Hamisítás — Világméretű probléma
A XVIII. század végéig Franciaországban élve megégették az embereket e vétség miatt. Angliában 1697-től 1832-ig főbenjáró bűn volt, és a tettet államellenes bűncselekménynek tekintették. Több mint 300 angol halt miatta kötél általi halált, míg kimondhatatlanul sok embert száműztek az ausztráliai büntetőgyarmatra, hogy büntetésként ott végezzen kényszermunkát.
AZ AMERIKAI kormány több mint 130 éve a szövetségi börtönökben letöltendő, 15 évig terjedő börtönbüntetésre ítéli azokat, akik bűnösek ebben. Azonkívül több ezer dollárnyi pénzbüntetéssel egészítik ki a büntetést. Oroszországban és Kínában még ma is halállal büntethető.
Továbbra is történik ilyen bűncselekmény, annak ellenére, hogy sok országban súlyos büntetéseket szabnak ki érte. Még a haláltól való félelem sem volt elég ahhoz, hogy keresztezze azoknak a személyeknek a gyors meggazdagodásra irányuló terveit, akiknek megvan a szükséges szakképzettségük. A kormánytisztviselők meg vannak rökönyödve. „Nehéz lesz hatásos elrettentő eszközt találni — mondják —, ahogy századokon keresztül is az volt.”
Hamisítás! A történelem egyik legrégibb bűncselekménye. E huszadik század vége felé világméretű problémává nőtte ki magát, és egyre csak fokozódik. Robert H. Jackson, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírója ezzel kapcsolatban ezt mondta: „A hamisítás olyan bűn, amit sohasem véletlenül, tudatlanságból, a szenvedély hevéből, sem nem a rendkívüli szegénységből kifolyólag követnek el. Olyan bűncselekmény, amit a szakképzettséggel bíró személy szakszerűen megtervez, és tetemes összeget költ a felszerelésre.”
Az amerikai valutát például világszerte sokszorosítják törvénytelen úton, s minden eddiginél nagyobb mennyiségben. „Az amerikai valuta — nyilatkozta a Pénzügyminisztérium egyik szóvivője — nemcsak hogy az egyik legvonzóbb valuta a világon, de egyben a legkönnyebben hamisítható is.” Amitől az amerikai kormány megrökönyödött, az az, hogy a hamis bankjegyek többségét az Egyesült Államokon kívül állítják elő.
Gondold át: 1992-ben 30 millió dollár értékű hamis dollárt foglaltak le a tengerentúlon — tudósít a Time folyóirat. „Tavaly az összeg elérte a 120 millió dollárt, és várhatóan 1994-ben megdől ez a rekord. Ennél az összegnél sokkalta több van forgalomban úgy, hogy nem derül ki” — írja a folyóirat. Amit ezek a számadatok mutatnak, az még nem minden. A hamisítás témájában szakértő emberek úgy vélik, hogy az Egyesült Államokon kívül forgalomban lévő hamisított dollárok valós összege akár tízmilliárd is lehet.
Mivel az amerikai valuta sok országban nagyon keresett — még a saját valutájuknál is jobban —, és nem annyira bonyolult a sokszorosítása, több ország és az alvilági elemek hasznot húznak belőle. Dél-Amerikában a kolumbiai drogkartellek évek óta hamisítják az amerikai valutát, hogy gyarapítsák törvénytelen jövedelmüket. Az U.S.News & World Report tudósítása szerint most néhány közel-keleti ország is jelentős résztvevője a globális hamisítási üzletnek. Mint a folyóirat hozzátette, „azt rebesgetik, hogy . . . [az egyik ország] bonyolultan kifinomult nyomtatási eljárásokat alkalmaz, amelyek utánozzák az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumában használtakat. Ennek eredményeképpen . . . képesek olyan hamis százdollárosokat előállítani, amelyeket gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni, és »szuperbankjegyek«-nek neveznek.”
Az orosz, kínai és más ázsiai országokból származó emberek szintén kezdenek belekeveredni a hamis pénz — leginkább az amerikai valuta — előállításába. Valószínűleg a ma Moszkvában forgalomban lévő amerikai valuta fele hamisítvány.
Amikor 1991-ben az öbölháború után több száz millió dollár volt forgalomban, „nemzetközi pénzügyi szakemberek döbbenten tapasztalták, hogy a százdolláros bankjegyek 40 százaléka hamisítvány” — írja a Reader’s Digest Válogatás.
Franciaországnak is megvannak a saját gondjai a pénzzel, ahogy sok más európai országgal is ez a helyzet. A pénzhamisítás nem csupán amerikai probléma, ahogy azt a föld más országai is tanúsíthatják.
Megkönnyítették a hamisítást
Egészen az elmúlt néhány évig a titkos mesterembereknek — művészeknek és vésnökmestereknek, metszőknek és nyomdászoknak — több órába tellett, amíg alapos munkával bármelyik ország valutáját sokszorosították, s legjobb esetben is a mintának csak egy silány hasonmása volt az eredmény. Ma azonban az irodákban és az otthonokban elérhető, csúcstechnológiájú színes fénymásolókkal, kétoldalas lézernyomtatókkal és lapolvasókkal technikailag szinte bárki képes sokszorosítani azt a valutát, amelyiket csak akarja.
Íme az elektronikus hamisítás kora! Amihez egykor szakképzett vésnökök és nyomdászok hozzáértése kellett, az ma már elérhető az irodai dolgozók és az otthon számítógépet használó személyek számára. A személyi számítógépre köthető nyomtatórendszerekkel, melyek kevesebb mint 5000 dollárba kerülnek, ma már olyan hamis valutákat lehet előállítani, amelyeket talán még a képzett szakemberek is nehezen tudnak felismerni. Ez azt is jelentheti, hogy valaki, aki pénzszűkében van, talán lemond arról, hogy elmenjen a legközelebbi automata bankpénztárgépig, ehelyett kinyomtatja magának a valutát — méghozzá olyan címletekben, amilyenekre szüksége van! Ezek a rendszerek már hatásos fegyverek a mai hamisítók kezében. „A folyamat során ezek a találékony bűnözők többször is győzelmet aratnak a törvényvégrehajtó hatóságok felett, és meglehet, hogy egy nap a világ jelentősebb valutáit fenyegetik majd” — írta az U.S.News & World Report.
Franciaországban például az 1992-ben lefoglalt hamis 30 millió franknak (körülbelül 840 millió Ft) a 18 százalékát irodai gépeken készítették. A Banque de France egyik hivatalnoka úgy véli, ez nemcsak a gazdasági rendszerre, hanem a nyilvánosság bizalmára nézve is fenyegető. „Amikor az embereknek tudomására jut, hogy a lakosság nagy része számára elérhető technikával érvényes bankjegyet lehet készíteni, megrendülhet a bizalmuk” — panaszolta.
Abbeli erőfeszítésükben, hogy szembeszálljanak az amerikai és más országbeli hamis valuták özönével, új tervezésű bankjegyek vannak kialakulóban, valamint néhány országban már új bankjegyek vannak forgalomban. Az amerikai valuta esetében például a százdollároson Benjamin Franklin portréját ötven százalékkal megnövelik, és két centiméterrel eltolják balra. „Ezenkívül tizennégy más nyomási és biztonságtechnikai változtatást is bevezetnek” — számolt be róla a Reader’s Digest Válogatás. Fontolóra vesznek még egy egész sereg más változtatást is — mint amilyen a vízjel és a festék, melynek színe attól függően változik, hogy milyen szögből nézzük a bankjegyet.
Franciaországban már egy ideje új megelőző módszereket vettek bele a bankjegyek tervezésébe, melyek remélhetőleg bizonyos fokig akadályozzák a hamisítókat. A Banque de France egyik szóvivője azonban beismeri, hogy „még mindig nincs technikailag biztos módszer a potenciális hamisítók legyőzésére, de — tette hozzá — most már sok akadályt bele tudunk építeni magukba a bankjegyekbe, hogy a hamisítása [nehéz] és nagyon költséges feladat legyen”. Ezeket az akadályokat úgy jellemzi, hogy „a hamisítók ellen arcvonalban bevetett védelmet” jelentik.
Németország és Nagy-Britannia már jó ideje biztonsági változtatásokat eszközöl a valutájában azáltal, hogy biztonsági fémszálat tesz bele, mellyel megnehezíti valutája sokszorosítását. Kanada húszdolláros bankjegyén egy optikai biztonsági elemnek nevezett kis csillogó négyzet van, amelyet nem lehet fénymásolókkal sokszorosítani. Ausztrália műanyag bankjegyeket kezdett nyomtatni 1988-ban, hogy olyan biztonsági elemeket vigyen bele, amelyek a papírnál nem megvalósíthatók. Finnországban és Ausztriában fényelhajlásos fémlapokat használnak a papírpénzen. Ezek csillognak, és úgy változtatják a színüket, mint a hologram. A kormányhatóságok azonban attól félnek, hogy a hamisítók nem sokkal maradnak le a szükséges kiigazítások megtételében, hogy folytathassák bűnös tevékenységüket — félnek, hogy bármilyen javító lépéseket tegyenek is, újító erőfeszítéseik esetleg végül is alulmaradnak, miként a múltban. „Olyan ez, mint ahogy az egy régi mondásban van — jelentette ki a Pénzügyminisztérium egyik hivatalnoka —, hogy ha te 8 méteres falat építesz, a rossz fiúk 10 méteres létrát készítenek.”
A hamis pénznyomtatás a hamisítók leleményességének csak az egyik oldala, ahogy arra a következő cikkek rámutatnak.
[Oldalidézet a 4. oldalon]
A személyi számítógépre köthető nyomtatórendszerekkel, melyek kevesebb mint 5000 dollárba kerülnek, ma már olyan hamis valutákat lehet előállítani, amelyeket talán még a képzett szakemberek is nehezen tudnak felismerni