Érdeklődjünk mások iránt, azáltal hogy kérdezünk és figyelünk
1 A legtöbb ember szívesen elmondja a véleményét, de nem szereti, ha kioktatják vagy kifaggatják. Ezért Isten keresztény szolgáiként meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk ügyes kérdésekkel felszínre hozni mások véleményét (Péld 20:5).
2 A kérdéseinknek ösztönözniük kell, nem elriasztaniuk. Amikor az egyik testvér házról házra prédikál, ezt szokta kérdezni: „Érzése szerint eljön valaha az az idő, amikor az emberek méltósággal és tisztelettel fognak bánni egymással?” A választól függően így folytatja: „Ön szerint mi kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon?” vagy „Miért gondolja így?” Egy másik testvér kötetlen formában vagy nyilvános helyen végzett tanúskodás közben ezt kérdezi azoktól, akiknek gyermekeik vannak: „Ön szerint mi az, ami miatt leginkább élvezetes szülőnek lenni?” Majd ezt kérdezi: „Mely dolgok miatt aggódik leginkább?” Figyeld meg, hogy ezek a kérdések lehetőséget adnak az embereknek, hogy kifejezésre juttassák a véleményüket, de nem hozzák kellemetlen helyzetbe őket. Mivel a körülmények mindig mások, lehet, hogy változtatnunk kell a kérdéseink témáján és stílusán, hogy megfeleljenek a területünkön élők igényeinek.
3 Hozzuk felszínre mások véleményét! Ha az emberek hajlandók megosztani velünk a gondolataikat, türelmesen hallgassunk, és szükségtelenül ne szakítsuk félbe őket (Jak 1:19). Kedvesen reagáljunk a válaszaikra (Kol 4:6). Egyszerűen ezt mondhatnád: „Ez érdekes. Köszönöm, hogy elmondta a véleményét.” Dicsérd meg őket, ha ezt őszintén meg tudod tenni. Kedvesen tegyél fel további kérdéseket, hogy megtudd, mit gondolnak, és miért éreznek úgy, ahogyan éreznek. Keresd a közös alapot. Amikor valamelyik írásszövegre akarod terelni a figyelmüket, esetleg ezt mondhatnád: „Gondolt már erre mint lehetőségre?” Kerüld a dogmatikus stílust és a vitatkozást (2Tim 2:24, 25).
4 Az, hogy mások hogyan reagálnak a kérdéseinkre, nagymértékben függhet attól, hogy mi hogyan hallgatunk. Az emberek megérzik, hogy őszintén figyelünk-e rájuk. Egy utazófelvigyázó a következőket tapasztalta: „Ha kész vagy türelmesen meghallgatni az embereket, az hihetetlenül erősen tudja vonzani őket, és a kedves, személyes érdeklődésed csodálatos kifejeződése is egyben.” Ha meghallgatunk másokat, azzal tiszteletben tartjuk a méltóságukat, és talán arra indítjuk őket, hogy felfigyeljenek a jó hírre, amelyet szeretnénk megosztani velük (Róma 12:10).