„Keringőző Matilda”
AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
AUSZTRÁLIA dala, a „Waltzing Matilda” (Keringőző Matilda) széles körben ismert szerte a világon. A dal iránt tavaly hirtelen fellángoló érdeklődés ébredt első nyilvános bemutatásának — mely 1895. április 6-án volt — századik évfordulóján.
Hogyan vált annyira népszerűvé ez a kissé titokzatos szövegű, egyszerű ballada nemcsak Ausztrália-szerte, hanem a világ sok más országában is? A dal pontos eredetét illetően ellentétes beszámolók vannak. Abban viszont megegyeznek a vélemények, hogy a szöveg eredeti szerzője A. B. (Banjo) Paterson volt, akinek az 1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje felé lettek bestsellerek a költeményei Ausztráliában.
A „Keringőző Matilda” szövege eltérő, de a batyusemberről (vándormunkásról) szóló történet érthetően kirajzolódik. A batyu egy személyes holmikat tartalmazó csomag, a batyusember pedig az, aki a batyut viszi utazás közben. Ebben a dalban a batyusember egy kis mellékfolyó mentén vert tábort, melyet Ausztrália távoli, elhagyatott területein billabongnak (holtágnak) neveznek. Miközben a tábortűznél melegítette a tábori csajkáját, vagyis fémedénykéjét, egy jól táplált juh, mely jumbuckként ismeretes, odajött, hogy igyon ugyanabból a holtágból. A batyusember elkapta a juhot, levágta, és a tetemet betette az elemózsiás tarisznyájába. Alighogy ezt megtette, odalovagolt az a letelepülő gazdálkodó, aki a birtok tulajdonosa volt. (A letelepülő gazdálkodók olyan farmerek voltak, akik úgy nyerték el a földterület tulajdonjogát, hogy letelepültek a földterületen. Később be tudták jegyeztetni hatalmas földbirtokukat.) Ez a letelepülő gazdálkodó három lovas rendőr kíséretében jött. Amikor a szerencsétlen batyusembert megvádolják a juh ellopásával, és nem fér hozzá kétség, hogy bebörtönzéssel vagy még rosszabbal kell szembenéznie, akkor felpattan, beugrik a holtágba, és vízbe fullad.
Miért olyan vonzó ez a valószínűtlen mese? Az egyik magyarázat Bruce Elderé, amit Rex Newell: Favourite Poems of Banjo Paterson című könyvének előszavában ad. Ő azt állítja, hogy a dal annak kijelentése, amilyennek az ausztrálok szeretnék látni magukat: „Sokkal többről van szó, mint csupán egy olyan csavargóról szóló meséről, aki ellop egy juhot. Ez annak kifejeződése, hogy nem szeretjük a megfélemlítést és a hatósági alakokat. A csavargó minden olyan ausztrált szemléltet, aki valaha is bele szeretett volna nevetni egy jelentéktelen tisztviselő arcába . . . Jobb a holtágba ugrani, mint engedni ezeknek az embereknek, hogy ők igazgassák az életünket.” De bármi legyen is a „Keringőző Matilda” népszerűségének az oka, már több mint 100 éve annak, hogy dalba foglalt ausztrál jelkép lett.
Mit jelent a „Keringőző Matilda”?
A dal négy versből vagy rövid versszakból áll. Minden egyes vers után egy refrén következik, mely ezekkel a sorokkal kezdődik:
Keringőző Matilda, Keringőző Matilda,
Velem jössz a keringőző Matildával.
Ezután két olyan sor következik, amelyik megismétli az ezt megelőző versben leírtakat. A dal erről a refrénről kapta a nevét.
Bizonytalanság, sőt ellentmondás alakult ki azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi az a „matilda”, és ki „keringőzik”. Az az egyszerű magyarázat látszik a legkielégítőbbnek, amit néhány kutató ad. Egy író ezt állítja: „Patersont . . . elbűvölte a batyusember, aki birtokról birtokra jár minden holmijával, mely egy felcsavart batyuba tekerve lóg a vállán. Tetszett neki a könnyed nyelvezet, amit ezek a batyusemberek beszéltek. A batyu hordozását úgy ismerték, mint »vállán viszi a terhét«, »nehéz terhet visz a vállán«, »viszi a maga keresztjét«, vagy »keringőzteti a Matildát«.”
Sydney Maynek a The Story of “Waltzing Matilda” című könyvében a keringőző matildának ez a tömör meghatározása olvasható: „A ruhákat és személyes holmikat szorosan összegöngyölték, majd bebugyolálták egy kiterített pokrócba. A pokrócot azután megkötötték a középen lévő szoros tekercs mindkét végénél, és a nyak körül hordták, úgy, hogy a pokróc nem bekötött végei elöl lógtak, és általában úgy látszott, mintha az egyik karral fognák az egyik végét.”
„Matilda” híre elterjed
Sydney May úgy fejezi be, hogy a „Keringőző Matilda” című dal úgy vált ilyen népszerűvé azon az országon kívül, ahonnan származik, hogy az első és a második világháború alatt más földrészekre hajózó ausztrál csapatok vitték el. Ezekkel a példákkal szolgál: „1941-ben Tel-Avivban a kávéházi zenekarok ezt játszották abban a pillanatban, amikor egy ausztrál belépett a kávéházba; a kilencedik hadosztály ezt énekelte, amikor bevonult Bardiába, azt követően, hogy visszafoglalta; amikor egy ausztrál hadihajó csatlakozott a brit flottához 1917-ben, a parancsnoki hajó zenekara már akkor a »Keringőző Matildá«-t játszotta üdvözlésképpen; valamint mielőtt egy ausztrál személy rádión beszélne a tengerentúlra, bevezetőként ezt a dallamot játsszák be.” A legtekintélyesebb alkalmak egyike, amikor játszották, az ausztrál csapatok koronázási küldöttségének ünnepélyes díszfelvonulásakor volt Londonban, a Buckingham-palotánál, a II. Erzsébet királynő koronázása előtti héten.
Egy érdekes sajtóbeszámoló némi betekintést ad abba, hogy a „Keringőző Matilda” miért népszerű az élet számos területéről való emberek körében. Az újság beszámolójában ez olvasható: „Egy este, miután Menzies úr [Ausztrália miniszterelnöke] megvacsorázott a The Chequersben Churchill úrral [Nagy-Britannia miniszterelnökével] és a Harcoló Franciaország vezetőjével, Charles de Gaulle tábornokkal, átmentek egy másik szobába. Sir Winston jelt adott, és a »Keringőző Matilda« lemezfelvételét játszották le. Miután teli torokkal énekelve, szinte körbetáncolta a termet, megállt, és ezt mondta a tábornoknak: »Ez a világ egyik legszebb dala.«”
További bizonyíték a „Matilda” népszerűségére az, amit Richard Magoffin állít a Waltzing Matilda—The Story Behind the Legend című könyvében: „A második világháború alatt a holtágak dalát még tovább vitték szerte a világon, amerre az ausztrál katonák csak megfordultak. Olyan dal volt, amely könnyen felidézte az otthon emlékeit, és könnyen azonosítható volt, hogy ausztrál.” Kramert, a filmproducert is idézi, aki a „Keringőző Matildá”-t választotta az On the Beach című film zenéjének fő tételeként. Kramer így nyilatkozott: „Rendkívül sokoldalú dal. Népdalként, indulóként, balladaként vagy bármilyen más zenei formaként is lehet játszani, és mi rengeteg különböző formában használtuk az »On the Beach« zenei partitúrájában. Szinte a pillanat hatása alatt úgy döntöttem, hogy a »Keringőző Matilda« legyen a film zenei partitúrájának fő tétele.”
Hordoz magában valamilyen üzenetet?
Egyesek úgy vélik, hogy Banjo Paterson azoknak üzent, akik olvassák és éneklik a dalát. William Power például írt egy cikket az egyesült államokbeli Yale Reviewban, melyben néhány lélekvizsgáló gondolatot juttat kifejezésre arra vonatkozóan, hogy mi a dal lehetséges üzenete. Míg nyilván nem mindenki fog osztozni a véleményében, addig megjegyzései illő befejezést adnak a „Keringőző Matildá”-ról szóló eme rövid elemzéshez. Ezt mondta:
„Az ausztráloknak nemcsak a természet erőivel, hanem az emberi természet hibáival is meg kellett küzdeniük . . . Ezek a feszültségek jutnak kifejezésre a »Keringőző Matildá«-ban, melyben az ellenfél két szélsőséges típus: egy letelepülő gazdálkodó és egy batyusember. Egy ilyen küzdelemben a legtöbben kijelentenék, hogy a letelepülő gazdálkodó érdemli meg, hogy győzzön. Ausztrália gazdasága nagyban függ attól, hogy milyen hősies mint juh- vagy marhatenyésztő. Keményen dolgozó, felelősségteljes, bátor; ha egy olyan tulajdonság is hiányozna belőle, mint amilyet az első telepessel hozunk összefüggésbe, akkor nem sokáig maradna letelepülő gazdálkodó . . . A batyusember is emberi lény . . . Ő is a társadalom része. Alig néhány batyusemberből lett letelepülő gazdálkodó; többen értek el kisebb, de mégis kielégítő állást mint farmerek, tanyasi napszámosok, műszerészek, városi munkások; mások életük végéig nincstelenek és hajléktalanok maradtak, temetetlenül hagyva hátra csontjaikat hazájuk ösvényein. A társadalom lehet, hogy arra tart igényt, hogy a letelepülő gazdálkodó uralkodjon a batyusemberen, de a batyusembernek az emberi lényként való jogairól sohasem szabad megfeledkezni.”
Most már több mint 100 év telt el azóta, hogy ez az egyszerű, távoli, elhagyatott területről származó ballada megíratott. Banjo Paterson aligha gondolta volna, hogy ez a megzenésített vers ilyen népszerű ausztrál dal lesz.