Jézus élete és szolgálata

Jézus a támadás középpontjában

NEM sokkal azután, hogy Jézus elfogyasztotta Simon házában az ételt, elkezdi második prédikáló körútját Galileában. Előző körútján első tanítványai voltak a kísérői Péter, András, Jakab és János. Most már vele van mind a tizenkettő, sőt még egy-két asszony is, többek között Mária Magdolna, Zsuzsanna és Johanna, akinek férje Heródes király tisztje.

Ahogy Jézus prédikáló szolgálata egyre fokozódott, annak arányában kerül Jézus tevékenysége a vita tárgyává. Egy ördögtől megszállott vak és néma férfit hoznak most Jézus elé. Amikor Jézus meggyógyítja ezt az embert, megszabadítva a démonok hatalmától, és elkezd beszélni és látni, a sokaság egyszerűen el van ragadtatva. Ezt mondják: „Csak nem ez a Dávid Fia?”

Közben óriási tömeg verődik össze annál a háznál, ahol Jézus és tanítványai tartózkodnak, akik ezért még enni sem tudnak. Azokon kívül, akik Jézust „Dávid Fiának” tartják, ott vannak a farizeusok és írástudók, akik Jeruzsálemből azért jöttek, hogy Jézusnak mindenütt a rossz hírét keltsék. Amikor Jézus rokonai meghallják a Jézus miatt támadt nagy izgalmat, eljönnek hogy megragadják és magukkal vigyék. Vajon miért?

Nos, Jézus testvérei ekkor még nem hiszik őt Isten Fiának. Arra gondolnak, valami hiba eshetett normális gondolkodásába, mert nem jellemző arra a Jézusra, akit jól ismertek Názáretben való együttnevelkedésük során, a miatta támadt viszály és közfelháborodás. Így következtetnek: ’Biztos elment az esze’! Ezért meg akarják fogni és magukkal vinni.

Pedig ott a vitathatatlan bizonyíték, hogy meggyógyított egy megszállott férfit. Az írástudók és farizeusok tisztában vannak vele, hogy sem ezt, sem más csodáit nem tagadhatják le. Ezért rágalomhoz folyamodnak, és ezt mondják az embereknek: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével”! (Ö. f.)

Jézus ismervén gondolataikat, magához szólítja az írástudókat és farizeusokat és ezt mondja nekik: „Minden királyság, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat meg. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn a királysága?”

Micsoda nagyszerű cáfolhatatlan logika! Mivel a farizeusok azt állítják, hogy közülük is tudnak egyesek démonokat űzni, ezt kérdezi tőlük: „És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki?” Más szavakkal, ha a Jézus ellen emelt vádjaik igazak lennének, akkor ez éppenúgy vonatkozna rájuk is, nemcsak Jézusra. „Ha viszont én Isten szellemével űzöm ki a démonokat, akkor Isten királysága már elérkezett hozzátok”.

Szemléltetésül, hogy a démonok kiűzése a Sátán feletti hatalmának a bizonyítéka, így folytatja Jézus: „Hogyan hatolhatna be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak ingóságait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Utána már kifoszthatja házát. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór”. A farizeusok nem titkolják, hogy ők Jézus ellenségei, következésképpen Sátán ügynökei. Arra törekednek, hogy elriasszák mellőle az izraelitákat.

Jézus ezért arra figyelmezteti sátáni ellenfeleit, hogy ’a [szent] szellem káromlása nem bocsáttatik meg’. Ezt mondja: „Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a szent szellem ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem a dolgok jelen, sem az eljövendő rendszerében”. A szóban forgó írástudók és farizeusok azzal követték el ezt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy gonosz módon Sátánnak tulajdonították azt, ami egyértelműen Isten szent szelleme csodálatos ténykedésének volt a bizonyítéka. Máté 12:22–32; Márk 3:19–30; János 7:5.

◆ Mennyiben különbözött Jézus második galileai körútja az elsőtől?

◆ Miért akarják Jézust rokonai elfogni?

◆ Mivel próbálják a farizeusok Jézus csodáinak a hitelét lerontani? De hogyan cáfolja meg őket Jézus?

◆ Miben vétkesek ezek a farizeusok és miért?