Vesztes csata a bűnözés ellen

„A BŰNÖZÉST máról holnapra meg lehetne fékezni, ha mindenki hajlandó volna erőfeszítést tenni” — idézte az angliai Liverpool Daily Post című újság a fővárosi rendőrség egyik korábbi vezetőjét. Valóban, ha mindenki engedelmeskedne a törvénynek, a bűnözés megszűnne.

Mégis, a legtöbb helyen a bűnözés csak növekszik. Napjainkra alkalmazhatók a több ezer évvel ezelőtt kijelentett szavak: „A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással” (1Mózes 6:11). (Lásd a szemközti oldalon lévő bekeretezett részt.)

A bűnözés kis dolgokban kezdődik

Ha egy személy kis dolgokban megszegi a törvényt, akkor olyan valakivé alakulhat, aki ugyanezt nagyobb dolgokban is megteszi. Egy tanárnő, hogy a diákjai elméjébe vésse ezt a tényt, a következőt magyarázta: „A bankrablók úgy kezdik, hogy ceruzákat lopnak az iskolában.”

Mi történik gyakran később a munkahelyen? Az emberek állítólagos betegség miatt otthon maradnak, majd elfogadnak olyan segélyeket, amelyekre nem jogosultak. Ez a becstelen gyakorlat általánosabb, mint gondolnánk. Németországban például azoknak a napoknak a 6 százaléka, amelyeken a munkások beteget jelentettek, szerdára esik, 10 százaléka keddre, 16 százaléka csütörtökre, de a 31 százalékos óriási arány hétfőre esik, a csúcs pedig péntekre 37 százalékkal! Vajon az emberek tényleg gyakrabban betegek hétfőn és pénteken, vagy ez is csupán egy másik formája a lopásnak?

Kik a bűnözők?

Természetesen az átlagos emberek által elkövetett bűncselekményeknek általában nem ugyanolyan a hatásuk, mint azoknak, amelyeket a hatalmi pozícióban lévő emberek követnek el. Az 1970-es évek elején az Egyesült Államokat oly rendkívüli módon megrázta egy politikai bűncselekmény, hogy az ehhez kapcsolódó név még az angol nyelv részévé is vált.

A Barnhart Dictionary of New English szerint a „Watergatea különösen olyan botrányra utal, amely magában foglalja az arra tett kísérletet, hogy eltitkolják az ártalmas információkat vagy törvénytelen cselekedeteket”. Majd még ezt is hozzáfűzi: „A Watergate-ügy mély nyomot hagyott az 1970-es évek nyelvezetében. Ez a szó különböző új szavakat és a -gate jelentésmódosító szócskát hozta létre úgy a botrány, mint a korrupció megjelölésére.”

Azóta valamennyi botrány azt mutatja, hogy a bűnözés széles körben elterjedt még azok között is, akiknek példamutatóknak kellene lenniük a törvény betartásában. Japánban a politikai korrupció annyira széles körben elterjedt, hogy az 1990-es évek elején új törvényeket kellett megszavazni annak érdekében, hogy szembeszálljanak ezzel. 1992-ben Brazília elnökét korrupció vádjával megbuktatták.

Hát nem nyilvánvaló, hogy a hatalmi pozícióban lévők gaztettei — kik között ott vannak a szülők, a pedagógusok és a jogalkalmazó szervek — hozzájárulnak a tömegek bűncselekményeihez?

A jó szándék még nem elég

A legtöbb ember egyetértene abban, hogy a kormányok teljesen véget akarnak vetni a bűnözésnek. Egy nyugalmazott hivatalnok mégis a következőt jegyezte meg az országáról: „A kormány túl keveset tesz azért, hogy az igazságszolgáltató gépezet gyorsan és hatékonyan működjön. Nincs elég bíró, így az a néhány bíró, aki van, agyonhajszolja magát. A rendőrségen nincs elég ember, és nincs is jól felszerelve. A rendőröknek néha nem fizetik ki időben a bérüket, s így igen csábító nekik, hogy elfogadják a megvesztegetési összegeket.”

A La Civiltà Cattolica című olasz folyóirat amiatt siránkozik, hogy „az állam tehetetlen a szervezett bűnözéssel szemben”, majd hozzáfűzi: „A jogalkalmazó képviseleteknek és a bírói testületnek a bűnözés elleni küzdelemben való elkötelezettségét méltányolják, de nyilvánvaló, hogy a szervezett bűnözésre ez a legkevésbé sincs hatással — éppen ellenkezőleg, a szervezett bűnözés ereje és hatalma növekszik.”

Világos, hogy nem elegendő csupán a kormányok jó szándéka a bűnözés elleni küzdelemben. Anita Gradin, az emigrációs és a bírói ügyek európai megbízottja helyesen figyelte meg a következőt: „Jobb, hatékonyabb munkamódszerekre van szükségünk, hogy együttműködjünk abban a harcban, melyben a kábítószer-csempészés és üzérkedés, az embercsempészés és a törvénybe ütköző emigráció, valamint a szervezett bűnözés, a csalás és a korrupció ellen küzdünk.”

Mennyire elkötelezettek a törvényhivatalnokok?

Néhány emberben az a kérdés merül fel, hogy a hatóságok valójában mennyire elkötelezettek a bűnözés elleni harcban. Egyik országban a korábbi rendőr-főfelügyelő megjegyzi, hogy mindenki, legalábbis nyilvánosan, „elítéli a korrupciót és a gazdasági bűncselekményeket”. Még azt is elmondja, hogy ennek ellenére nem mindenki vágyik őszintén arra, hogy teljesen véget vessenek a bűnözésnek és a korrupciónak. Látszólag egyre több ember — beleértve ebbe a törvényhivatalnokokat is — tekinti a megvesztegetést, a csalást és a lopást úgy, mint amely az előrelépés elfogadható módja.

A bűnözés növekedésének kétségtelenül az a tény az egyik oka, hogy a „bűnözők közül” sokan „épségben megússzák a dolgot” — ahogyan egy vámtiszt ezt kifejezte. Például egy orosz kiadvány arról beszél, hogy „milyen könnyen megszabadulnak a bűnözők a büntetéstől”. A kiadvány még hozzáfűzi, hogy ez „úgy tűnik, arra ösztönzi az átlagpolgárokat, hogy a legdurvább bűncselekményeket kövessék el”. Ez éppen úgy van, ahogyan azt a bibliaíró mintegy 3000 évvel ezelőtt kijelentette: „Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek” (Prédikátor 8:11).

Nem túlzás azt mondani, hogy a kormányok vesztes csatát vívnak a bűnözés ellen. A Rheinischer Merkur című német újság a következőt jegyzi meg: „Mélyen gyökerezik a nyilvánosságnak az erőszakos bűncselekmények növekedése miatti félelme, és ennek sem az általános pártpolitikai veszekedésekkel, sem pedig azzal nem lehet véget vetni, hogy a statisztikák azt sugallják, hogy a helyzet nem olyan rossz, mint amilyennek látszik.”

Nemhogy nem olyan rossz, mint amilyennek látszik, hanem a helyzet valószínűleg épp ennek az ellenkezője. Ennek ellenére van okunk az optimizmusra. A bűnözéstől mentes világ egyre közeledik, és te is megláthatod ezt. A következő cikk megmutatja, miért mondjuk ezt.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

A bűnözést sokan az előrelépés elfogadható módjának tekintik

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Erőszakkal teli föld

BRAZÍLIA: „Az erőszak egyre növekvő hullámára reagálva több százezer ember töltötte meg [Rio de Janeiróban] a belvárosi utcákat, akik kifejezték félelmüket, valamint haragjukat amiatt, hogy a bűnözés fogságban tartja a városukat” (International Herald Tribune).

DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG: „Mindannyiunkat és minden tettünket a szabadjára engedett és gyakorlatilag féktelen erőszak fenyegeti — és valami radikálisat kell tennünk” (The Star).

EGYESÜLT ÁLLAMOK: „Az Egyesült Államok a legerőszakosabb nemzet a világ iparilag fejlett országai közül . . . Egyetlen más iparilag fejlett nemzet sem ér még csak a nyomába sem” (Time).

FÜLÖP-SZIGETEK: „A Fülöp-szigeteken minden tíz családból hat azt mondja, hogy nem érzi magát biztonságban otthon vagy az utcákon” (Asiaweek).

ÍRORSZÁG: „A maffiastílusú bűnbandák gyökeret vertek Dublin belvárosában és a szegényebb, nyugati részén lévő külvárosaiban. A bandák egyre jobban fel vannak fegyverkezve” (The Economist).

KÍNA: „A gengszterek újra színre lépnek Kínában, és megfékezhetetlennek tűnnek a nagyobb bűncselekmények . . . A kínai szakértők azt mondják, hogy a bandák és a »titkos társaságok« száma gyorsabban nő, mint ahogyan azt a rendőrség számon tudná tartani” (The New York Times).

MEXIKÓ: „Vészjósló, hogy a bűnözés olyan gyorsan és oly rövid idő alatt növekszik” (The Wall Street Journal).

NAGY-BRITANNIA: „Az erőszak most sokkal könnyebben kitör, és egyre nagyobb annak valószínűsége, hogy a bűnöző már az első megoldásként is az erőszakhoz fog folyamodni” (The Independent).

NÉMETORSZÁG: „Állandóan szűkül az a szakadék, amely aközött van, hogy valaki kész erőszakot alkalmazni, és aközött, hogy olyan alkalom nyílik, amely arra sarkallja az illetőt, hogy ezt meg is tegye. Aligha meglepő hát, hogy az erőszak mindennapos eseménnyé vált” (Rheinischer Merkur).

NIGÉRIA: „Frank Odita úr rendőrségi szóvivő szerint a család, az egyházak, a mecsetek, az iskolák és az egyesületek nem tudnak eleget tenni azon kötelességüknek, hogy megóvják a fiatalokat a bűnözéstől” (Daily Champion).

OROSZORSZÁG: „A maffiához hasonló bandák a világ egyik legbiztonságosabb városát, amely a szovjet időkben volt, gyakorlatilag kriminopolisszá változtatták . . . »Tizenhét éve végzett őrjárataim során — mondja Gennagyij Groszikov rendőrfőhadnagy — sohasem láttam ennyi bűnözést Moszkvában, és nem láttam semmi ilyet, ami ennyire romlott lett volna«” (Time).

TAJVAN: „Tajvanon . . . a rablások növekvő aránya, a testi sértés és a gyilkosság beszivárgott a társadalomba . . . Valójában a bűnözés aránya lassan emelkedik, és némely esetben felül is múlja azokat az arányokat, amelyek a nyugati országokban tapasztalhatók” (The New York Times).