Jehova Tanúi Kelet-Európában

AMIKOR 1989 novemberében a berlini fal leomlott, az Asiaweek arról tudósított, hogy „két nap alatt közel kétmillió keletnémet özönlött a kettéosztott országuk nyugati részébe, amikor Kelet-Berlin megnyitotta a határt”. Milyen célból mentek át?

A tehetősebbeket a vásárlási láz hajtotta. Mások számára főleg a kirakatnézés és az újonnan elnyert szabadság megízlelése volt a cél. Sokan találkoztak Jehova Tanúival Berlin és más városok utcáin és bibliai irodalmat fogadtak el tőlük. Azóta egyesek már írtak az Őr Torony Társulat (Frankfurt am Main közelében lévő) seltersi fiókhivatalának és elmondták, hogyan reagáltak erre az eseményre.

Az egyik levélben ez állt: „Amikor életemben először látogattam el Nyugat-Berlinbe, az utcán az egyik Jehova Tanújától kaptam egy Őrtorony példányt ingyen. Azóta többször is belenéztem a Bibliába, és ha még sok-sok nehézségem van is, mindig akad valaki, aki megvigasztal és örömet hoz az életembe. Nagyon boldog lennék, ha elolvashatnám az Ifjúságodat tedd eredményessé! című könyvet. Ezenkívül szeretnék Jehova Tanúival kapcsolatba lépni.”

Egy másik látogató ezt írta: „Amikor az alagúton át igyekeztem Nürnberg fő állomására, egy hölgy egy Ébredjetek!-et és egy Őrtorony-t adott át nekem. Igen felvillanyozó hatással volt rám ezeknek az elolvasása. Néhány napja ismét naponta olvasom a Bibliát.”

Jehova Tanúi Kelet-Európában 1990 nyarán több nagy városban kongresszust tartottak. Az akkor még nyugat-berlini Olimpia stadion nemzetközi kongresszus színhelye volt. Több országból, többek között Kelet-Németországból érkeztek a Tanúk. Becslések szerint a 44 532 jelenlevő közül mintegy 30 000-en Kelet-Németországból jöttek. A Berliner Morgenpost újság tudósítása szerint 1017 új Tanú merítkezett alá az Olimpiai uszodában. Ezt teljes vízalámerítkezés formájában tették, amely ’pontosan olyan módon történt, mint ahogy azt az első keresztények gyakorolták’.

Vajon milyen mértékű a kelet-németországi változás? 1990 márciusában a keletnémet újságok hírül adták Jehova Tanúi legalizálását. „Jehova Tanúi újra legálisan működnek” cím alatt a keletnémet Mitteldeutsche Zeitung ezt írta: „Március 14. a négy évtizedes betiltásuk végét jelentette. Ezen a napon Jehova Tanúi németországi képviselői a N[émet] D[emokratikus] K[öztársaság] Állami Egyházügyi Hivatalának kapuján azzal a hivatalos okmánnyal a zsebükben léptek ki, amely engedélyezi, hogy az NDK területén belül a hitközség szabadon gyakorolhatja vallását”.

Az egyik lipcsei Tanú tavaly tavasszal levélben így számolt be a történtekről: „Egy héttel ezelőtt még titokban kellett behoznunk kis tételekben a szellemi táplálékot. Most (1990. március 14-én) megkaptuk a hivatalos elismerésünket! Hamarosan kezdjük kirakni azt a teherautót, amely négy tonna irodalommal megpakolva érkezik.” De valójában a Kelet-Németországba tartó első teherautó 25 tonna bibliai irodalmat hozott magával és a következő két hónapban még további 250 tonnát. Ekkora volt a szellemi éhségük azoknak a Tanúknak, akiket több mint 40 éven át megfosztottak a szabadságuktól!

Ha arra gondolunk, hogy mind a nácizmus (1933—1945), mind a kommunizmus megpróbálta a németországi Tanúk munkáját eltiporni, múltbeli és mostani erőteljes tevékenységük ékesszólóan bizonyítja, hogy megőrizték feddhetetlenségüket és állhatatosságukat, valamint azt, hogy Isten áldása van rajtuk.

Jehova Tanúi a Szovjetunióban

1989 decemberében Mihail Gorbacsov találkozott II. János Pál pápával a Vatikánban. A szovjet Pravda erről a párbeszédről szólva idézte Gorbacsov szavait: „Mély és nagyjelentőségű beszélgetést folytattunk . . . Beszéltünk a vallásról és a vallással kapcsolatban Európában, a világon és a Szovjetunióban végbemenő folyamatokról.” A L’Osservatore Romano, a hivatalos vatikáni lap idézte Gorbacsovnak a pápához intézett szavait: „A Szovjetunióban különböző felekezetű, többek között keresztény, mohamedán, zsidó, buddhista és egyéb hitnézetű emberek élnek együtt. Mindegyiküknek joga van arra, hogy szellemi szükségletét kielégítse. Országunkban hamarosan el fogjuk fogadni a lekiismereti szabadságról szóló törvényt.”

E kijelentéssel összhangban 1990 szeptemberében a szovjet törvényhozás jóváhagyta a lelkiismereti szabadságról és a vallásszervezetekről szóló törvényt. E törvény 3. cikkelye tervezetében az alábbiakat mondja: „A lelkiismereti szabadság jogával összhangban minden polgárnak magánügye, milyen vallást választ magának és joga van ahhoz, hogy egyénileg vagy másokkal közösen gyakoroljon bármilyen vallást, vagy ne gyakoroljon semmilyet se, illetve ahhoz, hogy vallási meggyőződését nyilvánosan megvallja és terjessze.”

A Szovjetunióban Jehova Tanúinak ezrei már alig várják, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat. (Lásd a 28. oldalt!) Az 1990-es „Tiszta nyelv” kongresszuson több mint 17 000 szovjetunióbeli küldött vett részt Varsóban az orosz nyelvű programokon, képviselve mindazokat a Tanúkat, akik szerte a Szovjetunió egész területén élnek. Várakozva tekintenek előre arra a napra, amikor nekik is lehetőségük nyílik majd kongresszusok rendezésére a Szovjetunión belül.

Lengyelországi fejlemények

Jehova Tanúit 1989 májusában ismerték el törvényesen Lengyelországban. Azóta megalakult a fiókhivatal és Varsóhoz közel nagyobb létesítmények építésébe kezdtek. Azelőtt a Tanúk százait börtönözték be a keresztény semlegesség miatt. Most felmentést kapnak a katonai szolgálat alól és nem ítélik el őket, ha hitelesen igazolják Tanú voltukat.

Az 1989-ben és 1990-ben Lengyelországban megrendezett kongresszusok további nagy lendületet adtak az ottani Tanúknak. A jelentésből kitűnik, hogy Lengyelországban a tevékeny Tanúk száma az elmúlt évben minden hónapban növekedett és új csúcsot értek el több mint 97 000 hírnökkel. Nem kétséges, hogy Lengyelország hamarosan a 12. olyan ország lesz, ahol a Tanúk száma meghaladja a 100 000-et.a Krisztus halálának Emlékünnepén áprilisban 188 861 személy volt jelen.

Vallásszabadság Romániában

A romániai Tanúk örömmel vették a hírt, hogy közösségüket 1990 áprilisában törvényesen elismerték. (Lásd a bekeretezett részt az 13. oldalon.) Nemsokára körzetgyűléseket szerveztek az egész országban és ezen az első programsorozaton több mint 44 000-en voltak jelen, jóllehet még csak kb. 19 000 Tanú volt akkor az országban. Bizonyára sok román ember reagál kedvezően a Királyság-üzenetre.

1990-ben az egész világon „Tiszta nyelv” elnevezéssel megtartott kerületkongresszusok keretében Brassóban és Kolozsvárott is kongresszust tartottak. A program román és magyar nyelven hangzott el. Több mint 36 000-en voltak jelen és 1445-en merítkeztek alá.

Az Őrtorony 1991. január 1-jével kezdődően román nyelven is az angollal egy időben és négyszínnyomásban fog megjelenni.

A közeli Bulgáriában, ahol a görögkeleti egyház van túlsúlyban, a Tanúk még nem lettek törvényesítve, de már termeket bérelnek összejöveteleik megtartása céljából. Több mint 200-an utaztak el Szalonikiba (Görögország), ahol bolgár és görög nyelven tartották meg a „Tiszta nyelv” kerületkongresszust.

Jó hírek Magyarországról

1989. június 27-e történelmi nevezetességű dátum volt a magyarországi Tanúk számára. A Magyar Nemzet című újság hírül adta: „Az Állami Egyházügyi Hivatal a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény értelmében törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánította a Magyarországi Jehova Tanúi Vallási Közösséget.” A hírt a rádióban és a televízióban is bejelentették. A magyarok tehát megtudták, hogy Jehova Tanúi végre törvényes keretek között végezhetik munkájukat.

Az ország nagyobb területeit felölelve: Pécsett, Miskolcon, Debrecenben és Budapesten tartották meg Jehova Tanúi a „Tiszta nyelv” kongresszust. Közel 2000 magyarul beszélő Tanú jött el Csehszlovákiából és a Szovjetunióból. Jehova Tanúi nemzetközi egységének hangsúlyozásaképpen egy 700 fős küldöttség érkezett Finnországból. Magyarországon a jelenlévők összlétszáma 21 569 volt, beleértve a Romániából érkezett mintegy 2000 Tanút is.

1990 januárja óta a magyarországi Tanúk négyszínnyomásban kapják rendszeresen a folyóirataikat és az angol nyelvű eredeti anyaggal egy időben olvashatják a lefordított tanulmányokat.

Előrelépés Csehszlovákiában

E szép, hegyekkel és termékeny síkságokkal tarkított országban Jehova Tanúi tevékenyek abban a munkában, hogy segítsenek másoknak még többet megtanulni a Bibliáról. A munkájukról szóló jelentés erről számol be: „Most már szabadon végezzük a munkánkat és nagy összejöveteleket is tudunk tartani.”

A Kelet-Európában 1989 végén megkezdődött drámai változásokat követően a csehszlovák Tanúk nagyon gyorsan reagáltak az eseményekre, és 1990 áprilisától júniusáig több körzetgyűlést rendeztek. Ennek eredményeként első ízben jelentek meg kedvező tudósítások a sajtóban a Tanúkról. Jelenleg több mint 21 000 Tanú van Csehszlovákiában és 1990-ben a Krisztus halálának Emlékünnepén jelenlévők száma 40 295 volt. A gyülekezeteknek több mint a fele termeket bérel, ahol meg tudják tartani az összejöveteleket, sőt 12 gyülekezetnek már saját Királyság-terme is van.

1990 augusztusában Prágában kongresszust tartottak, ahol a jelenlévők létszáma 23 876 fő volt és 1824 személy merítkezett alá. Kongresszusi előkészületként mintegy 9500 Tanú önkéntesen több mint 58 000 órát fordított a stadion takarítására és kifestésére. A csehszlovák tévé képviselője ilyen kommentárt fűzött ehhez: „Voltunk már sok társadalmi rendezvényen, de csak ámulni tudunk az önök szervezettségén itt e stadionban. Alig tudjuk elhinni, hogy önöknek ez az első ilyen nagy rendezvényük.” Az egyik látogató ezt mondta: „Csodálom a testvérek közötti szellemi légkört, a szívélyes kapcsolatokat és a szeretetet. Barátként jöttem el, de még nagyobb baráti érzéssel távozom.”

Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok cseh és szlovák nyelven már négyszínnyomásban jelennek meg. Az Őrtorony mindkét nyelven az angollal egyidejűleg jelenik meg. Ha arra gondolunk, hogy még egy évvel ezelőtt is elnyomás alatt voltak, nos, a változások nagyon figyelemre méltóak.

Kilátások a jövőre nézve

Mik a kilátások a Tanúk prédikáló munkáját illetően ezekben az országokban, ahol az ifjabb nemzedékek az ateizmusban nőttek fel? Az egyik jelentés ezt mondja: „A Biblia és az Isten vonatkozásban nagyfokú a tájékozatlanság. De ennek van egy előnye is: az embereket nem kuszálták össze hamis vallási tanításokkal, amiktől különben is meg kellene szabadulniuk. Úgy tűnik, hogy az aratás nagy lesz.”

Mi tehát Jehova Tanúinak az üzenete, amit még el kell mondaniuk a kelet-európaiak számára? A következő cikkben erre a kérdésre kapunk választ.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 8., 9. oldalon]

Végre vallásszabadság!

Az alábbi nyilatkozatok a volt kelet-németországi Tanúktól származnak, akik részt vettek a berlini „Tiszta nyelv” kerületkongresszuson 1990 júliusában.

„Lydiának hívnak. Nyolcéves vagyok és az NDK-ból [a Német Demokratikus Köztársaságból] jöttem. Nagyon boldog vagyok, hogy jelen lehetek ezen a kerületkongresszuson, mert egy évvel ezelőtt a határok még nem voltak felnyitva. Az Emlékünnepet is titokban kellett megtartanunk. Most viszont szabadok vagyunk! Amikor együtt énekelünk, könnyek szöknek a szemembe. Izgatottan várom az időt, hogy minderről beszámolhassak az iskolában!”

„Hála és értékelés tölti be szívünket, hogy e nemzetközi testvériség közepette itt Berlinben Jehova vendégei lehetünk” (Bernd).

„Az a tény, hogy NDK-beli testvérek is szerepeltek előadóként a programban, egy különleges szempontra hívja fel a figyelmet: Jehova még az üldözés alatt is képes népét oktatni és alkalmassá tenni a szolgálatra” (Gottfried).

„A taps és az éneklés azt jelezte, hogy mindenki boldog. Csodálatos dübörgő hang volt ez, amely az embert belülről szinte magával ragadta. Mennyire örülhetett Jehova!” (Egon).

„Alámerítkezésem után néhány testvér megkérdezte tőlem, hideg volt-e a víz. Csak azt tudtam válaszolni, nem is tudom. Jehova áldása annyira felmelegített, hogy szinte nem érzékeltem a víz hőfokát” (Heidrun).

„A tömegszállásokon leírhatatlan hangulat uralkodott! Dániából, Mozambikból, Angliából, Kaliforniából, Dél-Németországból, Spanyolországból és az NDK-ból érkező testvérekkel mind együtt énekeltünk, és mindannyian a ’tiszta nyelvet’ beszéltük” (Jutta).

„Mindig az 1958-as és az 1960-as berlini kongresszus emlékeit emlegettük gyermekeinknek. Ezek voltak az utolsók, melyeken ott tudtunk lenni. De amit most tapasztaltunk, az felülmúlta a legszebb emlékeket és minden várakozásunkat!” (Wolfgang).

„Leginkább az ragadott meg, amikor a több ezer testvér felállt és Jehovának énekelt dicséretet, különösen a befejező ének és ima alatt. Nem tudtuk tovább könnyeinket visszatartani” (Monika és Reinhard).

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

„Egy igazságtalanságot helyrehoztak”

Ilyen címmel jelent meg egy apró hír a romániai Tineretul liber (Szabad Ifjúság) című újság 1990. augusztus 11-i számában. A hír röviden: „Igen, egy igazságtalanságot helyrehoztak. ’Jehova Tanúinak’ sokat gyalázott vallásszervezetét, melynek tagjai több mint 40 éven át Krisztus követőiként megőrizték feddhetetlenségüket, most törvényesen elismerték és megkapta a jogi személyi státusát. Ez a szervezet a Vezető Testület irányítása és felügyelete mellett végzi tevékenységét egy világraszóló szervezet keretében, amely 210 országban és szigeten ténykedik.” E kis hír végezetül azt is bejelentette, hogy Jehova Tanúi Brassóban és Kolozsvárott augusztusban kongresszust tartanak.

[Képek a 9. oldalon]

Kongresszusi tevékenységek (lent balról jobbra): új brosúrát mutatnak be Varsóban; a magyar és a román színpad, Budapest; jegyzetkészítés, Berlin; stadioncsinosítás a kongresszus előtt, Prága

[Képek a 10. oldalon]

Kongresszusi munkák (balról jobbra): alámerítkezés, Románia; prágai stadion; berlini család, kezében a “Mankind’s Search for God” (Az emberiség istenkeresése) című könyv; budapesti szónok; a Biblia megvizságálása Lengyelországban