Illik-e a keresztényekhez a kereszt?

„MÉG édesanyámtól kaptam.” „Férfias.” „Csak díszként viselem.” „Kényelmetlenül érezném magamat nélküle.” „Megóv a bajtól.” „Semmi különöset nem tulajdonítok neki, csak lóg a láncon.”

Ilyen válaszokat kaphatunk az emberektől, ha afelől érdeklődünk tőlük, miért viselnek keresztet. Jóllehet nem mindenki vallásos áhítatból hordja, a kereszt viselése a világ egyes részein még ma is divat. Még a szovjet ifjúság is viseli. Sokan mély vallásos jelentőséget tulajdonítanak a keresztnek, mert ahogyan egy fiatal egyszerűen kifejezte magát: „A kereszt szent.”

Vajon illik-e egy kereszténynek keresztet hordania magán? Azt a halálnemet ábrázolja-e pontosan a kereszt, ahogyan Krisztus meghalt? Továbbá, lehet-e jogos kifogást emelni az ellen, ha valaki díszként viseli? Válasz véget vizsgáljuk meg előbb, honnan ered a kereszt?

Vajon krisztusi jelkép?

Valószínűleg azt gondolod, hogy az első keresztények is viseltek keresztet. a The Encyclopedia Americana ezzel szemben arról beszél, hogy „Indiában és Kínában igen régen a hinduk és a buddhisták egyaránt használták a keresztet, sőt még a perzsák, asszírok és a babiloniaik is”. A Chamber’s Encyclopaedia (1969-es kiadás) hasonlóképpen ezt mondja: „A kereszt olyan jelkép volt, amelyhez vallási és misztikus értelem tapadt jóval a keresztény korszak kezdete előtt.”

Voltaképpen egyetlen bizonyíték sem igazolja, hogy az első keresztények használtak volna keresztet imádatukban. A kereszténység kezdeti időszakában viszont a pogány rómaiak használták a keresztet! The Companion Bible ezt mondja: „Ezek a keresztek a babiloni napisten szimbolumai voltak, . . . és először Julius Caesar pénzérméjén tűnnek fel i. e. 100—44, majd később i. e. 20-ban Caesar örököse (Augustus) verette pénzérmékre. A római természetistent, Bacchust szokták időnként úgy ábrázolni, hogy hajszalagján több kereszt látható.”

Hogyan lett a keresztből a kereszténység szimbóluma?

Konstantin és a kereszt

I. sz. 312-ben Konstantin, aki a mai Franciaország és Nagy-Britannia területén uralkodott, elindult, hogy döntő csatát vívjon sógorával, az olaszországi Maxentiusszal. A csata színhelyére való menetelés közben — így hírlik — látomást látott: látott egy keresztet, amelyen ezek a szavak voltak olvashatók: „Hoc vince.” Lefordítva: „Ezzel győzzél.” Konstantin győzelme után elrendelte, hogy hadseregének jelvénye ezentúl a kereszt lesz. Amikor a látszatkereszténység a Római Birodalom államvallása lett, a kereszt is egyházi jelkép lett.

De csakugyan volt egy ilyen látomás? E legendáról szóló beszámolók legjobb esetben is csak másodkézből valók, és sok bennük az ellentmondás. Őszintén szólva, keresve se lehetett volna alkalmatlanabb személyt találni Konstantinnál erre az isteni kinyilatkoztatásra. Ugyanis e feltételezett látomása idején még lelkes híve volt a napimádatnak. Például ő rendelte el a vasárnap megünneplését a napimádat ünnepnapjaként. Ha a megtérése utáni viselkedését nézzük, ott sem lehet nagyon felismerni, hogy ragaszkodott volna a helyes alapelvekhez. Egész életét a gyilkosság, az intrika és a politikai törtetés jellemezte. Úgy látszik, Konstantin a kereszténységben valami olyasmit látott, ami a széthulló birodalmát jobban össze tudja tartani, mint bármiféle politikai eszköz.

Arra sincs semmi bizonyíték, hogy Konstantin olyasféle keresztet „látott” volna, amely megfelelt volna a Jézus kivégzésénél használt eszköznek. Konstantin későbbi pénzérméin egy X-alakú kereszt látható, felette egy „P” betűvel. (Lásd az ábrát.) W. E. Vine An Expository of New Testament Words című műve ezt mondja: „Ami a Chi vagy X betűt illeti, amelyet Konstantin állítása szerint látott látomásban, és ami miatt a keresztény hit védelmére kelt, ez a betű (görögül) a „Krisztus” szónak az első betűje, de ennek semmi köze sincs a ’kereszt’-hez”, vagyis a kivégzés eszközéhez. Valóságban ez a fajta kereszt szinte ugyanolyan, mint a pogány napkultuszban használt szimbólum.

Miért vették hát át oly könnyen a keresztet a „keresztények”? Vine Dictionary (Szótára) így folytatja: „A Kr. u. III. évszázad közepére az egyházak vagy eltértek a krisztusi hit bizonyos tanításaitól vagy azokat teljesen kifordították eredeti jellegükből. A hitehagyott papság rendszere tekintélyének növelése céljából beengedte a pogányokat az egyházakba anélkül, hogy hitükben áttértek volna, sőt még azt is megengedte nekik, hogy magukkal hozzák pogány jelképeiket és szimbólumaikat. Innen ered tehát az igen gyakran megtalálható Tau vagy T átvétele azzal a különbséggel, hogy a T felső szára lejjebb csúszott keresztformát alkotva és ettől kezdve Krisztus keresztjével kezdték azonosítani.”

Milyen átalakuláson ment keresztül a kereszt

Vajon Krisztus iránti szeretetből lett a mai időkben a kereszt a tisztelet tárgya? Az Encyclopaedia of Religion and Ethics ezt mondja: „A IV. sz[ázaddal] kezdődően az egyházon belül kezdett kialakulni egy olyan hit, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak.” Az egyszerű keresztvetésnek varázserőt tulajdonítottak, és azt gondolták, „ez a legbiztosabb védelem a démonok ellen és a leghatásosabb gyógyszer a betegségek ellen”. A kereszt babonaságon alapuló használata még ma is fennáll.

Ahogy teltek az évek, 400 keresztforma alakult ki. Kezdetben magát Krisztust nem ábrázolták. Inkább egy ifjút ábrázoltak, aki ékszerrel kivert keresztet tartott. Később egy bárányt foglaltak bele. I. sz. 691-ben a Trulloi zsinat ismerte el „hivatalosan” a keresztet, amelyben egy fiatalember mellszobra volt látható a kereszt felett a bárány helyett. Idővel ebből fejlődött ki a feszület — a Krisztus testét ábrázoló kereszt.

Kereszten halt-e meg Krisztus?

De hát nem a Biblia tanítja azt, hogy Krisztus igenis a kereszten halt meg? — kérdezhetné valaki. A válasz végett vizsgáljuk meg annak a két görög szónak a jelentését, amelyet a bibliaírók Krisztus kivégzése eszközének leírására használnak: Az egyik a sztaurosz, a másik a xylon (ejtsd: kszülon).

A The International Standard Bible Encyclopedia (1979) ezt írja a „Kereszt” címszó alatt: „Eredetileg gör. sztaurosz egy hegyes, függőleges cölöpöt (oszlopot) jelentett, amelyet erősen bevertek a földbe . . . Sorban egymás mellé levert karókból építettek sövényt vagy védő sánckarót egy település köré, vagy egyszerűen kivégző eszközként állították fel, amelyre súlyos bűnözőket feszítettek fel nyilvános kivégzés céljából (vagy ha már megölték, nyilvános megszégyenítés céljából.)”

Az igaz, hogy a rómaiak használtak kivégző eszközt. Ezt latinul cruxnak nevezték. A latin nyelvű bibliafordításban ezt a crux szót a sztaurosz megfelelőjeként vették át. Mivel a latin crux és az angol cross (kereszt) alakilag nagyon hasonlítanak egymáshoz, sokan tévesen úgy vélik, hogy a crux minden bizonnyal olyan oszlop volt, amelynek keresztkötése van. A The Imperial Bible-Dictionary azonban ezt mondja: „A crux (amelyből ered a mi cross [kereszt] szavunk), úgy tűnik, hogy még a rómaiak körében is eredetileg egyenes oszlopot jelentett, és ez mindig annak is maradt meg.”

The Non-Christian Cross című könyv hozzáfűzi: „Nincs az Újszövetség írásaiban egyetlen olyan mondat sem, amely az eredeti görögben közvetlenül bizonyítaná, hogy a Jézus esetében használt sztaurosz más lenne, mint a közönséges sztaurosz [oszlop vagy pózna]; azt pedig még kevésbé lehet bizonyítani, hogy két darab fából állott volna, amit keresztformában szegeztek volna össze és nem egyetlen szál fából. Krisztus felfeszítése egy ilyen fára, vagy cruxra (sztauroszra), amely crux simplex néven ismeretes, semmi nehézséget nem okozott. Egy XVI. századi római katolikus tudós, Justus Lipsius ilyen formán ábrázolta ezt a kínzóoszlopot.

Mi a helyzet a másik görög szóval: a xylonnal? A görög Septuaginta fordítás ezt a szót használja az Ezsdrás 6:11. versben. Az Új Világ fordítás ezt így adja vissza: „Továbbá elrendelem, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegné, annak a házából vegyenek ki egy gerendát, és szegezzék őt rá, házából pedig legyen nyilvános illemhely emiatt.” Itt félreérthetetlenül egy szál fáról vagy „gerendá”-ról van szó.

A Keresztény Görög Iratok (Újszövetség) fordítói Péter szavait a Cselekedetek 5:30-ban többen is így adják vissza: „Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti oszlopra [Ö.f., Károli és Csia Lajos fordítása szerint: „fára”] függesztve megöltetek.” Ha kíváncsi vagy, magad is meggyőződhetsz, hogyan fordították saját Bibliádban a xylon szót: a Cselekedetek 10:39; 13:29; Galata 3:13 és 1Péter 2:24. versekben.

Hit szerint és nem látás szerint járunk

Lehet, hogy ezeknek a bizonyítékoknak a megvizsgálása után, mely szerint Krisztus a valóságban kínoszlopon halt meg, valaki nem lát semmi kivetnivalót abban, ha keresztet visel. Úgy foghatja fel, hogy „ez egyszerűen csak dísz”.

Gondolj azonban arra, hogy a történelem során a keresztet pogány imádati tárgyként használták és babonás áhítattal tisztelték. Vajon a kereszt viselése — ha csupán csak dísz is — összhangba hozható-e Pál apostol 1Korinthus 10:14-ben adott figyelmeztetésével: „Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól?”

És mi a helyzet a mai keresztényekkel? Nekik is tudniuk kell azt, hogy „őrizkedniük kell a bálványoktól”, ahogyan azt a Biblia tanácsolja (1János 5:21). Vagyis a keresztet nem tekinthetik keresztényhez illő dísznek. Pál szavait juttatják eszünkbe: „Átkozott mindaz, aki a kínoszlopon függ”. A keresztények inkább úgy akarnak Krisztusra gondolni, mint aki dicsőséges, megkoronázott Király (Galata 3:13; Jelenések 6:2).

Bár ezek a keresztények nem viselnek keresztet, de nagyon hálásak azért, amit Krisztus tett értük. Tudják, hogy Krisztus áldozata csodálatos megnyilvánulása „Isten erejének” és örök szeretetének (1Korinthus 1:18; János 3:16). De semmi megfogható tárgyra, pl. keresztre nincs szükségük ahhoz, hogy imádni tudják ezt a szerető Istenüket. Pál buzdításával összhangban ezért „hit szerint és nem látás szerint járnak” (2Korinthus 5:7).

[Kép a 27. oldalon]

A kereszt, formáját és alakját illetően, az évszázadok alatt nagy átalakuláson ment keresztül

[Kép a 28. oldalon]

A görög Marsziasz isten szobra, akit elevenen nyúztak meg egy fatörzsön — Párizsi Louvre