Jehova Tanúinak elismerést kiváltó feddhetetlensége

1978-BAN Christine E. King felkereste Jehova Tanúi londoni fiókhivatalát Angliában. Doktori disszertációjának megírásán dolgozott, és szüksége volt forrásanyagra arról, milyen tapasztalatokat éltek át Jehova Tanúi a második világháború alatt. Forrásanyagának gyűjtése során oly nagy hatást gyakorolt rá Jehova Tanúinak a náci Németországban tanúsított megalkuvás nélküli magatartása, hogy elhatározta, disszertációján tovább dolgozik, és kibővített formában könyvként is közreadja. A doktori cím elnyerése után levelet írt a fiókhivatalnak, és ebben ez állt: „Jehova Tanúiról írt munkámat legnagyobb erőpróbámnak éreztem, és csak csodálni tudtam a német Tanúknak a nemzeti szocialistákkal szemben tanúsított viselkedését; remélem, könyvemben ez tükröződik is.” Dr. Christine King könyvének címe: The Nazi State and the New Religions: Five Case Studies in Non-Conformity.

Dr. King megállapításai között kiemelkedő helyen állnak a Jehova Tanúi haláleseteiről és bebörtönzéseiről szóló adatok. Ezekből kitűnik, hogy Jehova Tanúinak korábban nyilvánosságra hozott adatai túl alacsonyra lettek becsülve. A statisztikai adatok forrásanyagául Michael Kater kötetéta jelölte meg. „A bírósági és a Gestapo-akták személyes megtekeintése és megvizsgálása alapján biztonsággal mondhatom, hogy ezek a számok magasabbak.”

Milyen számokról van szó? Nos, „körülbelül 10 000 tanút börtönöztek be, és összesen 20 000 évi börtönbüntetést szabtak ki. Minden második német Tanút lecsukták, és minden negyedik életét vesztette”.

„De mindezen nagy ellenségeskedés ellenére — folytatta tovább — a Tanúk találkoztak a táborban, együtt imádkoztak, irodalmat állítottak elő, sőt másokat is megtérítettek. Közösségükben egymást támogatva — más fogolytársaikkal ellentétben —, mindig tudatában voltak annak, hogy miért létesültek ezek a táborok, és miért kellett itt szenvedniük. A Tanúk a foglyoknak azt a maroknyi, de nevezetes csoportját alkották, akik lila karszalaggal a karjukon, bátorságukról és meggyőződésükről voltak híresek.”

Dr. Christine King a továbbiakban így méltatja őket: „A Tanúk ragaszkodtak teológiai alapelveikhez és ’semlegesek’ maradtak, becsületesek és teljesen megbízhatók voltak, és emiatt gyakran — ami eléggé ironikus — [a koncentrációs tábor felügyeletét ellátó] SS-tisztek szolgáiként szolgáltak. Az egyik SS-tiszt megjegyezte, hogy Jehova Tanúi kezébe merne borotvát adni borotválás céljából, mert afelől biztos lenne, hogy ők nem vágnák el senkinek a torkát.”

Miután kifejtette, hogy a náci rendszernek sikerült minden más szektát megfélemlítéssel megalkuvásra bírni, Dr. King így folytatja: „A kormány csak tanúkkal szemben volt tehetetlen, mert bár több ezret megölt közülük, ennek ellenére a munka [Jehova Királyságának prédikálása] tovább folytatódott, és 1945 májusában a Jehova Tanúi mozgalom még mindig létezett, ezzel szemben a nemzeti szocializmus letűnt. A Tanúk létszámban meggyarapodva, de megalkuvás nélkül kerültek ki. A mozgalomnak megvoltak a maga mártírjai, de Jehova Isten háborújában eggyel több sikeres harcot vívtak meg.

[Lábjegyzet]