemzetek is járnak, gondolataik hiábavalóságában, mialatt a bennük levő tudatlanság miatt és a szívük érzéketlensége miatt szellemi sötétségben vannak és elidegenedtek az élettől, amely az Istené’ (Efézus 4:17, 18).
6 A Királyság-prédikálása által az embereket ma arra ösztönzik, hogy ne járjanak többé a számukra természetes úton, Isten szándékával kapcsolatos tudatlanságban, szellemi sötétségben, az érzéketlen szívük által sugallt haszontalan célok elérésében. Arra buzdítják őket, hogy Krisztus tökéletes példájához igazodjanak ’vele egységben járjanak’ és ’foglyul ejtsenek minden gondolatot, hogy [azok] engedelmeskedjenek Krisztusnak’ (Kolossé 2:6, 7; 2Korinthus 10:5). Azok az emberek, akik hajlandók eleget tenni ennek a felhívásnak, szilárdan állnak a hitükben. Ha megtanulnak azon az úton járni, amelyen Krisztus járt, az egyre könnyebb lesz számukra.
7. Milyen biztosítékot kapunk arra nézve, hogy — bár gyakran kihívást jelent — mégis lehetséges dolog Jézus nyomdokaiban járni?
7 Ez azonban gyakran kihívást jelent. Nagy különbség van ugyanis egy tökéletes teremtmény és egy tökéletlen között. A tökéletlen teremtményeknek ezért nagy változtatásokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy megpróbáljanak egy tökéletes példát követni. Némelyek — talán öröklött tulajdonságok vagy környezeti hatások következtében — nehezebben tudnak a keresztény életmódhoz alkalmazkodni, mint mások. Jehova azonban arról biztosít minket, hogy bárki, aki valóban kész erőfeszítéseket tenni, képes lesz az ilyen alkalmazkodásra. „Mindenre van erőm őáltala, aki megerősít engem” — mondta Pál apostol (Filippi 4:13; lásd még: 2Korinthus 4:7; 12:9). Ugyanez vonatkozik minden keresztényre is
Fordíts figyelmet
8., 9. a) Miért van szükség személyes, osztatlan figyelemre és összpontosításra, amikor valakinek a lábnyomait követjük? b) Melyik bibliai tanácsnak a követése óv meg attól, hogy elkalandozzunk Jézus nyomdokaitól?
8 Nem követhetünk betű szerinti lábnyomokat anélkül, hogy ne figyelnénk folyton, hova lépünk. Ha tekintetünk elkalandozik — a körülöttünk levő vagy egyéb dolgokra összpontosítva — elkerülhetetlenül elvétjük elöbb-utóbb a lépést. Ha nem szentelünk osztatlan figyelmet és nem összpontosítunk erőteljesen, biztosan letérünk a követendő nyomról. Szükséges tehát állandóan résen lenni, különösen akkor, ha hirtelen zaj vagy egyéb váratlan dolog eltereli a figyelmünket a közvetlen feladattól. (Vö. Jób 18:10, 11.)
9 Jelképes értelemben ez azokra is érvényes, akik Jézus nyomdokaiban akarnak járni. Jézus arra figyelmeztette követőit, hogy nagyon ügyeljenek magukra, hogy a szívük „soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás vagy az élet aggodalmai miatt” (Lukács 21:34). Sátán ezeket a mindennapi figyelem eltereléseket arra használja fel, hogy elvonja a tekintetünket Jézus lábnyomaitól. Igen gyorsan megfoszt minket az éberségünktől, kihasználva a váratlan körülményeket, például az emberek ellenállását, a betegséget vagy az anyagi kudarcokat. A „szokásosnál nagyobb figyelmet kell szentelnünk a hallottaknak”, ha azt akarjuk, hogy „soha el ne sodródjunk”, más szavakkal: minden eddiginél erőteljesebben kell Krisztusra összpontosítani a tekintetünket (Zsidók 2:1; lásd még: 1János 2:15–17).
Ne tévesszük el az irányt!
10. a) Minek a veszélye áll fenn akkor, amikor több lépésnyom keresztezi egymást? b) Szellemi értelemben miért jár komoly következményekkel az, ha hamis lábnyomot követünk?
10 A zsúfolt tengerparton sokféle lábnyom lehet a nedves homokban és más lábnyomok vonala néha keresztezi talán az általunk követett nyomokat. Lehetnek olyanok is, amelyek — legalább nagyvonalakban — hasonlítanak is azokra, amelyeket mi követni szeretnénk. Mennyire lényeges ilyenkor, hogy biztosak legyünk: a helyes nyomon járunk! Máskülönben eltévedünk és helytelen irányba megyünk. Szellemi értelemben ennek súlyos következményei lehetnek. Hogy milyen veszéllyel jár az, ha valaki olyan lábnyomokat követ, amelyek helyesnek látszanak ugyan, de a valóságban nem azok, jól mutatja a példabeszéd, amely arra figyelmeztet: „Van olyan út, amely igaz az ember előtt, de azután a halál útjaiban végződik” (Példabeszédek 16:25).
11. Mire figyelmeztette Pál a korai keresztényeket, és kiknek mutatott ezzel példát napjainkra vonatkozóan?
11 E miatt a nagyon is valóságos veszély miatt Pál kényszerítve érezte magát arra, hogy figyelmeztesse testvéreit az első keresztény gyülekezetben: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus ki nem érdemelt kedvessége által elhívott, ilyen hamar másfajta jó hír felé hajlottatok . . . Vannak bizonyos egyének, akik zavart okoznak köztetek és el akarják torzítani a Krisztussal kapcsolatos jó hírt . . . Bárki jó hírként hirdet nektek valamit azon kívül, amit elfogadtatok, legyen átkozott!” (Galata 1:6–9). Pál tanácsával összhangban Jehova Tanúi Vezető Testülete is óva int bennünket ma az olyan hitehagyottaktól és hamis testvérektől, akik — hogy úgy mondjuk —, hamis lábnyomokat hagynak a homokban. Az igaz keresztények nem óhajtanak eltérni Krisztus nyomdokaitól, amelyet Isten útmutatása nyomán hagyott hátra (Zsoltárok 44:18, [44:19, Károli]).
12. a) Hogyan segíthet a 2Timótheus 1:13. verse abban, hogy elkerüljük a hamis lábnyomok felé való elterelődést? b) Mi jellemzi a másfajta jó hírt?
12 Ha jól odafigyelünk Krisztus lábnyomainak azonossági jeleire, elkerüljük a félrevezetést. A Jézusról, tanításáról, és a keresztény gyülekezet működéséről szerzett pontos ismeret segít azonosítani „az egészséges szavak mintáját”, ami megvéd azoktól, akik eltorzítják „a Krisztusról szóló jó hírt” (2Timótheus 1:13). A másfajta állítólagos jó hírek — a valóságban hamis lábnyomutánzatok — nem illenek bele az igazság mintájába. Eltorzítják és a gyújtóponton kívülre teszik a képet. Ahelyett, hogy világosabbá, tisztábbá tennék az alapvető bibliai igazságokat és alapelveket, ellentmondanak azoknak. Ahelyett, hogy Jehova fokozottabb szolgálatára buzdítanának, annak lelassítása mellett érvelnek. Üzenetük nem építő és nem dicsőíti Jehova nevét és szervezetét; inkább tagadó, hibát kereső és bíráló. Nagyon is biztos, hogy nem olyan lábnyomok, amelyeket szívesen követnénk.
Tartsuk meg a helyes lépésütemet!
13. Amikor valakinek a nyomdokait követjük mennyiben érdekel minket a lépésütem?
13 Járás közben lépteink hosszát nagyrészt a lépteink gyorsasága szabja meg. Általában minél gyorsabban megyünk, annál hosszabbak a lépteink, minél lassabban megyünk, annál rövidebbek. Tehát könnyebb lesz valakinek a betű szerinti lábnyomát követni, ha lépésütemünket az övéhez igazítjuk. Hasonlóképpen, ha szeretnénk sikeresen követni Vezetőnk, Jézus Krisztus jelképes lábnyomát, meg kell tartanunk az ő lépésütemét.
14. a) Milyen értelemben fordulhat elő, hogy nem tartunk lépést Jézussal? b) Miért ostobaság, ha megpróbálunk gyorsabban haladni, mint „a hű és értelmes rabszolga”?
14 Ha nem tartjuk meg Krisztus lépésütemét, az két dolog közül az egyiket jelentheti. Vagy megpróbálunk gyorsabban haladni és akkor elébe szaladunk a „hű és értelmes rabszolgának”, akit Jézus felhasznál Jehova szándékának megvalósításában, vagy pedig lemaradunk és nem követjük a ’rabszolga’ vezetését (Máté 24:45–47). Az első eset példájaként hadd említsük meg, hogy néhány keresztény a múltban türelmetlenné lett a tanításbeli vagy szervezeti változások vagy finomítások tekintetében, amelyeket szükségesnek és rég esedékesnek tartott. Mivel az ilyenek elégedetlenkedni kezdtek amiatt, hogy érzésük szerint a dolgok nem mentek elég gyorsan, elkülönültek Jehova népétől. Mily ostoba és rövidlátó lépés! Gyakran előfordult, hogy később éppen azok a dolgok változtak meg — Jehova megszabott idejében —, amelyek felzaklatták őket (Példabeszédek 19:2; Prédikátor 7:8, 9).
15. Miért jó példa Dávid király és Jézus a helyes lépésütem betartása terén?
15 Az a bölcs eljárás, ha Jehovára várunk, hogy akcióba lépjen, ahelyett, hogy megpróbálnánk mi magunk diktálni az események iramát. Az ókori Dávid király mutatott ebben jó példát. Nem volt hajlandó Saul király ellen ármánykodni, hogy megpróbálja magához ragadni a királyi hatalmat, mielőtt eljönne az ideje, hogy Jehova neki adja azt (1Sámuel 24:1–15). Hasonlóképpen „a Dávid Fia”, Jézus is tisztában volt vele, hogy várnia kell, míg teljesen átveheti a mennyei királyi méltóságot. Ismerte a rá vonatkozó prófétai kijelentést: „Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet lábad zsámolyául vetem.” Ezért, amikor a zsidók egy csoportja ’meg akarta őt ragadni, hogy királlyá tegye’, Jézus gyorsan visszavonult (Máté 21:9; Zsoltárok 110:1; János 6:15). Mintegy 30 évvel később a Zsidók 10:12, 13 szerint Jézus még mindig a királyi hatalmára várt. Valójában közel 19 évszázadon át várt, mielőtt Isten Királyságának jog szerinti Királyává nevezték ki a Királyság 1914-ben történt felállításakor.
16. a) Szemléltesd, hogyan haladhatunk lassabban, mint kellene? b) Milyen célt szolgál Jehova türelme, és hogyan kerülhetjük el azt, hogy visszaéljünk ezzel a türelemmel?
16 A helyes lépésütem be nem tartása azonban azt is jelentheti, hogy valaki lelassul, lemarad. Amikor tehát Isten Szava azt mutatja, hogy változtatást kell véghezvinnünk az életünkben, vajon késedelem nélkül cselekszünk-e? Vagy talán úgy érvelünk, hogy mivel Isten türelmes, későbbre halaszthatjuk az effajta változtatást abban reménykedve, hogy akkor talán könnyebb lesz? Igaz, Jehova türelmes. De ez nem azért van, hogy mi könnyelműen halogassuk az ilyen szükséges változtatásokat. Inkább azért „türelmes irántatok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Péter 3:9, 15). Mennyivel jobb volna tehát a zsoltárost követni, aki ezt mondta: „Siettem, és nem késlekedtem megtartani parancsolataidat” (Zsoltárok 119:60).
17. Mi köze van a helyes lépésütemnek a Királyság prédikálásához és milyen kérdéseket kell feltennünk magunknak ezzel kapcsolatban?
17 A lemaradozás a Királyság-prédikálásra is kihatással lehet. A Máté 25. fejezete szerint Jézus most ítéli meg az emberiséget, különválasztva a „juhokat” a „kecskéktől”. Ez legnagyobb részben „a királyság jó hírének” prédikálásával történik (Máté 24:14; 25:31–33; Jelenések 14:6, 7). Ennek a szétválasztó munkának a kiszabott ideje szükségszerűen korlátozott (Máté 24:34). Mivel a rendelkezésre álló idő a végéhez közeledik, számíthatunk arra, hogy Jézus felgyorsítja a munkát. Ebben Isten eszközeként cselekszik, aki a begyűjtő munkáról szólva, maga is megígérte: „Én, Jehova, felgyorsítom azt a maga idejében” (Ésaiás 60:22). Mint Isten munkatársai, akik szorosan az ő Fia nyomdokaiban járnak, vajon mi is meggyorsítjuk a lépésütemünket a Királyságot prédikálva, ahogy azt a testi állapotunk és az egyéb bibliai feladataink megengedik? A szántóföldi jelentések azt mutatják, hogy Jehova Tanúinak milliói megteszik ezt!
Kerüld a túlzott önbizalmat, győzd le az elkeseredést!
18. Hogyan válhat valaki túlságosan magabiztossá, és hogyan figyelmeztet a Biblia erre a veszélyre?
18 Minél hosszabb időn át követjük valakinek a lábnyomát, annál jobban megszokjuk az illető járásmódját. Ha azonban figyelmetlenek vagyunk, előbb vagy utóbb rosszul lépünk. Amikor tehát Jézus jelképes lábnyomában járunk, fel kell ismernünk annak a veszélyét, hogy esetleg túlságosan magabiztosak leszünk, meggondolatlanul a saját erőnkre és képességeinkre támaszkodunk azt érezve, hogy már elsajátítottuk az ő tökéletes járásmódját. Péternek a Lukács 22:54–62. versében feljegyzett tapasztalata időszerű figyelmeztetés számunkra. Egyben azt is hangsúlyozza, mennyire megbízhatóak az 1Korinthus 10:12. szavai, ahol ezt olvassuk: „Aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”
19. a) Időről időre mi történhet meg minden kereszténnyel? (Jakab 3:2). b) Hogyan tekintsük Pálnak a Róma 7:19, 20 szerinti szavait?
19 A tökéletlenség következtében minden keresztény tesz időről időre helytelen lépést. Az eltérés talán csekély, mások számára alig észrevehető. De az is előfordulhat, hogy annyira hiányzik belőle az ismertetőjel, hogy ez mindenki számára szembetűnik. Mindkét esetben mennyire vigasztaló, ha Pál becsületes beismerő vallomására emlékezünk: „Mert a jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, megteszem. Én nyomorúságos ember!” (Róma 7:19, 24). Ezeket a szavakat temészetesen nem szabad mentségnek tekinteni a rossz elkövetéséhez. Inkább buzdításul szolgáljanak a hű keresztényeknek, akik a tökéletlenségük ellen küzdenek, és segítsenek kitartani abbeli igyekezetükben, hogy eleget tegyenek a Jézus tökéletes lábnyomai követésére szóló felhívásnak.
20. a) Hogyan segít az életért folyó versenyfutásunkban a Példabeszédek 24:16. verse? b) Minek a megtevésére szükséges szilárdan elhatározni magunkat?
20 „Az igazságos még hétszer is eleshet. Bizonyára fel fog állni” (Példabeszédek 24:16). Az életért folyó versenyfutásunkban senki se érezze magát kénytelennek arra, hogy feladja! Ez a futás a maratoni futáshoz hasonló, állóképességet bizonyító futás, nem pedig százméteres síkfutás. A legcsekélyebb rossz lépés a vágtázó részéről könnyen a verseny elvesztését jelentheti. A maratoni futónak azonban, mégha megbotlik is, elég ideje van ahhoz, hogy felkeljen és befejezze a futását. Ha tehát valamilyen személyes hibás lépést teszel, amely erre a felkiáltásra indít: „Én, nyomorúságos ember!”, gondolj arra, hogy még van időd a javításra. Még van lehetőséged arra, hogy visszatérj Vezetőd, Jézus Krisztus lábnyomába! Nincs okod a kétségbeesésre! Nincs rá okod, hogy feladd a versenyt! Legyen hát eltökélt szándékod, hogy isteni segítséggel sikeresen eleget teszel a felhívásnak, és ’szorosan követed Jézus lábnyomát!’ (1Péter 2:21).
Miért kell a keresztényeknek
◼ megtanulniuk alkalmazkodni?
◼ osztatlan figyelmet fordítani?
◼ az igazság mintáját elméjükben tartani?
◼ helyes lépésütemet tartani?
◼ kerülni a túlzott önbizalmat?
◼ küzdeni az elkeseredés ellen?
[Kép a 15. oldalon]
Ha a célon tartja a szemét, az igazságos egyén biztosan felkel