A hű sáfárnak készen kell állnia

Jézus elmagyarázta, hogy csak egy „kicsiny nyáj” lesz az égi királyságban (Lukács 12:32). De egy ilyen csodálatos jutalmat nem lehet félvállról venni. Ezért a továbbiakban azt hangsúlyozza, mennyire fontos helyes szemléletmódot elsajátítania annak, aki örökölni szeretné a királyságot.

Arra szólítja fel a tanítványait, hogy várják felkészülten a visszajövetelét: „Legyetek felöltözve, álljatok készen, égjen a lámpátok, és legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, hogy az uruk visszatérjen a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, rögtön ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megjön, virrasztva talál!” (Lukács 12:35–37).

A tanítványoknak nem nehéz megérteni, milyen szemléletmódról beszél Jézus. A szolgák készen állva várják az uruk megérkezését. Így magyarázza Jézus: „ha [az úr] a második őrszolgálatkor [körülbelül este 9 órától éjfélig] jön meg, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor [éjféltől körülbelül hajnali 3 óráig], és virrasztva találja őket, boldogok!” (Lukács 12:38).

Ez nem csupán arra vonatkozó tanács, hogy a tanítványok legyenek szorgalmas háziszolgák, vagyis munkások, hiszen Jézus, az Emberfia magát is megemlíti a szemléltetésben. Ezt mondja a tanítványainak: „Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem tartjátok valószínűnek” (Lukács 12:40). Valamikor a jövőben Jézus el fog jönni. Ő azt akarja, hogy a követői, különösen a „kicsiny nyáj” tagjai álljanak készen.

Péter szeretné világosan érteni, amit Jézus mond, ezért megkérdezi: „Uram, csak nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?” Jézus nem válaszol közvetlenül Péter kérdésére, hanem elmond egy újabb találó szemléltetést: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgákból álló személyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben? Boldog az a rabszolga, akit az ura ilyen munkában talál, amikor eljön! Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi” (Lukács 12:41–44).

A korábbi szemléltetésben szereplő „úr” nyilván Jézus, az Emberfia. Logikus, hogy a „hű sáfár” a „kicsiny nyáj” része, amely megkapja a királyságot (Lukács 12:32). Jézus arról beszél, hogy egy csoport – amely a „kicsiny nyáj” néhány tagját foglalja magában – megadja a szolgákból álló személyzetnek a „részüket az eledelből a kellő időben”. Most maga Jézus oktatja és táplálja szellemileg Pétert és a többi tanítványt. Ebből felismerhetik, hogy a jövőben lesz az az időszak, amikor eljön az Emberfia, és amikor meg lesz szervezve Jézus követőinek – vagyis az Úr szolgákból álló személyzetének – a szellemi táplálása.

Jézus egy másik szempontból is hangsúlyozza, miért fontos a tanítványainak ébernek maradni, és odafigyelni a szemléletmódjukra. Valaki könnyen nemtörődömmé válhat, vagy akár szembeszegülhet a testvéreivel: „De ha az a rabszolga azt mondaná valamikor is magában: »Késik az én uram«, és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni, akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek sorsára juttatja” (Lukács 12:45, 46).

Jézus elmondja, hogy ő azért jött, hogy tüzet gyújtson a földön. És valóban. Jézus olyan kérdéseket vet fel, amelyek parázs vitákat váltanak ki, és hamis tanításokat, valamint hagyományokat rombolnak le. Még olyan személyeket is szétválaszt, akiknek igazából egységben kellene lenniük: „Ellentétbe kerül az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a lánnyal és a lány az anyával, az anyós a mennyel és a meny az anyóssal” (Lukács 12:49, 53).

Ezeket a szavakat Jézus elsősorban a tanítványainak mondja. Majd a sokasághoz fordul. A legtöbben konokok, és nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy ő a Messiás, ezért ezt mondja nekik: „Amikor látjátok, hogy felhők jelennek meg nyugaton, rögtön ezt mondjátok: »Vihar jön«, és úgy is lesz. És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőség lesz«, és bekövetkezik. Képmutatók, ha a föld és az ég jelenségeiből meg tudjátok állapítani, hogy milyen idő lesz, a mostani időszak jelentőségét miért nem tudjátok megállapítani?” (Lukács 12:54–56). Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek nem álltak készen, hogy elfogadják a Messiást.