APOLLÓS

(’pusztító’; az ’Apollóniosz’ rövid alakja):

Az az egyiptomi Alexandriából való zsidó, aki ékesszólóan tudott beszélni, és behatóan ismerte a Héber Iratokat. Feltehetően Keresztelő János tanítványai vagy keresztény tanúk tanúskodtak neki pünkösd előtt, mivel „csak János keresztségét ismerte” (Cs 18:24, 25). Mégis lobogott benne a meggyőződés tüze, és amikor i. sz. 52 táján Efézusba érkezett, elkezdett tanúskodni az ottani zsinagógában. Így ismerkedett meg Akvilával és Priszcillával, akik némileg kipótolták a keresztény tanítással kapcsolatos ismereteinek a hiányosságait. Efézusból Akhájába ment tovább, immár ajánlólevéllel, és úgy tűnik, főként Korintuszban ténykedett, ahol Pál már járt őelőtte. Az ott élő testvéreknek sokat segített az erőteljességével, és azzal, hogy hatékonyan cáfolta az Írásokból a nem hívő zsidók érveit. Ezáltal ’öntözte azt, amit Pál ültetett’ (Cs 18:26–28; 19:1; 1Ko 3:6).

Sajnos mire Pál megírta első levelét a korintusziaknak (kb. i. sz. 55), pártoskodó csoportok alakultak ki abban a gyülekezetben, ugyanis némelyek az ékesen szóló Apollóst tekintették a vezetőjüknek, míg mások Pálhoz vagy Péterhez húztak, illetve csak Krisztushoz ragaszkodtak (1Ko 1:10–12). Pál a levelében kiigazította helytelen gondolkodásmódjukat, és rámutatott, hogy milyen fontos az egység, és hogy az egyének szerepe viszonylag jelentéktelen, hiszen ők csupán szolgák, akik Isten és Krisztus vezetése alatt tevékenykednek (1Ko 3:4–9, 21–23; 4:6, 7). Apollós akkor Efézusban vagy a környékén tartózkodhatott, ahol Pál tudomásunk szerint megírta az első levelét a korintusziaknak, mivel Pál arról ír, hogy buzdította Apollóst, hogy látogassa meg a korintuszi gyülekezetet (1Ko 16:12). Apollós talán azért vonakodott elmenni hozzájuk, mert a korintusziak nem gondolkodtak helyesen, vagy egyszerűen azért, mert olyasmivel volt elfoglalva, amire érzése szerint még egy ideig figyelmet kellett fordítania. Bárhogyan volt is, Pál rövid megjegyzéséből kiderül, hogy ez a két buzgó misszionárius (Pál és Apollós) nem engedte, hogy a kialakult helyzet rést üssön a kapcsolatukon. Apollósról utoljára a Titusz 3:13-ban esik szó, ahol Pál megkéri az akkor éppen Krétán tartózkodó Tituszt, hogy lássa el Apollóst mindazzal, amire szüksége lesz egy bizonyos út során.