ELEFÁNTCSONT

Az elefánt, a víziló, a rozmár és más állatok krémszínű agyara. Bár kemény anyag, és három és félszer tömörebb a kezelt cédrusfánál, nagyon ruganyos, könnyen véshető és munkálható. Finomszemcsés szerkezete miatt kellemes tapintású és sima felületű, ugyanakkor rendkívül tartós. Az egymásra épülő dentinrétegeinek színárnyalatai eltérnek egymástól, és emiatt – a széles körű felhasználhatósága mellett – különlegesen szép is. Két héber szót is fordítanak ’elefántcsontnak’: sén (szó szerint: ’fog’) és sen·hab·bímʹ (a gör. Septuaginta az „elefántok fogai” kifejezéssel adja vissza). A görög e·le·phanʹti·nosz szó azt jelenti, hogy ’elefántcsontból való’.

Az elefántcsont a luxusélet szimbóluma volt: a művészi munka, az elegáns bútorok és a nagy becsben tartott kincsek jutottak az emberek eszébe e szó hallatán. Minden három évben egyszer Salamon hajói nagy mennyiségű elefántcsontot hoztak távoli helyekről (1Ki 10:22; 2Kr 9:21). Salamon a dicsőségéhez és nagyságához illően „készített egy nagy elefántcsont trónt. . ., és bevonta finomított arannyal” (1Ki 10:18; 2Kr 9:17). A Zsoltárok könyve megemlít egy ’fenséges elefántcsont palotát’ a húros hangszerekkel kapcsolatban (Zs 45:8). A gyönyörű Énekek énekében az író a szépség metaforájaként és hasonlataként használja az elefántcsontot: „Hasa elefántcsont lap, zafírral borítva”, „nyakad elefántcsont torony” (Én 5:14; 7:4). Aháb király építtetett magának egy palotát, amelyhez drága elefántcsontot is felhasznált, méghozzá annyit, hogy az valósággal egy ’elefántcsont ház’ volt (1Ki 22:39). Ámós napjaiban házak és ágyak készültek elefántcsontból (Ám 3:15; 6:4). A régészeti feltárások megerősítik, hogy Izrael és a szomszédos népek széles körben használták az elefántcsontot.

Egyiptomban is felhasználták ezt a természetes „műanyagot”, és fésűket, legyezőnyeleket, edényeket, kenőcstartókat, széklábakat, játéktáblákat, kis szobrokat és más faragott, művészi tárgyakat készítettek belőle. Tírusz élénk tengeri kereskedelmet folytatott, és a hajói orrát elefántcsonttal díszítette. Az elefántcsont is szerepel az ókori Tírusz drága árui között, valamint a ’föld utazó kereskedőinek’ árukészletei között, akik Nagy Babilon pusztulása miatt sírnak (Ez 27:6, 15; Je 18:11, 12).