Vegyetek példát a prófétákról – Mikeás
1. Min gondolkodhatott Mikeás, és miért mondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló a munkája?
1 „Mikor jön már el ennek a gonosz rendszernek a vége?” Mikeás próféta is valami hasonlón gondolkodhatott, miközben Jehova ítéletüzeneteit hirdette Izrael és Júda királysága ellen. De az biztos, hogy nem volt hiábavaló a munkája. I. e. 740-ben, még az ő napjaiban beteljesedtek azok a szavak, melyeket Jehova nevében mondott Szamária ellen (Mik 1:6, 7). Később, i. e. 607-ben Jeruzsálem is elpusztult (Mik 3:12). Hogyan követhetjük Mikeás példáját, mialatt várjuk, hogy Jehova most is végrehajtsa az ítéletét?
2. Mit tegyünk, miközben Jehova napját várjuk, és miért fontos a türelem?
2 Legyünk türelmesek. Mikeás ezt írta: „Jehovára figyelek szüntelen. Megmentésem Istenére várakozom” (Mik 7:7). Természetesen nem ölbe tett kézzel várta a véget. Buzgón tevékenykedett Jehova prófétájaként. Miközben Jehova napját várjuk, mi is foglaljuk el magunkat „a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tetteiben” (2Pét 3:11, 12). Jehova türelmének köszönhetően az emberek még megbánást tanúsíthatnak (2Pét 3:9). Ezért fogadjuk meg a Biblia tanácsát, és vegyünk példát a türelemben a prófétákról (Jak 5:10).
3. Miért kérjünk Jehovától a szent szelleméből?
3 Kérjünk erőt Jehovától. Mikeásnak nem volt könnyű feladata, ezért Jehovától kért erőt (Mik 3:8). Nem véletlen, hogy Jehova Szava arra ösztönöz minket, hogy támaszkodjunk rá. Ő bőkezűen ad erőt azoknak, akik elfáradtak, hogy el tudják látni a teokratikus feladataikat (Zsolt 84:5, 7; Ézs 40:28–31). Te is tapasztaltad már ezt a szolgálat végzése közben? Rendszeresen kéred Jehovát, hogy segítsen a hatalmas szent szellemével? (Luk 11:13).
4. Mivel mutatott nekünk kiváló példát Mikeás?
4 Mikeásnak egész életében az volt a legfontosabb, hogy Isten akaratát tegye. Eltökélte, hogy az őt körülvevő züllöttség ellenére hűséges marad. A mi feddhetetlenségünk is nap mint nap próbára van téve. Határozzuk el, hogy „Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mik 4:5).