Néhány híres kert megtekintése
AZ EMBERISÉG paradicsommal kapcsolatos tapasztalata egy Édennek nevezett területen elhelyezkedő kertben kezdődött, amely valószínűleg a mai Törökország területén található Van-tó közelében volt. Egy négyfelé ágazó folyó öntözte a kertet Ádám és Éva számára, akiknek ’művelni és őrizni’ kellett azt. Micsoda öröm lenne gondozni egy olyan kertet, amelyben bőven lenne ’mindenféle fa, tekintetre kedves és eledelre jó’! (1Mózes 2:8–15).
Éden tökéletes otthon volt. Ádámnak, Évának és a leszármazottaiknak ki kellett terjeszteniük a határait, melyet kétségtelenül úgy tettek volna meg, hogy Isten eredeti, ízléses tervét használják fel mintaként. Idővel az egész föld paradicsommá vált volna, amelyet kényelmesen betöltöttek volna az emberek. Ám első szüleink szándékos engedetlenségének az lett a következménye, hogy ki lettek lakoltatva erről a szent helyről. Sajnos az emberi család összes többi tagja ezen édeni otthonon kívül született.
Mindazonáltal a Teremtő úgy tervezte meg az emberiséget, hogy a Paradicsomban éljen. Ezért hát természetes volt, hogy a későbbi nemzedékek megpróbálták egy ehhez hasonló környezettel körülvenni magukat.
Az első kertek
Babilon függőkertjeit úgy üdvözölték, mint amelyek az ókori világ csodái közé tartoznak. Nabukodonozor király építette őket több mint 2500 évvel ezelőtt méd feleségének, aki szülőföldje erdői és hegyei után sóvárgott. Ez a 22 méter magas, lépcsőzetes, íves boltozatú építmény, amely egészében gazdagon volt beültetve növényekkel, elegendő talajt tartalmazott ahhoz, hogy hatalmas fákat tápláljon. A honvágyat érző királyné valószínűleg megvigasztalódott, amikor ezen a teraszos, édenszerű területen sétálgatott.
A tájkertészet kiemelkedő volt az egyiptomi Nílus folyó termékeny völgyében. A The Oxford Companion to Gardens című könyv ezt írja: „Egyiptomból származnak a kertek világviszonylatban vett legrégebbi jelképei, valamint ez az a hely, ahol a kertészet hagyománya . . . kiváltképpen hosszú ideje létezik.” Egy Thébában élő egyiptomi tisztviselőnek a kertjéről készült egyik tájképterven, amely i. e. 1400-ból származik, tavak, fasorral szegélyezett széles utak és pavilonok látszanak. A királyi kertek után a templomkertek voltak a legpazarabbak ligeteikkel, virágaikkal, lágyszárú növényeikkel, melyeket a tavacskák és tavak vizével csatornákon keresztül öntöztek, s amelyek hemzsegtek a vízimadaraktól, a halaktól és a tavirózsáktól. (Vö. 2Mózes 7:19.)
A perzsák is hamar nevet szereztek maguknak a kertek világában. Perzsia és Egyiptom kertjei annyira elragadóak voltak, hogy amikor Nagy Sándor hódító csapatai i. e. a negyedik században visszatértek Görögországba, magokkal, növényekkel és ötletekkel jócskán ellátva érkeztek meg. Athénban Arisztotelész és tanítványa Theophrasztosz összegyűjtötte a növényvilág gyarapodó mennyiségét, és botanikus kertet hozott létre a növények tanulmányozása és osztályozása céljából. Sok tehetős görögnek luxuskertje volt, akárcsak az előtte élt egyiptomiaknak és perzsáknak.
A római városlakók a város zárt helyein egybeépítették a házat és a kertet. A gazdagok látványos szórakozóparkokat alakítottak ki vidéki rezidenciájukon. Még az önkényes Néró is Édent akart magának, ezért könyörtelenül kilakoltatott több száz családot, lerombolta otthonaikat, és egy több mint 50 hektáros területet felölelő magánparkot hozott létre palotája körül. A római tájkertészet később, körülbelül i. sz. 138-ban érte el csúcspontját Tivoliban, Hadrianus császár villájában. A villához 243 hektár területen parkok, medencék, tavak és szökőkutak tartoznak.
Az ókori izraelitáknak is voltak kertjeik és parkjaik. Josephus zsidó történész patakokban bővelkedő, gyönyörűséges parkokról ír, melyek egy Etámnak nevezett helyen találhatók, mintegy tizenhárom-tizenhat kilométerre Jeruzsálemtől. Etám parkjai azok között a ’kertek, ligetek, víztárolók és erdők’ között lehettek, amelyekről a Biblia azt mondja, hogy Salamon magának ’létesítette’ (Prédikátor 2:5, 6, Újfordítású revideált Biblia). Közvetlenül Jeruzsálemen kívül, az Olajfák hegyén volt a Getsemáne-kert, amely Jézus Krisztusról vált nevezetessé. Jézus itt talált menedéket, ahol nyugodtan taníthatta a tanítványait (Máté 26:36; János 18:1, 2).
Az arab kertektől az angol kertekig
Amikor i. sz. a hetedik században arab seregek terjeszkedtek keleten és nyugaton, Sándorhoz hasonlóan ők is rábukkantak Perzsia kertjeire. (Vö. Eszter 1:5.) „Az arabok úgy találták, hogy a perzsa kertek nagyon hasonlítanak arra a paradicsomra, amelyre a Koránban ígéretet kaptak a hűségesek” — írja Howard Loxton. A mór Spanyolországtól Kasmírig terjedő területen a perzsa minta alapján a jellegzetes arab kert négy patak által volt négy részre osztva, melyek egy középen található medencében vagy egy szökőkútban találkoztak, emlékeztetve Éden négy folyójára.
Észak-Indiában a Dal-tó mellett, Kasmír csodálatos völgyében a XVII. századi mogul uralkodók több mint 700 paradicsomi kertet telepítettek. Ezek ragyogó színekben játszó palettát alkottak, amelyeket szökőkutak, teraszok és vízesések százai tarkítottak. A fekete márványból készült pavilon, melyet Sáh Dzsahán (a Taj Mahal építője) épített a Dal-tó partjára, még mindig a következő feliratot viseli: „Ha van a földön paradicsom, akkor az itt van, itt van, itt van.”
Néhány évszázaddal ez előtt Európa átlépett a középkorból a XIV. századi reneszánsz korba. Róma kertészeti hagyománya, amelyet eltiportak, amikor az V. században elkezdődött a középkor, újra virágzásnak indult — ez alkalommal az egyház uralma alatt. A kereszténység úgy tekintette a kertet, mint egy „ideiglenes paradicsomot”. Egy kolostor kilencedik századbeli tervén két kert látható a következő felirattal: „Paradicsom”. A kereszténység kertjei hamarosan nagyobbak és impozánsabbak lettek, de ahelyett, hogy szellemi eszméket tükröztek volna vissza, sok kert a hatalom és a gazdagság jelképe lett.
Amikor a francia VIII. Károly 1495-ben legyőzte Nápolyt (Olaszország), ezt írta haza: „El sem hinnétek, milyen csodálatos kertjeim vannak ebben a városban . . . Olyan, mintha csak Ádám és Éva hiányozna, hogy földi paradicsommá tegye.” Ám ha Károly a XVII. századig élt volna, látta volna a francia földeken XIV. Lajos király óriási kertjeit. A The Garden című könyv megerősíti, hogy a Versailles-i kastélyhoz tartozó kertről „még mindig elmondható, hogy a világ legnagyobb és legimpozánsabb kertje”.
A reneszánsz azonban új meghatározást adott a paradicsomnak: a természet alá van rendelve a felvilágosult embernek, aki megszabja a kert rendjét azáltal, hogy megtisztítja minden vadságtól. Az összes fát és virágot pontos geometriai alakzatban rendezték el. Így a korai római, formára nyeső műkertészet — a fák, bokrok vágás és nevelés általi formálása — bámulatos módon felelevenedett.
Majd a XVIII. és XIX. században a tengeri felfedezőutak és a tengeri kereskedelem új növényeket és kertészeti elgondolásokat hozott napvilágra a nyugati világ számára. Anglián volt a sor a kertek megtervezésében. „A XVIII. századi Angliában az ember kezdett egyre többet megtudni a természet világáról, amelynek részét képezte. Ahelyett, hogy meghatározta volna a természet világának mesterséges, geometriai rendjét, kezdte fontolgatni, hogy mi lenne, ha ő igazítaná a saját életét a természethez” — írja a The New Encyclopædia Britannica. Olyan emberek, mint William Kent és Lancelot Brown kitűntek a tájkertészetben. Brown több mint kétszáz földbirtokot tervezett meg Angliában. Két férfi, aki az Egyesült Államok elnöke lett — Thomas Jefferson és John Adams — 1786-ban beutazta Angliát, hogy tanulmányozza az angol kerteket.
Tájkertészet Keleten
Kína kertészeti hagyománya olyan volt a keleti civilizációnak, mint az egyiptomi, a görög és a római hagyományok a nyugati civilizációnak. A kínaiak eredetileg animista vallást gyakoroltak, amelyben a folyókat, a sziklákat és a hegyeket mind megtestesült szellemeknek tekintették, s ennélfogva tisztelték. Azután elterjedt az országban a taoizmus, a konfucionizmus és a buddhizmus, s ezek kialakították saját kertformájukat.
A Japán-tenger másik oldalán a japán kertek saját stílust alakítottak ki, ahol a forma elsőbbséget élvez a színhez képest, és minden dolognak megvan a pontos helye. A kertész abbeli igyekezetében, hogy egy korlátozott területen megragadja a természet esztétikai szépségét és sokféleségét, gondosan helyezi el a szikláit, kertjét pedig aprólékosan telepíti és gondozza. Ez szemmel látható a bonszaiban (jelentése: ’tálcába ültetett növény’), abban a művészetben, amelyben miniatűr bütykös, öreg fákat, vagy talán erdőligetet nevelnek pontos formára és méretre.
A keleti kertek szintén visszatükrözik a Paradicsom utáni sóvárgást, noha stílusuk talán különbözik nyugati hasonmásuktól. A Heian-időszak (794—1185) alatt például Japánban a kertészek megpróbálták felidézni egy „paradicsomi föld” hangulatát — írja Wybe Kuitert, a japán kertek történésze.
A szeretet, amely az egész világra kiterjed
A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzseket is beleértve, akik „természetes” kertekben — dzsungelekben, erdőkben és prériken — éltek, a kert iránti szeretet az egész világra kiterjed. A „mexikói aztékokkal és a perui inkákkal” kapcsolatban a Britannica azt írja, hogy „a hódítók olyan, nagy gonddal megszerkesztett kertekről számoltak be, amelyekben teraszos dombok, ligetek, szökőkutak és dísztavak voltak . . . amelyek nem tértek el a korabeli nyugati kertektől”.
Igen, mit tárnak fel a Nílus két oldalán húzódó ősi ligetek, a keleti tájkertészet, a modern városi parkok és a botanikus kertek? Azt, hogy az emberiség sóvárog a Paradicsom után. Megfigyelve ezt a régóta létező, „paradicsom utáni vágyódását”, Terry Comito író kijelentette: „A kertek olyan helyek, ahol az emberek otthon érzik magukat.” És melyik ember ne örülne, ha azt mondhatná: „Olyan az otthonom, mint az Éden-kert”? De vajon a világméretű Éden — amely nem csak a gazdagok számára létezne — csupáncsak álom? Vagy jövőbeni valóság?
[Kép a 7. oldalon]
A babiloni függőkertek művészi elképzelése
[Kép a 7. oldalon]
Jellegzetes kert Japánban
[Kép a 7. oldalon]
Versailles, Franciaország
A történelem folyamán az emberek mindig is vágyódtak a Paradicsom után
[Forrásjelzés]
A francia kormány Idegenforgalmi Hivatala/ Rosine Mazin