A Biblia nézőpontja

Az imáidban játszott szereped

A VÁROS felé néző hegyoldalon az üldözött király megáll egy kicsit, hogy szemügyre vegye fenséges palotáját, az előtte elterülő fővárost és háznépének szomorú állapotát. Hatalmas sereg gyűlt össze délen, és most a város felé vonul. A magas rangú kormányhivatalnokok elpártoltak tőle, és a közvélemény a lázadók pártját fogja. Lehangoltságában a király Istenhez imádkozik. Mivel mélyen vallásos, megerősödik a bizalma abban, hogy Isten meghallgatja kérését, és meghiúsítja az összeesküvők terveit. Azután hátat fordít tündöklő városának, leereszkedik a hegyen és észak felé folytatja útját, a folyón túli pusztaság irányába. Mit tehetne még? A helyzet most már Isten kezében van.

Alázatos hívők ma ehhez hasonlóan nehézségek idején Istenhez fordulnak imában azzal a vigasztaló bizonyossággal, hogy a Biblia nemcsak világos irányelvekről gondoskodik arra vonatkozóan, hogy miképpen kell imádkozni, de azt is feltárja, hogy Jehova Isten a „könyörgést meghallgató” (Zsoltárok 65:3). Ez arról biztosít minket, hogy mindenki, aki őszinte szívvel keresi Istent, halló fülekre talál majd.

De vajon elegendő a hit és az ima? Milyen szerepet játszunk mi az imáink eredményét illetően?

Hogyan működhetünk közre?

A bevezetőben említett király Dávid volt, az ókori Izráel királya. Amikor cselszövő fia, Absolon és képmutató tanácsadója, Akhitófel összeesküdött ellene, Dávid úgy döntött, hogy elmenekül Jeruzsálemből, és a Jordán keleti oldalán elhelyezkedő megerősített pusztai városban, Mahanáimban keres menedéket. Mivel valószínűleg csalódottság, lehangoltság és nyugtalanság nyomasztotta, kéréssel fordult Jehovához imában, ezt mondva: „Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát” (2Sámuel 15:11–15, 30, 31). Dávid azonban többet tett annál, hogy imádkozott. Tevékenyen hozzájárult imája eredményességéhez. Hogyan?

Közreműködése már jóval azelőtt megkezdődött, hogy szembenézett volna a próbákkal. Az évek során, még mielőtt királlyá lett, Dávid Jehova hűséges imádójának bizonyult (1Sámuel 16:12, 13; Cselekedetek 13:22). Meghitt kapcsolatba került Istennel. Így amikor próba alá került, Dávid hitt abban, hogy Jehova meg fogja hallgatni imáját, és megfelelő módon válaszol majd rá.

Ma is igaz ugyanez. Gyakran alapvetően úgy tudunk hozzájárulni imáink eredményéhez, hogy a bibliai tanácsokat megszokott életmódunk részeként követjük. Ha ilyen hűségesen ragaszkodunk az Istentől kapott alapelvekhez, az szoros kapcsolatot eredményez Istennel. Az Istenhez való közelség érzésének és a hit mintájának már akkor meg kell lennie, mielőtt a próbák elkezdődnek. Olyannak kell lennie, mint egy szilárd alap, amelyre egy házat kell fölépíteni; meg kell lennie, mielőtt az építmény súlya ránehezedik. Így — már most, mielőtt a próbák elkezdődnek — hozzájárulhatunk sok imánk eredményességéhez.

Vállalj tevékeny szerepet!

Igaz, hogy Dávid Istenhez fűződő kapcsolata döntő szerepet játszott, a király azt is felismerte, hogy nem figyelheti tétlenül imájának megvalósulását. Ellenkezőleg, Dávid tevékeny szerepet vállalt, amit az imáját követő bölcs eljárásmód tett nyilvánvalóvá.

Dávid lojális barátai között volt egy Khúsai nevű, Árkeából való férfi. Khúsai az Olajfák hegyén találkozott a menekülő királlyal. Bár Khúsai szerette volna elkísérni Dávidot a száműzetésbe, engedelmeskedett Dávidnak, aki arra sürgette őt, hogy maradjon a városban. Lojalitást kellett színlelnie Absolon iránt, meg kellett próbálnia meghiúsítani az áruló tanácsadó, Akhitófel tanácsát és folyamatosan tájékoztatnia kellett Dávidot az eseményekről (2Sámuel 15:32–37). A várakozásnak megfelelően Khúsainak sikerült Absolon bizalmába férkőznie. Most pedig Jehován a sor, hogy közbelépjen.

A leleményes, de körmönfont Akhitófel ragyogó tervvel állt elő. Arra buzdította Absolont, hogy adjon mellé 12 000 embert, akikkel még aznap éjjel megtámadják Dávidot menekülés közben, amíg szétszórt és sebezhető — ez a halálos csapás biztosította volna a forradalom sikerét! Sokak meglepetésére azonban Absolon Khúsai tanácsára volt kíváncsi az ügyben. Khúsai azt tanácsolta Absolonnak, hogy várjon még, és gyűjtsön össze elsöprő haderőt, melyet nem más, mint Absolon vezetne. Jehova irányítására Absolon Khúsai tanácsát fogadta el. Akhitófel, aki nyilvánvalóan felismerte, hogy ha Khúsai tanácsának megfelelően járnak el, az biztos vereséghez vezet, hazament és öngyilkosságot követett el (2Sámuel 17:1–14, 23).

Semmi kétség nem volt afelől, hogy Jehova válaszolt Dávid imájára — éppen úgy, ahogyan kérte. Dávid példamutatása abban, hogy az imájával összhangban cselekedett, értékes tanulsággal szolgál mindazok számára, akik Isten segítségét keresik ima útján.

Jehova meg fogja tenni a maga részét

Igaz, Jézus arra tanította követőit, hogy imádkozzanak mindennapi kenyerükért, és azt ígérte, hogy ha Isten érdekeit az első helyre teszik, Ő majd gondoskodni fog szükségleteikről (Máté 6:11, 33). Ha valaki például munkanélküli, akkor összhangban kell cselekednie a létfenntartásáért mondott imájával, azáltal hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy munkalehetőséget találjon vagy teremtsen magának.

Bármi legyen is az imáink tárgya, nagyon különböző az, ahogyan képesek vagyunk hozzájárulni az eredményhez. Vannak olyan helyzetek, amikor sok mindent megtehetünk, máskor viszont nagyon keveset vagy egyáltalán semmit. Nem az a lényeg, hogy mit tudunk vagy mit nem tudunk megtenni, hanem az, hogy megteszünk-e minden tőlünk telhetőt.

Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova ismeri a körülményeinket és a képességeinket. Teljesen tudatában van annak, hogy mit lehetséges megtennünk, és soha nem kívánja, hogy többet tegyünk annál, amit meg tudunk valósítani. Akár sokat tehetünk, akár keveset, Jehova kipótolja a hiányzó részt. Értékeli és támogatja erőfeszítéseinket, és együttműködik azokkal, hogy az összes érintett számára a legjobb eredményt érje el (Zsoltárok 3:4–8).

A nehézségek közepette Dávid király bizalommal hirdethette: „Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod” (Zsoltárok 3:9). Bárcsak a Jehova hatalmába vetett bizalmunk a magunk részéről történő hozzájárulással együtt, legyen az nagy vagy kicsi, imáink eredményességéhez vezetne.