Miért van oly sok új szekta?

TÍZ nagy vallás mellett 10 000 szekta! Ennyire becsülik a számát azoknak a vallásos csoportoknak, amelyekbe valamennyi ember besorolható. Ezek közül 6000 magában Afrikában, 1200 az Egyesült Államokban, 421 Japánban, és 247 Franciaországban létezik.

E szekták közül egyesek régen bevett valláscsoportok, amelyek igazi, önálló egyházaknak tekintik magukat. Egyes régi vallások szektákra, ezek pedig további alszektákra oszlottak. Japánban a sinto vallás 153 szektából és alszektából áll. A buddhizmus 171 szektára és alszektára oszlik. Érdekes megfigyelni, hogy Japánban sokan egyszerre több szektának is tagjai.

Dél-Afrikában a Statisztikai Hivatal több mint 4000 valláscsoportot tart nyilván, ebből közel 500 a fehér bőrűek között, a többi a fekete bőrűek között található. Ezek közül a szegregálódott (fajok szerint külön csoportosult) szekták közül egyesek keresztényeknek vallják magukat.

Egyház vagy szekta?

Az „egyház” szónak nincs minden országban kettős jelentése. (Az angol church szó egyházat és templomot is jelent.) A zömmel katolikusok lakta területeken az „egyház” szón a Római Katolikus Egyházat értik. Franciaországban pl. az „Eglise” (egyház) szóhoz nem feltétlenül kapcsolódik a catholique (katolikus), még kevésbé a romaine (római) jelző. A nagy E betűvel írt Eglise (egyház) a franciának csak egyet jelent: a Római Katolikus Egyházat. Hasonlóképpen azokban az országokban, ahol a görögkeleti egyház valamelyike van túlsúlyban, az „egyház” szó a görögkeleti (pravoszláv) egyházat jelenti.

A zömmel protestáns lakta országokban szükséges pontosan megjelölni, melyik az az egyház, amelyikhez valaki tartozik. Még ezekben az országokban sem mondhatja általánosságban valaki azt, hogy az egyházhoz tartozom, hacsak nem tagja egy nagyobb bevett protestáns felekezetnek. Különben arra gondolnak, hogy az illető valamelyik szekta tagja. Igaz, hogy az Egyesült Államokban a vallásnak még a legkisebb oldalhajtását is gyakran megtisztelik az egyház névvel. A legtöbb országban azonban bele kell nyugodni abba, hogy szektának fogják nevezni azt a valláscsoportot.

Mi a szekta?

A szekta szót így lehetne meghatározni: „Viszonylag egy kisebb, zártkörű, újabb keletű vallásos csoport, különösképpen pedig egy olyan csoport, amely egy régebbi elismert vallásközösségből szakadt ki.” Más meghatározás szerint a szekta „eltérő nézetet valló vallásos testület: különösképpen pedig olyan embercsoport, amelyet egyazon közösségbeliek eretnekeknek tekintenek”.

Egyesek szerint a „szekta” szó a latin secare (vágni) igéből ered, és olyan csoportra utal, akik az elismert egyházról leszakadtak, levágódtak. Mások a „szekta” szót a latin sequi (követni) igére vezetik vissza, és olyan csoportra alkalmazzák, amely egy bizonyos emberi vezért vagy emberi tanítást követ.

Az egyház megvetése a szektákkal szemben

Akár olyan szakadárcsoportról van szó, amely egy nagyobb felekezetből szakadt ki, akár olyan tanítványok csoportjáról, akik egy bizonyos férfit vagy nőt követnek, egy dolog bizonyos: a rég bevett egyházak lenézik a szektákat. Ennek a megvetésnek okát kutatva a francia Grande Encyclopédie azt mondja, hogy a „szekta” és annak szóhasználata „túlfűtött érzelmekkel, sőt szenvedélyességgel” fonódik össze, és hozzáfűzi: „Általában az a közösség, amelyből kivált ez a kisebb csoport, azt vallja, hogy egyedül ő az eredeti, igaz vallás, és csak ő rendelkezik kizárólagosan a kegyelmi eszközökkel és a tanítások teljességével, a szekta tagjairól pedig lenéző szánakozással beszél. Ez a leereszkedő magatartás gyakran jókora agresszivitással párosul, már csak azért is, mert a szekta kegyetlenül emlékezteti mindarra, amivé általában az egyház vált, vagyis hogy többé nem egy meleg, dinamikus, megnyerő, mély érzésű testvéri közösség.”

Miért van oly sok új szekta?

Azok a szekták, amelyekről napjainkban oly sok szó esik rádióban vagy napilapokban, éppen pénzügyi akcióik és tanítási (térítési) módszereik miatt, az utóbbi 20-30 év termései. Önként adódik a kérdés: Miért van ezeknek a valláscsoportoknak ilyen nagy túlburjánzása? 1981-ben a fent idézett francia Enciklopédia „Mellékletében” ezt írja: „Miért oly sikeresek ezek a szekták? Esősorban azért, mert a nyugati civilizációban válsághangulat alakult ki (kihívással néznek szembe az összes nagy intézmények: a családok, az iskolák, a hadsereg, az egyházak, stb.), s ez rendkívül jó melegágya a szektáknak ... Végül pedig a szekták mindenekelőtt az idők jelei, kísérő tünetei a fiatalok nyugtalanságának (szorongásának), akik valami másra vágyak, mint amit a mi hamisfényű ’fogyasztói társadalmunk’ nyújtani tud.”

Hasonló értelemben ír R. Quebedeaux, a szekták egyik specialistája: „Az engedékeny társadalom erős vágyat szított fel az emberekben a szigor, a fegyelem és a tekintély iránt. A [fiatalok] beleuntak az anyagiasságra épülő társadalomba, és ebből kimenekülve, életük új értelmét keresik.”

Mindezek a magyarázatok hallgatólagosan azt árulják el, hogy a rég bevett felekezetek nem tudták kielégíteni azoknak az embermillióknak — fiataloknak és öregeknek — igényeit, akik az új szekták felé fordultak. Az új szekták felvirágzása az utóbbi évtizedekben annak a további bizonyítéka, hogy a Jézus Krisztus által megjövendölt ’gyötrelem a nemzetek között’ annak a jelnek a része, amely mutatja, hogy e dolgok e rendszere a végéhez érkezett és Isten Királysága elközelített (Máté 24:3; Lukács 21:10, 11, 25–31).

Azok az új szekták, amelyek ma oly sok tagot toboroznak maguknak, nem tanítják, hogy Isten Királysága az emberség egyedüli reménye. Tanításaik inkább életfilozófiákhoz hasonlítanak, amelyek gyakran keleti vallásokból táplálkoznak, vagy bizonyos guruk (szellemi vezetők) tanításain alapulnak. Minden ilyen guru, aki köré tekintélyes számú hívősereg gyűlik, új szektát alapít. Ez a keleti vallásokban azért nem meglepő, mert a guru-elvet széles körben elfogadják.

De az igenis meglepő, hogy a ma létező közel 10 000 egyházból vagy szektából sok száz, talán ezer is, kereszténynek vallja magát. Miért meglepő? Mert a szekták tagjai bizonyos emberi vezért követnek, holott Jézus Krisztus kijelentette: „Egy a ti Tanítótok: a Krisztus” (Máté 23:10). Meglepő azért is, mert az úgynevezett keresztények olyan sok egyházra, felekezetre és szektákra oszlottak, holott Krisztus a követőiért így imádkozott Atyjához: „legyenek egyek mindannyian” (János 17:20, 21).

Miért van oly sok magát kereszténynek valló egyház és szekta? Hogyan jött létre ez a vallásos zűrzavar?