Járjunk Jehova vezetésében bízva!
„Legyetek bátrak és erősek. Ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert Jehova, a te Istened megy veled, nem hagy el teljesen és nem hagy cserben téged” (5MÓZES 31:6).
1. Hogyan bizonyította be Jehova, hogy ő az izraeliták páratlan vezetője?
JEHOVA páratlan vezetőnek bizonyult, amikor kivezette az izraelitákat Egyiptom szolgaságából. Nemcsak átvezette őket a pusztaságon, hanem gondoskodott ételükről és italukról, és tökéletes tanításban is részesítette őket. A Nehémiás idejében élt léviták tehát elmondhatták: „Te, igen, te [Jehova Isten] nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el a felhőoszlop fejük felől nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy bevilágítsa az utat, amelyen menniük kell. És a te jó szellemedet adtad nekik, hogy az bölccsé tegye őket, és nem vontad meg szájuktól mannádat sem, és vizet adtál nekik, amikor szomjaztak. És negyven éven át gondoskodtál táplálékukról a pusztában. Semmi sem hiányzott nekik. Még ruhájukat sem nyűtték el, és lábuk sem dagadt meg” (Nehémiás 9:19–21).
2. Miért buzdíthatta Mózes az izrelitákat arra, hogy legyenek „bátrak és erősek”?
2 Atyai kedvességgel alkalmazott fegyelmezéssel tanította meg az isteni Tanító az izraelitákat arra, hogy mit jelent igaznak és igazságosnak lenni. Isten minden tette az ő javukat szolgálta. Még amikor zúgolódtak és fellázadtak, akkor is hosszútűrő volt irántuk, és nem hagyta őket magukra. Ámde Jehova különösen akkor mutatta meg bölcs vezetői képességét, amikor túlerőben levő ellenség támadta meg népét. Hatalmas pusztítást végzett a támadók soraiban. Mózes igazat mondott, amikor ezekkel a szavakkal bátorította az izraelitákat: „Legyetek bátrak és erősek. Ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert Jehova, a te Istened megy veled. Nem hagy el teljesen és nem hagy cserben téged” (5Mózes 31:1, 6). Jehova velük „megy”, ha hitet gyakorolnak. Mily nagyszerű buzdítás ez számunkra, hogy járjunk Jehova vezetésében bízva!
Múltbeli figyelmeztetés
3. Nem sokkal azután, hogy kiszabadultak az egyiptomi szolgaságból, milyen hálátlanságot és bizalmatlanságot tanúsítottak az izraeliták Jehova iránt?
3 Az izraeliták tapasztalata a mi figyelmeztetésünkre szolgál. Jóllehet még csak rövid ideje szabdultak meg az egyiptomiak rabszolgaságából, máris többször vétkeztek láthatatlan Vezetőjük ellen. Mialatt Mózes a Sinai-hegyen tartózkodott, ahol a Törvényt kapta, a nép hálátlannak bizonyult mindazzal kapcsolatban, amit Istentől kapott. Az izraeliták arra kényszerítették Áront, hogy készítsen nekik egy aranyborjút, és azt imádták azon a napon, amelyet Áron „Jehova ünnepének” nevezett (2Mózes 32:1–6). A Kánaán kikémlelésére kiküldött 12 kém közül tíz hűtlennek bizonyult, csak Józsué és Káleb mutatta meg, hogy hisz Jehovában és hű marad hozzá, és arra bíztatta a népet, hogy vonuljanak be az országba és foglalják el. Ámde Izrael nem cselekedett Istenbe vetett hittel. Ezért Isten kijelentette, hogy minden férfi „húsz évestől felfelé” — Lévi törzse, valamint Józsué és Káleb kivételével — meg fog halni a pusztában eltöltött 40 év alatt (4Mózes 13:1—14:38; 5Mózes 1:19–40). Mindez természetesen figyelmeztetés számunkra, nehogy mi is hasonló hálátlanságot és bizalmatlanságot tanúsítsunk Jehova vezetése iránt!
4. Hogyan igazolja Izrael történelme a Judára, Jeruzsálemre, és a templomra i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulást?
4 Jóllehet az izraeliták 40 éven át vándoroltak a pusztában, Jehova nem hagyta el őket. Továbbra is harcolt értük. Mózes és Józsué halála után Isten bírákat támasztott közülük, akik megszabadították őket elnyomó ellenségeiktől. Abban az időben Izrael népe azt cselekedte, ami jónak látszott szemében, ezért kezdett elterjedni a törvénytelen erőszak, erkölcstelenség, és bálványimádás (Bírák 17:6—19:30) Később, amikor emberi királyt követeltek, hogy hasonlók legyenek a körülöttük élő nemzetekhez, Jehova eleget tett a kérésüknek, de figyelmeztette őket a következményekre (1Sámuel 8:10–18). De még a Dávid házából való királyok uralma sem vívta ki a nép megelégedését, és tíz törzs fellázadt Jeroboám idejében (1Királyok 11:26—12:19). A többség elméjében egyre inkább elhalványult az a gondolat, hogy valaha Isten vezette őket. Jeruzsálem és a templom elpusztítása, valamint Juda királyságának megdöntése a babiloniak által i. e. 607-ben jól megérdemelt büntetés volt a nép számára, amely nem volt bizalommal Jehova vezetése iránt. Bizony komoly figyelmeztetés ez a számunkra!
Jehova vezetése az új nemzetnél
5. Miről gondoskodott Jehova Jézus személyében, és mit tett később Jézus?
5 Miként az ókori izraeliták, Jehova későbbi szolgái is változó körülmények között haladtak előre, de Jehova csalhatatlanul vezette őket. Amikor a názáreti Jézus i. sz. 29-ben vízben alámerítkezett, Isten olyan Prófétát és Vezetőt adott az ő személyében, aki nagyobb volt Mózesnél. Mint Messiás, ő vezeti ki az embereket a Sátán hatalmában levő gonosz rendszerből (Máté 3:13–17; Dániel 9:25; 5Mózes 18:18, 19; Cselekedetek 3:19–23; 1János 5:19). De miféle embereket? Nos, azokat a zsidókat és más nemzetiségűeket, akik hitet gyakorolnak a nagy mennyei Vezető, Jehova Isten Messiásában!
6. a) Miért voltak képesek Jézus követői arra, hogy prédikáljanak és gondot viseljenek az egyre növekvő szervezetre? b) Miért derült ki később, hogy a bibliai igazság fényét kioltották?
6 Jézus megtanította követőit Isten csodálatos igazságára, és megadta nekik a szolgálatra vonatkozó szükséges utasításokat (Lukács 10:1–16). Amikor Krisztus befejezte a szolgálatát és áldozatként mutatta be magát a bűnös emberiségért, hátrahagyta kiképzett követőit, hogy folytassák a prédikáló munkát, és intézzék a benne hívők egyre növekvő szervezetének ügyes-bajos dolgait. Az apostoli korszak alatt kegyetlen üldözésben volt részük. Jehova keze azonban népével volt, és bajaikat a hívők számának csodálatos növekedésével egyensúlyozta ki (Cselekedetek 5:41, 42; 8:4–8; 11:19–21). Jézus apostolainak és közvetlen munkatársainak halála után, a mgukat Krisztus követőinek valló egyének kegyetlen és dölyfös papok és királyok fennhatósága alá karültek (Cselekedetek 20:28–30). Mivel ez az állapot mintegy 15 évszázadon át tartott, úgy tűnt, hogy a bibliai igazság fénye végleg kialudt.
7. Mikor és hogyan vette át Jehova ismét a vezetést, és mit tárt fel mai szolgái előtt?
7 Ekkor azonban, mintegy ’pusztába kiáltó szó’, elhangzott a bejelentés: „Elközeledett a mennyek Királysága!” (Vö. Ésaiás 40:3–5; Lukács 3:3–6; Máté 10:7). A XIX. század második felében Jehova ismét átvette a vezetést, és elkezdte kihozni ebből a gonosz világból és a babiloni vallásrendszerből őszinte imádóit (Jelenések 18:1–5). Írott Szava és szent szelleme által Isten feltárta mai szolgái előtt, hogy az 1914-es esztendő jelzi a pogány nemzetek megszakítás nélküli uralmának a végét, és egyben megdicsőített Jézus Krisztus mennyei trónraültetését, akit Isten választott ki arra, hogy Királyként uralkodjék az egész emberiség felett (Lukács 21:24; lásd: Jehova Tanúi 1975-ös Évkönyve, 34—37. oldal [angolban]).
8. a) Minek a megszervezésére került sor? b) Kik csatlakoztak Jézus felkent követőihez, és hogyan lett nyilvánvalóvá Isten és Krisztus vezetői szerepe?
8 Következésképp a szellemi Izrael maradékából álló új nemzet megszervezésére került sor, amely további felvilágosítást kapott Isten szándékát illetően, és teljes kiképzésben részesült a szolgálat elvégzésére. Később Krisztus e felkent követőihez földi reménységet tápláló hívők nagy tömege csatlakozott. Most Jehova ezen tanúi mindannyian örömmel hirdetik az ő nevét és Királyságát a föld legtávolabbi részéig (Ésaiás 66:7, 8; Galata 6:16; Jelenések 7:4, 9, 10). A Tanúk szervezett tevékenységében nagyon is nyilvánvaló Jehovának és az ő királyi Fiának a vezető szerepe, különösen abban, ahogyan a becsületes szívű emberek milliói reagálnak a felhívásra és védelmükbe veszik a Királyság-uralom ügyét. Vajon te is ehhez a boldog néphez tartozol és Jehova vezetésében bízva járod az utadat? (Mikeás 4:1, 2, 5).
9. Milyen világraszóló közösség jött létre, és milyen magatartással volt ez a közösség Isten vezetése és a teokratikus uralom iránt?
9 Jézus követőinek idővel „a föld legtávolabbi részéig” kellett tanúskodniuk (Cselekedetek 1:6–8; Márk 13:10). Ennek megfelelően Jehova Tanúi most az egész földön hirdetik a Királyság jó hírét, és ’akik igazán vágyat éreznek az örök élet iránt’, örömteli szívvel fogadják be szívükbe az igazságot. Csatlakoznak a szellemi testvérek és testvérnők világraszóló közösségéhez, azokhoz, akik örömmel elfogadták Isten vezetését és alárendelték magukat a teokratikus uralomnak (Cselekedetek 13:48; 1Péter 2:17). Hozzájuk hasonlóan, vajon te is teljes bizalommal vagy az iránt, hogy Jehova Isten és Király-Fia, Jézus Krisztus vezeti a Királyság-hirdetők szervezetét?
Őrizkedj a bizalom elvesztésétől!
10. Milyen figyelmeztetés indítson minden keresztényt az alapos önvizsgálatra?
10 Vajon azok, akik a Jehova vezetéséből eredő minden áldásban részesültek, egyáltalán beleeshetnek-e az Isten iránti hit és bizalom elvesztésének a csapdájába? Igen, beleeshetnek, mert így figyelmeztetnek erre minket: „Vigyázzatok, testvérek, hogy valamelyikőtökben valamikor ki ne fejlődjön az élő Istentől elpártoló, hit nélküli gonosz szív; hanem továbbra is buzdítsátok egymást mindennap, amíg mondható, hogy ’Ma’, nehogy valakit is megkeményítsen közületek a bűn megtévesztő ereje” (Zsidók 3:12, 13). Ezért minden keresztény alaposan vizsgálja meg magát!
11. a) Hogyan keményedhet meg valakinek a lelkiismerete? b) Mi történt egyesekkel az i. sz. első századában?
11 Előfordulhat, hogy valakinek úgy megkeményedik a lelkiismerete, hogy egy adott cselekvési módban semmi rosszat nem lát, holott az a cselekedet egyáltalán nincs összhangban az igaz keresztényi szellemmel, és a Jehovába vetett hit és bizalom hiányáról árulkodik. Például némelyek beleeshetnek abba a csapdába, hogy az anyagi javakat, és a testi élvezeteket ugyanolyan fontosnak tartják, mint Istennek végzett szolgálatukat, sőt még annál is előbbre helyezik. Mások erkölcstelenekké lesznek vagy becsmérlően beszélnek a gyülekezet felelős férfiairól. Az i. sz. első században „istentelen emberek”, akik belopakodtak a gyülekezetbe, „beszennyezték a testet, lenézték a felsőbbséget és gyalázkodóan beszéltek a felségesekről”, akik a gyülekezet felelős állásait elvállalták (Judás 4–8, 16). Azok az álkeresztények elvesztették a Jehovába és az ő vezetésébe vetett igaz hitet. Bárcsak sohase fordulna elő ez mivelünk!
12. a) Mit nem akar tudomásul venni a független és lázadó szellemű egyén? b) Milyen szöges ellentét volt Kóré és Dávid magatartása között?
12 A ’felsőbbség lenézése’ gyakran párosul a függetlenség és a lázadás szellemével, amely nem akarja tudomásul venni, hogy Jehova irányítja a szervezetét. Ennek a szellemnek katasztrófális következményei lettek Kóré és mások esetében, akik kétségbe vonták Mózes és Áron Istentől kapott felhatalmazását (4Mózes 16:1–35). De mennyire ellentétes ezzel Dávid viselkedése! Mivel megelégedett azzal, hogy Istentől várja a helytelen állapot rendezését, Dávid nem volt hajlandó megölni gonosz ellenségét, Saul királyt, mivel az „Jehova felkentje” volt (1Sámuel 24:2–7). Igen, Jehova nevezte ki és bízta meg Mózest, Áront, Sault, Dávidot, Jézus Krisztust és másokat. Hasonlóképpen ma is a szentírási követelményekkel összhangban, Jehova szent szellemének irányításával történnek Isten szervezetében a kinevezések (1Timótheus 3:1–13; Titus 1:5–9; Cselekedetek 20:28).
13. a) Miért kell hálásaknak lennünk Jehova vezetéséért? b) Kihez hasonlóan kell nekünk is járnunk, és milyen magatartást kell tanúsítanunk?
13 Mivel ’nem a járokelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit’, mi csak hálásak lehetünk Jehova vezetéséért (Jeremiás 10:23). Ábrahám és hű felesége, Sára, engedelmeskedtek Istennek és hittel cselekedtek. Boáz és Ruth szintén alkalmazkodott az isteni elrendezéshez. És még sok hithű férfi és nő fogadta el örömmel Jehova vezetését (Zsidók 11:4–38; Ruth 3:1—4:17). Miként Isten korábbi szolgái, mi is kerüljük tehát a függetlenség szellemét, és működjünk együtt örömmel Isten teokratikus szervezetével, járjunk teljesen megbízva Jehova vezetésében.
„Vesd a terhed Jehovára” teljes bizalommal!
14. Mi tarthat vissza attól, hogy lázadó szelleműek legyünk?
14 Mi segíthet nekünk, Jehova lojális tanúinak abban, hogy elkerüljük a lázadás szellemét? Mindenekelőtt arra van szükség, hogy felismerjük: helytelen dolog lázadozni, és vakmerően semmibe venni Isten vezetését! (Nehémiás 9:16, 28–31; Példabeszédek 11:2). Mi is úgy könyöröghetünk Jehovához, ahogy Dávid tette: „Elbizakodott tettektől is tartsd vissza szolgádat; ne uralkodjanak rajtam. Akkor leszek teljes, és ártatlan leszek sok kihágástól” (Zsoltárok 19:13). Az is segítségünkre lesz, ha arra emlékszünk, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk Jehova. Ez feltétlenül növelni fogja iránta való szeretetünket, és arra indít, hogy minden időben elfogadjuk a vezetését (János 3:16; Lukács 10:27).
15. Milyen eljárást ajánl nekünk a cikkünk arra az esetre, ha egy testvér úgy gondolja, hogy azért nem nevezték ki kisegítő szolgának vagy felvigyázónak, mert a véneknek valami kifogásuk van ellene?
15 Nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy Isten vezeti a szervezetét, jóllehet időnként nem könnyű Jehovában bízva járni az utunkon. Hogy egy példával szemléltessük: Tegyük fel, hogy egy testvér úgy gondolja: azért nem nevezték ki kisegítő szolgának vagy felvigyázónak, mert a véneknek valamilyen kifogásuk van ellene. Ahelyett, hogy úgy reagálna, hogy azzal megzavarná a gyülekezet békéjét, arra kellene gondolnia, hogy Jehova irányítja a teokratikus szervezetet. Ezért a testvér keressen alázatos, békességes módon magyarázatot (Zsidók 12:14). Ezért milyen bölcs dolog lenne, ha elismerné olyan gyengességét, fogyatékosságát, amelyre felhívják a figyelmét, és imádságos szellemben igyekezne javítani azon! Azután Istenre bízhatja az ügyet a következő szavak szerint: „Vesd a terhed Jehovára!” (Zsoltárok 55:22). Kellő időben, amikor szellemileg alkalmasak leszünk rá, Jehova biztosan bőven ad nekünk feladatot az ő szolgálatában. (Vö. 1Korinthus 15:58.)
16. Még ha valóságos rosszat kell is jogtalanul elszenvednünk a gyülekezeten belül, milyen magatartást tanúsítsunk, és miért?
16 Még ha valóban el kell is szenvednünk valamilyen igazságtalan tévedést egy testvér vagy testvérnő részéről, akkor sem lehet okunk arra, hogy szakítsunk a gyülekezettel. Vajon bármi is igazolhatná, hogy megszakítottuk Jehovának végzett szent szogálatunkat? Nem, mert az ilyen eljárás Isten iránti hűtlenség, a vezetés iránti hálátlanság lenne. Azt mutatná, hogy nem szeretjük lojális hivőtársainkat, akik szerte a világban élnek (Máté 22:36–40; 1János 4:7, 8). Azonkívül, ha megszegnénk Jehova iránti feddhetetlenségünket, azzal Sátánnak szolgáltatnánk alapot arra, hogy Istent vádolja — amit bizonyosan nem akarunk! (Példabeszédek 27:11).
17. a) Mi segíthet megőrizni a bizalmunkat abban, hogy Jehova irányítja az ő szervezetét? b) Mit tapasztalnak majd azok, akik továbbra is Jehova vezetésében bízva haladnak előre?
17 Ezért ’áldjuk Jehovát és egyetlen tettéről se feledkezzünk meg, mert ő az, aki megkoronáz minket szerető kedvességgel és irgalommal’ (Zsoltárok 103:2–4). Ha mindenkor szerető Istenünkre emlékezünk, és az ő Szavával összhangban cselekszünk, biztosan szilárdan bízunk majd a vezetésében (Példabeszédek 22:19). Ha elfordulunk Jehovától, ha megvetjük a „hű és értelmes rabszolga” vezetését, és egyszerűen a személyes bibliaolvasásunkra és értelmezésünkre támaszkodunk, olyanná leszünk, mint a sivár pusztaságban álló magános fa. Ezzel szemben, aki nagy Vezetőnkben, Jehovában bízik, „olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad”. Azonkívül, „száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét” Isten dicsőségére (Máté 24:45–47; Jeremiás 17:8). Ez lehet a saját áldott tapasztalatod is, ha eltökélten haladsz előre Jehova vezetésében bízva!
Tudnál-e válaszolni rá?
◻ Milyen módon bizonyította be Jehova, hogy az izraeliták páratlan vezetője?
◻ Milyen figyelmeztetést igazol az ókori Izrael Jehova vezetését illetően?
◻ Kik felett gyakorolja Jehova vezetői szerepét napjainkban?
◻ Mi segíthet nekünk abban, hogy ne veszítsük el a Jehova vezetésébe vetett bizalmunkat?
◻ Még ha igazságtalanul kell is elszenvednünk valamit a gyülekezeten belül, milyen magatartást őrizzünk meg továbbra is Jehova vezetésével kapcsolatban?
[Kép a 15. oldalon]
I. e. 607-ben szerencsétlenség zúdult mindazokra, akik nem bíztak Jehova vezetésében. Bizony bölcs eljárás az, ha hallgatunk a figyelmeztetésre!
[Kép a 17. oldalon]
Ábrahám, Sára, Dávid, Jézus, és mások Jehova vezetésében bíztak. Te is abban bízol?