Tiszteled-e Jehovát értékeiddel?
„Kedves Testvérek! Hogy vagytok? Én misszionárius szeretnék lenni, ha felnövök. Ezzel a dollárral is, kérlek, segítsétek a misszionáriusokat”. E szavakat írta a három éves Shelley. A levél alján gyermekes krikszkrakszait édesanyja fejtette meg.
Stefán még közvetlenebb formában írt: „Kedves Őrtorony és Biblia Társulat! Nyolc éves vagyok. A 89. utcában lakom. Remélem, vidáman töltitek az időtöket. Egy dollárral szeretnék hozzájárulni a Királyság-terem építési pénzalaphoz, írjatok, mihelyt tehetitek”.
MIÉRT írtak ezek a gyermekek az Őrtorony Társulat Főhivatalának? Mert tisztelni akarták Jehovát meglévő javaikkal és felakarták használni ezeket az ő dicsőítésének előmozdítására. A következő bibliai parancsnak kívántak eleget tenni: „Tiszteld Jehovát értékeiddel és minden termésed zsengéjével” (Példabeszédek 3:9).
Jehova kétségtelenül méltó a mi tiszteletünkre. Senki nincs hozzá hasonlítható. A Jelenések 4:11. verse ezt így mondja: „Méltó vagy Jehova, igen, mi Istenünk, hogy végy dicsőséget, tiszteletet és hatalmat, mert mindent te teremtettél és a te akaratodért léteznek és lettek megteremtve”. És nemcsak az igaz, hogy „őáltala élünk, mozgunk és létezünk”, hanem az is, hogy messzemenően gondoskodott rólunk minden jóval (Cselekedetek 17:28). A bibliaíró Jakab arra emlékeztet minket, hogy Isten a „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Adományozója (Jakab 1:17).
Ma azonban nem mindenki látja be, hogy Jehovát kellene dicsőítenie és tisztelnie. A valóság az, hogy milliók még csak nem is ismerik az ő nevét! Sokan a „Teremtő helyett” inkább teremtett dolgokat imádnak (Róma 1:25). Az őszinte szívű embereknek ezért szükségük van felvilágosításra. Tudomást kell szerezniük arról, hogy Jehova hamarosan cselekvésbe kezd. Fia uralma által egyszer s mindenkorra megtisztítja a földet az elnyomóktól és az elnyomástól, mindent tökéletes egyensúlyba hoz, helyreállítja a Paradicsomot és visszaadja az embernek is azt a képességet, hogy örökké élhessen tökéletes egészségben (Dániel 2:44; Jelenések 21:1, 3, 4). Az igazságosságot szerető emberek élete attól függ, hogy készek-e ismeretet szerezni és e szerzett ismerettel összhangban élni (Sofóniás 2:3; János 17:3).
A készség és az értékelés szükségessége
Szeretnél-e te is részt venni ebben az életmentő munkában? Sok minden szükséges ahhoz, hogy annak a Királyságnak „ez a jó híre” elterjedjen „az egész lakott földön” (Máté 24:14). A prédikáláshoz szükség van jól kiképzett, felszerelt és kiküldött önkéntes munkásokra. Milyen örvendetes látni, hogy ma már több mint 2 800 000 ember tiszteli Jehovát azáltal, hogy hirdeti a Királyság jó hírét világszerte! A teljes idejű szolgálatban még sohasem vettek részt ennyien, mint most, és sokan közülük hajlandók voltak olyan területekre is elköltözni, ahol hírnökökben nagy hiány mutatkozott. Több ezer misszionáriust küldtek olyan országokba, ahol a prédikáló munkát elsőkként kezdték el végezni, és azóta számuk állandóan nő.
Mindennek a hatalmas tevékenységnek a felügyelete, fenntartása és támogatása egy nagy szervezetet igényel. Szerte a földön új fiókhivatali létesítményeket és misszionárius-otthonokat kellett építeni, illetve a meglévőket tovább kellett bővíteni. Manapság annyi Királyság-termet és annyi kongresszus-termet építettek (ezek a helyi imádati termek), mint amennyit azelőtt még sohasem. Mennyire szívvidámító megfigyelni Isten népének azt a készségét, hogy hajlandók mindenüket Jehova szolgálatában önként felhasználni (Zsoltárok 110:3). A jövendölés szerint, a begyűjtő munkának a felgyorsulása ezekben az utolsó napokban azt kívánja tőlünk, hogy még fokozottabban legyünk készek Jehovát értékeinkkel szolgálni (Ésaiás 60:22). Mi mindent kíván ez meg tőlünk?
Elsősorban értékelést — mindannak az értékelését, amit Jehovától kaptunk. Mert minden, amivel csak rendelkezünk, Jehova adománya. Pál apostol ezt kérdezi: „Nos, mid van, amit ne kaptál volna?” (1Korinthus 4:7). És miért kaptuk ezt Jehovától? Azért, hogy felhasználhassuk az ő tiszteletére (1Péter 4:10, 11).
Ezek az adományok magukban foglalják a testi erőnket, szellemi képességeinket, értelmünket, és anyagi javainkat, vagyis egész életünket. És milyen bőkezű volt hozzánk Jehova! Milyen nagyszerű példája ő az adakozásnak! Jehovának ekkora bőkezű adakozása kétségkívül bennünket is arra kell hogy késztessen: értékeljük sok-sok gondoskodását. Te is indíttatva érzed magad arra, hogy tiszteld őt javaiddal?
Talán azt gondolod, hogy korlátozottak a lehetőségeid ezen a téren. Végtére is, nem mindenki képes misszionáriusként szolgálni távoli országban, vagy a teljes idejű szolgálatnak valamelyik ágában közreműködni. Aztán azt sem tudja közülünk mindenki megtenni, hogy elmenjen egy építkezésre és ott közreműködjék, mivel erre sem képessége, sem testi ereje nincs. Sokan személyes körülményeik folytán nem tehetik meg, bár szívesen megtennék, hogy fiókhivatalokban szolgáljanak, ahol olyan fontos kiadványok előállítása történik, mint például ez a folyóirat is. De azt mindegyikünk tapasztalhatja, hogy milyen nagy boldogsággal jár az adakozás (Cselekedetek 20:35). Ugyanis mindannyian felhasználhatjuk életünket és beszédkészségünket is oly módon, hogy az találkozzék Isten tetszésével és az ő tiszteletére és dicsőségére szolgáljon (Kolossé 3:23).
Hogyan lehetséges ez?
Shelley és Stefán, gyermek voltuk ellenére, megtalálták ennek a módját. Tudták, hogy az Őrtorony Társulatnak küldött adományuk valamilyen módon előmozdítja majd a világraszóló prédikáló munkát. És az is biztos, hogy adományukat — függetlenül az összeg nagyságától — értékeléssel fogadták. Stefán is és Shelley is megkapták az erről szóló átvételi elismervényt. Ugyanis nem az összeg nagysága, hanem az indíték számít, mert akkor kedves ajándékunk, ha az teljesen önkéntes (2Korinthus 9:7). Jehova akkor örül kicsiny vagy nagyobb ajándékainknak, ha ezek teljes szívű odaadásunkat tükrözik (Lukács 21:1–4).
Az értékelést rendszerint tett követi. Számba vettük-e már mi is, milyen értékes dolgokkal rendelkezünk, amiket felhasználhatunk Jehova tiszteletére? Életünk, függetlenül attól, mennyi energiával és testi erővel rendelkezünk, bizonyára értékes és nem szeretnénk hiábavaló dolgokra pazarolni. Felhasználunk-e minden lehetséges időt arra, hogy Jehova Istennel meghitt és bensőséges kapcsolatot alakítsunk ki, és törekszünk-e ennek megszilárdítására? Tiszteljük-e őt ajkunkkal, amikor nevét és üzenetét hirdetjük? (Zsidók 13:15, 16). A gyermekek is értékes, Jehovától kapott tulajdonunk (Zsoltárok 127:3). Buzdítjuk-e őket arra, hogy adják át életüket Isten szolgálatára?
Aztán itt vannak a szó szerinti aranyaink és ezüstjeink, meg egyéb anyagi javaink. Ilyenfajta adományunkkal is támogathatjuk a helyi gyülekezetünket, ha a Királyság-termet és a kongresszusi termeket karban kell tartani, hiszen ezek a mi bibliatanulmányozási központjaink abban a helységben, ahol lakunk. AZ Őrtorony Társulat Főhivatalának vagy egy ország fiókhivatalának címére küldött adományunk a világszerte folyó Királyság-prédikáló munka előmozdítását szolgálja. De ha akarjuk, feltüntethetjük, hogy adományunk milyen célt szolgáljon. A kis Shelley a misszionáriusokat akarta megsegíteni, mert arra gondolt, hogy valamikor majd ő is misszionárius lesz. Stefán hallott arról, hogy több száz újabb Királyság-teremre van szükség, aminek megépítése rengeteg pénzbe kerül. Azt akarta, hogy adományát a Társulat Királyság-terem építési pénzalapjához csatolják. Vannak, akik különleges szükséghelyzetre szánják adományukat, például katasztrófák idején a testvérek megsegítésére.
Legtöbbször azonban az adományozók a fiókhivatalokra bízzák annak eldöntését, hogy mire fordítsák a küldött összeget, mivel ezek a testvérek látják legjobban, mire van leginkább szükség. Egy adományozó ezt írta: „Mellékelten találtok egy csekket a Társulat részére kitöltve. Fordítsátok ezt az összeget a legjobb belátásotok szerint a prédikáló munka előmozdítására. Minket nagy boldogság tölt el, hogy láthatjuk azt a szép növekedést, ami Jehova össznépének erőfeszítései és a munkájukon nyugvó Jehova áldása nyomán tapasztalható”. Egy másik levélben ezt olvashatjuk: „Nemrégen, amikor nyugdíjba mentem, vállalatomtól nagyobb összeget kaptam. Feleségemnek is, nekem is az volt az őszinte vágyam, hogy ennek a pénznek egy része szolgálja a királyságról szóló hirdetés előbbre vitelét. A mellékelt csekket a mi és a gyermekeink nevében töltöttük ki. Jehova áldása kísérjen benneteket abban a döntésetekben, hogy ez az összeg a leghelyesebb módon legyen felhasználva”.
Jehova örömét találja abban, ha készek vagyunk őt „értékeinkkel tisztelni”. Ott ezt ígéri: „Akkor bőségesen megtelnek csűreid és must árad sajtóidból”. Ahogy az ősi Izraelben, ma is Jehova bőkezűen jutalmazza az adakozó szellemet. Ha valaki értékeit Jehova tiszteletére használja fel, nem jelenti azt, hogy teljesen megfosztja magát javaitól, ellenkezőleg, Jehova áldása folytán javai megszaporodnak! (Példabeszédek 3:9, 10, Ökumenikus fordítás).
Milyen kiváltság számunkra, hogy tisztelhetjük Jehovát és „ez elfajzott és gonosz nemzetség” közepette úgy élhetünk, mint akik tőlük teljesen különböznek? És milyen kiváltság az is, hogy részt vehetünk a Királyságról szóló prédikálásban, abban a munkában, amellyel megbízott, és amelyet még a dolgok e gonosz rendszerének befejezése előtt el kell végeznünk? (Filippi 2:15; Máté 24:14; 28:19, 20). Hamarosan beteljesedik az ihletett látomás, mely szerint „minden teremtmény” — bárhol éljen is — örökké Jehovának fog tulajdonítani minden tiszteletet, dicsőséget és hatalmat (Jelenések 5:13; 7:12). Bárcsak valamennyien Jehovát tisztelnénk már most értékeinkkel!
[Kiemelt rész a 33–34. oldalon]
„Hogyan történik az önök munkájának anyagi fedezete?”
Gyakran elhangzik a fenti kérdés. Az emberek meglepődnek azon, hogy az ajtajuknál megjelenő Tanúk nem gyűjtenek pénzt. Mások viszont, akik első ízben mennek el a kongresszusra vagy a Királyság-terembe, azon csodálkoznak el, hogy semmilyen pénzgyűjtést nem tapasztalnak. Hogyan történik hát a tanúskodó munka anyagi fedezete? A válasz: azoknak az önkéntes adományaiból, akik készek Jehovát értékeikkel tisztelni. Az alábbiakban felsorolunk egy-két ilyen lehetőséget.
Ajándékozások: Pénzadományokat vagy közvetlenül a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11 201 címre, vagy annak az országnak a fiókhivatala címére lehet küldeni, amely országban az adományozó lakik. Helyes egy rövid levél kíséretében feltüntetni, hogy a pénz önkéntes adomány. Ingatlant is lehet adományozni.
Feltételhez kötött ajándékozás: Pénzt, értékpapírokat és ingatlant is lehet a Társulat rendelkezésére bocsátani, olyan kikötéssel, hogy az ajándékozó visszakaphassa azt, ha személyes szükségletei ezt így kívánnák. Ezáltal elkerülhető, bizonyos kiadás, és a végrendelet érvényességének elismertetésével együtt járó bizonytalanság, ugyanakkor a Társulat biztosítva van afelől, hogy a haláleset bekövetkezésekor a tulajdon a birtokába száll.
Biztosítások: Az Őrtorony Társulatot fel lehet tüntetni az életbiztosítás kedvezményezettjeként, de erről értesíteni kell a Társulatot. Takarékbetétek is elhelyezhetők a Társulatnál megőrzésre.
Végrendeletek: Érvényesen kitöltött végrendelettel ingatlant vagy pénzt is lehet az Őrtorony Társulatra hagyományozni. De a végrendelet egy példányát meg kell küldeni a Társulatnak.
Ha valaki ebben az ügyben további információt vagy tanácsot óhajt, levélben keresse meg a Watch Tower Bible and Tract Society, Office of the Secretary and Treasurer, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11 201 címet, vagy a Társulat helyi fiókhivatalát.