Olvasók kérdései

Amikor Jézus bevezette az Úr vacsoráját, miért nem volt ott az a 70 tanítvány, akiket korábban elküldött prédikálni? Vajon elhagyták őt?

Bár ez a 70 tanítvány nem volt ott, amikor Jézus bevezette az Úr vacsoráját, ez nem jelenti azt, hogy elhagyták őt, vagy hogy Jézus már nem fogadta el őket. Egyszerűen arról van szó, hogy Jézus ekkor az apostolaival szeretett volna lenni.

Jézus a 12 apostolt és a 70 tanítványt egyaránt elfogadta. Számos tanítványa közül először 12 férfit választott ki, akiket apostoloknak nevezett (Luk 6:12–16). Galileában „összehívta a tizenkettőt”, és „elküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és gyógyítsanak” (Luk 9:1–6). Később, amikor Júdeában volt, „kijelölt 70 másikat, és elküldte őket kettesével” (Luk 9:51; 10:1). Tehát Jézusnak sokfelé voltak tanítványai, akik hirdették az üzenetét.

Azok a zsidók, akik Jézus tanítványai lettek, továbbra is minden évben megünnepelték a pászkát, valószínűleg családi körben (2Móz 12:6–11, 17–20). Nem sokkal a halála előtt Jézus az apostolaival elment Jeruzsálembe, de nem hívta össze minden tanítványát Júdeából, Galileából és Pereából, hogy együtt tartsák meg a pászkát. Egyértelmű, hogy csak az apostolaival szeretett volna lenni ekkor. Ezt mondta nekik: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek” (Luk 22:15).

Jézusnak jó oka volt erre. Ő volt „az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét”, és hamarosan meg kellett halnia (Ján 1:29). Ennek Jeruzsálemben kellett megtörténnie, hiszen már régóta ott mutattak be áldozatokat Istennek. A pászkabárány arra emlékeztette az izraelitákat, hogy Jehova megszabadította őket Egyiptomból. De Jézus áldozata ennél sokkal nagyobb szabadulást tesz lehetővé, hiszen az egész emberiséget megszabadítja a bűntől és a haláltól (1Kor 5:7, 8). Az áldozata tette lehetővé azt is, hogy a 12 apostol a keresztény gyülekezet alapja legyen (Ef 2:20–22). Érdekes, hogy a szent városnak, Jeruzsálemnek „12 alapköve” van, amelyeken „a bárány 12 apostolának a neve” szerepel (Jel 21:10–14). Tehát Jehova különleges szerepet szánt a hűséges apostoloknak a szándéka megvalósításában. Ezért érthető, hogy Jézus velük szeretett volna lenni az utolsó pászkáján és az Úr vacsoráján, amelyet közvetlenül ezután vezetett be.

Az igaz, hogy a 70 tanítvány és Jézus többi követője nem volt ott ezen az estén, de minden hűséges tanítványa hasznot meríthetett az Úr vacsorájából. Mindazok, akik idővel felkentek lettek, részeseivé váltak a királyságszövetségnek, amelyről Jézus ezen az estén beszélt az apostolainak (Luk 22:29, 30).