Megbízhatsz Isten ígéreteiben?

JEHOVA ISTEN, a Teremtőnk mindig hű volt a szavához. „Nem csak szóltam” — mondta. „Meg is cselekszem” (Ésaiás 46:11). Isten szolgája, Józsué ezt írta, miután bevezette az izraelitákat az Ígéret földjére: „Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, a melyet szólott vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt” (Józsué 21:45; 23:14).

Józsué napjaitól a Messiás eljöveteléig több száz, Istentől ihletett prófécia teljesedett be. Az egyik példa erre az, amikor Jerikó újjáépítője olyan büntetést kapott, amelyet évszázadokkal előre megjövendöltek (Józsué 6:26; 1Királyok 16:34). Egy másik példa az az ígéret, amelyet látszólag lehetetlen volt beteljesíteni, mégpedig hogy Szamária éhező lakói bőségesen kapnak élelmet a jövendölést követő napon. A Királyok második könyvének hetedik fejezetében olvashatsz arról, hogyan teljesítette be Isten ezt az ígéretet.

Világhatalmak felemelkedése és bukása

Jehova arra ihletett egyes bibliaírókat, hogy jegyezzenek föl részleteket a világhatalmak felemelkedéséről és bukásáról. Isten például arra használta fel prófétáját, Ésaiást, hogy jövendölje meg a hatalmas Babilon megdöntését csaknem 200 évvel azelőtt, hogy az bekövetkezett. Valójában megnevezte a médeket győztesekként, akik csatlakoztak a perzsákhoz (Ésaiás 13:17–19). S ami még ennél is figyelemre méltóbb, Isten prófétája megnevezte Czírus perzsa királyt, aki vezető szerepet fog betölteni a győzelemben, pedig Czírus még csak meg sem született, amikor a próféciát feljegyezték! (Ésaiás 45:1). És ez még nem minden.

Ésaiás próféta azt is megjövendölte, hogyan fog végbemenni Babilon legyőzése. Azt írta, hogy a város védelmező vizeinek, vagyis az Eufrátesz folyónak ’ki kell apadnia’, és ’[Babilon] kapui nem lesznek bezárva’ (Ésaiás 44:27—45:1). Ezek a konkrét részletek Hérodotosz történész beszámolója szerint beteljesedtek.

Amikor Babilon még mindig a legnagyobb hatalom volt, Isten szintén felhasználta a prófétáját, Dánielt arra, hogy a Babilont követő világhatalmakról beszéljen. Dániel egy jelképes kétszarvú kosról látott látomást, amelynek sikerül legyőznie az összes többi „állatot”. Minden kétséget eloszlatva azt illetően, hogy kit ábrázol a kétszarvú kos, Dániel azt írta, hogy ez az állat „Médiának és Persiának királya” (Dániel 8:1–4, 20). S valóban, a jövendölésnek megfelelően Méd-Perzsia lett a következő világhatalom, amikor i. e. 539-ben legyőzte Babilont.

Ebben az Istentől eredő látomásban Dániel ezután látott ’egy kecskebakot, melynek tekintélyes szarva vala az ő szemei között’. Dániel így folytatta leírását: „És látám a koshoz érni . . . és leüté a kost, és letöré két szarvát . . . és nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből. A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe” (Dániel 8:5–8).

Isten Szava nem hagy kétséget afelől, hogy mit jelent mindez. Figyeld meg a magyarázatot: „A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, az az első király. Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével” (Dániel 8:21, 22).

A történelem tanúsága szerint „Görögország királya” Nagy Sándor volt. Az i. e. 323-ban bekövetkezett halála után birodalmát végül négy hadvezére között osztották föl: I. Szeleukosz Nikator, Kasszandrosz, I. Ptolemaiosz és Lüszimakhosz között. Pontosan úgy, ahogyan a Biblia megjövendölte, „négy álla helyébe”. Egyiküknek sem volt akkora hatalma, mint Nagy Sándornak, ami szintén meg volt jövendölve. Valójában olyan figyelemre méltó volt a beteljesedésük, hogy az ilyen bibliai próféciákat „előre megírt történelemnek” nevezik.

A megígért Messiás

Isten nemcsak megígért egy Messiást, aki megszabadítja az embereket a bűn és a halál hatásaitól, hanem rengeteg próféciáról is gondoskodott, hogy azonosítani lehessen a Megígért Személyt. Vizsgálj meg csupán néhányat ezek közül, olyan próféciákat, amelyek esetében lehetetlen volt, hogy Jézus intézze úgy a dolgokat, hogy a próféciák beteljesedjenek.

Több száz évvel előre meg volt jövendölve, hogy a Megígért Személy Bethlehemben fog megszületni egy szűz gyermekeként. (Vö. a Mikeás 5:2-t a Máté 2:3–9-cel; az Ésaiás 7:14-et pedig a Máté 1:22, 23-mal.) Egy prófécia szerint el fogják árulni 30 ezüstpénzért (Zakariás 11:12, 13; Máté 27:3–5). Azt is megjövendölték, hogy testének egyetlen csontját sem fogják megtörni, és sorsot vetnek majd a ruháira. (Vö. a Zsoltárok 34:21-et a János 19:36-tal, és a Zsoltárok 22:19-et a Máté 27:35-tel.)

Különös jelentőséggel bír az a tény, hogy a Biblia megjövendölte, mikor fog eljönni a Messiás. Isten Szava ezt a próféciát közölte: „A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van” (Dániel 9:25). A Biblia szerint a Jeruzsálem falainak helyreállítása és újjáépítése felől való szózat Artaxerxes király uralkodásának 20. évében keletkezett, amely a világi történetírás szerint i. e. 455-ben volt (Nehémiás 2:1–8). Ez a 69 évhét 483 évvel később (7x69 = 483), vagyis i. sz. 29-ben ért véget. Pontosan ez volt az az év, amelyben Jézus megkeresztelkedett és felkenetett szent szellemmel, s Messiássá, azaz Krisztussá lett!

Jelentős az a tény, hogy az emberek Jézus napjaiban várták, hogy a Messiás abban az időben jelenjen meg, ahogyan ezt Lukács, a keresztény történész feljegyezte (Lukács 3:15). Tacitus és Suetonius római történészek, Josephus zsidó történész és Alexandriai Philón zsidó filozófus szintén megerősíti a várakozás tényét. Az A History of Messianic Speculation in Israel című könyvében még Abba Hillel Silver is elismeri, hogy „a Messiást körülbelül az i. sz. első század második negyedére várták”. Azt állította, hogy ez „az akkoriban népszerű időszámítás” miatt volt, amely részben Dániel könyvén alapult.

Ezt az információt figyelembe véve nem kell meglepődnünk azon, hogy a Biblia azt is jelzi, mikor fog visszatérni a Messiás királyi uralma elkezdése végett. Az időrendi bizonyítékok összessége, amelyet Dániel próféciája tartalmaz, hajszálpontosan megjelölte azt az időpontot, amikor „a felséges Isten” átadja a föld feletti uralmat ’az emberek között alábbvalónak’, Jézus Krisztusnak (Dániel 4:14–22; Máté 11:29). Dániel „hét időt” vagy prófétai évet említ, amely időtartam bizonyos számítások szerint az 1914-es évben ért véget.a

Nincs meghatározva a vég időpontja

Az 1914-es esztendő azonban Krisztus ’ellenségei között’ történő uralkodásának csak a kezdő időpontja (Zsoltárok 110:1, 2; Zsidók 10:12, 13). A bibliai Jelenések könyve feltárja, hogy amikor Krisztus elkezdi uralmát az égben, leveti Sátánt, az Ördögöt és angyalait a földre. A Biblia azt mondja, hogy mielőtt Krisztus kitörölné ezeket a gonosz szellemi személyeket a létből, azok sok bajt fognak okozni a földön egy ’kevés ideig’ (Jelenések 12:7–12).

Fontos, hogy a Biblia nem adja meg az időpontot, amikor ez a ’kevés idő’ a végéhez ér, és hogy Krisztus mikor fog Ítélet-végrehajtóként működni Isten ellenségei felett Armageddonkor (Jelenések 16:16; 19:11–21). Ahogyan már az előző cikkben megjegyeztük, Jézus valójában azt mondta, hogy legyünk készen, mivel egyetlen ember sem tudja annak az eseménynek az időpontját (Márk 13:32, 33). Amikor valaki túlmegy azon, amit Jézus mondott, ahogyan a thessalonikabeli korai keresztények és mások is tették utánuk, akkor hamis vagy pontatlan jóslatok látnak napvilágot (2Thessalonika 2:1, 2).

Szükség van a nézőpont kiigazítására

Az 1914-es év második fele előtt sok keresztény arra számított, hogy Krisztus abban az időben tér vissza, és elviszi őket az égbe. Emiatt A. H. Macmillan Bibliakutató egy 1914. szeptember 30-án tartott előadásában kijelentette: „Valószínűleg ez az utolsó nyilvános előadásom, mivel hamarosan hazaköltözünk [az égbe].” Macmillan nyilvánvalóan tévedett, de nem ez volt az egyetlen eset, hogy neki vagy Bibliakutató társainak nem teljesedtek be a várakozásaik.

Az 1931 óta Jehova Tanúiként ismert Bibliakutatók arra is számítottak, hogy az 1925-ös évben be fognak teljesedni a Biblia csodálatos próféciái. Feltételezték, hogy a földi feltámadás abban az időben fog elkezdődni, és olyan régi hithű személyek térnek vissza mint Ábrahám, Dávid és Dániel. Hozzánk időben közelebb sok Tanúnak az volt a sejtése, hogy a Krisztus millenniumi uralmának kezdetével összefüggő események 1975-ben kezdenek majd megtörténni. Várakozásuk azon az értelmezésen alapult, hogy az emberiség történelmének hetedik évezrede akkor kezdődik el.

Ezek a téves nézetek nem jelentették azt, hogy Isten ígéretei nem voltak igazak, vagy hogy Isten hibát követett el. Semmi esetre sem! A hibák vagy téves elképzelések, mint az első századi keresztények esetében is, abból eredtek, hogy nem fogadták meg Jézus intését, miszerint ’nem tudjátok az időt’. Nem rosszindulat vagy Krisztussal szembeni hűtlenség miatt jutottak téves következtetésekre, hanem az iránti heves vágyuk miatt, hogy a saját életükben meglássák Isten ígéreteinek beteljesedését.

Ennélfogva A. H. Macmillan később megmagyarázta: „Megtanultam, hogy el kell ismernünk hibáinkat, és folytatnunk kell a kutatást Isten Szavában a további felvilágosodás érdekében. Nem számít, milyen helyreigazításokat kell tennünk időről időre a nézeteinkben, az nem fogja megváltoztatni a váltságról való kegyes gondoskodást és Isten örök életre vonatkozó ígéretét.”

Isten ígéretei valóban megbízhatóak! Az emberek azok, akik hajlamosak a tévedésre. Ezért az igaz keresztények megőrzik várakozó álláspontjukat, Jézus parancsának engedelmeskedve. Éberek maradnak, és készen állnak arra, amikor Krisztus elkerülhetetlenül eljön mint Isten Ítélet-végrehajtója. Nem hagyják, hogy hamis jóslatok homályosítsák el ítélőképességüket, s azt eredményezzék, hogy a keresztények figyelmen kívül hagyják a világ végére vonatkozó igazi figyelmeztetéseket.

Mi a helyzet tehát azzal a hiedelemmel, hogy ez a világ véget ér? Tényleg van arra bizonyíték, hogy ez hamarosan, a mi életünkben bekövetkezik?

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Konkrét részleteket jövendöltek meg Babilon bukásával kapcsolatban

[Képek a 9. oldalon]

Lehetetlen, hogy Jézus intézte úgy a dolgokat, hogy beteljesítsen sok, önmagával kapcsolatos próféciát