Kérdésdoboz

◼ Miért van jó ítélőképességre szükség annak eldöntésekor, hogy létesítsen-e a gyülekezet telefonkapcsolatot az összejövetelek alatt?

Sok gyülekezetben lehetőség van arra, hogy azok, akik betegség vagy más elkerülhetetlen körülmény miatt esetenként nem tudnak részt venni az összejöveteleken a Királyság-teremben, telefonkapcsolat segítségével otthon hallgassák meg az összejövetel programját. Jó ítélőképességre és körültekintő szervezésre van szükség ahhoz, hogy ezt a szerető elrendezést azok vegyék igénybe, akiknek valóban szükségük van rá. Ezért ennek az elrendezésnek a felvigyázásával megbízott vének szeretnék úgy megszervezni és figyelemmel kísérni a telefonkapcsolat igénybevételét, hogy „minden illendően és elrendezés szerint történjék” (1Kor 14:40).

A vének utánajárnak, hogy azok a hírnökök élvezzenek elsőbbséget a gyülekezetükben, akik krónikus vagy súlyos betegségben szenvednek, vagy akik más okok miatt nem tudnak kimozdulni otthonról. Egy hírnök, aki átmenetileg beteg, vagy egy időre mozgásképtelen, vagy akár egy előrehaladó bibliatanulmányozó, aki nem tud kimozdulni otthonról, szintén a javára fordíthatja ezt a gondoskodást, és őt is a jelenlevők közé lehet számolni. Ahol nincs elegendő telefonvonal, hogy minden jogos rászorulttal összeköttetést létesítsenek, talán más megoldást lehet alkalmazni, például az összejövetelről készült hangfelvételt lehet odaadni nekik.

Természetesen semmivel sem érnek fel azok az áldások, melyeket a személyes jelenlétünkkor kapunk az összejöveteleken. Testvéreink közvetlen társasága azt eredményezi, hogy ’kölcsönösen bátorítjuk egymást’, és segít az újaknak jobban megérteni, hogy milyen nagy szükség van rá, hogy ott legyünk. Ha jelen vagyunk az összejöveteleinken, sokkal többet merítünk a bemutatókból, a vének személyes segítséget tudnak nekünk nyújtani, mi pedig első kézből tapasztalhatjuk testvériségünk melegségtől áthatott szeretetét. Milyen igazak annak az idősebb testvérnőnek a kedves szavai, aki így kiáltott fel, amikor a Királyság-teremből való távozáskor valaki átölelte őt: „Az ember ezt nem kaphatja meg telefonon keresztül!” (Róma 1:11, 12).

Annához hasonlóan, „aki sohasem hiányzott a templomból”, ma is sok idősebb testvérünk rendszeresen ott van a keresztény összejöveteleken, ha az egészsége és a körülményei megengedik (Luk 2:36, 37). Ha szükség van rá, élnek a lehetőséggel, hogy telefonkapcsolat segítségével hallgassák az összejöveteleket, ám ezt nem úgy tekintik, mint kényelmes megoldást a Királyság-termi jelenlét helyett. Szép példájukat utánozva, bárcsak továbbra is örömet találnánk abban, hogy megtéve minden erőfeszítést, személyesen jelen legyünk az összejöveteleinken, és imádatot mutassunk be nagy Istenünknek, Jehovának (Zsolt 95:1–3, 6; 122:1).