A kaliforniai grunion különleges szaporodása

A kaliforniai grunion a kaliforniai partvidéken (USA), valamint a Kaliforniai-félsziget (Mexikó) partjánál szaporodik. Ez a kis hal pontosan tudja, hogy melyik nap és melyik óra a legalkalmasabb az ívásra, hogy az utódai életben maradjanak.

Gondold át: A grunionnak három-négy éjszakája van az ívásra azután, hogy telihold vagy újhold miatt a legmagasabb a dagály. Ha az ívást telihold vagy újhold előtti éjszakákra időzítenék, az emelkedő vízszint a homokkal együtt elmosná az ikrákat. Mivel azonban nem sokkal a dagály csúcspontja után szaporodnak, amikor is a hullámok kezdenek visszahúzódni, és homokot sodornak a partra, az ikrák biztonságban vannak a növekvő homokréteg alatt.

Wally Skalij/Los Angeles Times via Getty Images

Ráadásul az ívási időszak tavasszal és nyáron van, amikor az éjszakai dagály sokkal magasabb, mint a nappali dagály. Ez lehetővé teszi, hogy a halak messzebbre tudják letenni az ikráikat a parton, hogy így biztonságban legyenek a következő dagályoktól.

Az íváshoz a grunion megvárja a legmagasabb hullámot, amellyel olyan messzire úszik ki a partra, amennyire csak tud, majd partra vetődik. Miközben a víz visszahúzódik, a nőstény az uszonyával beleássa magát a nedves homokba. Körülbelül 5-8 centiméter mélyre lerakja az ikráit, melyeket egy vagy akár több hím is megtermékenyít. Ezután a halak a következő hullámmal visszaúsznak az óceánba.

A nedves homokban az ikrák kifejlődnek, azonban a kikelésükhöz szükségük van a hullámok segítségére is. Ezek kettő vagy akár négy hét múlva érkeznek meg a következő legmagasabb dagállyal. A kis grunionok kikelnek, és elúsznak az óceánba.

Mit gondolsz? A kaliforniai grunionoknak az a képessége, hogy tudják, mikor és hogyan kell ívniuk, evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?