Figyelmesen érdeklődjünk mások iránt!
1 Jehova Isten és Krisztus Jézus kiemelkedő példát mutat abban, hogy észreveszik az emberek egyéni szükségleteit, és a segítségükre sietnek (2Krón 16:9; Márk 6:34). Ha felismerjük, hogy mi érdekli és aggasztja azokat, akikkel a szolgálatunk során találkozunk, akkor ennek megfelelően tudjuk elmondani a jó hírt.
2 Figyeljük meg a részleteket! Jézus jó megfigyelő volt (Márk 12:41–43; Luk 19:1–6). Mi is, ha egy ajtóhoz közeledve észreveszünk vallási jellegű díszítéseket, jelmondatokat a gépjárműveken vagy játékokat a kertben, alighanem úgy tudjuk alakítani a helyzetet, hogy hatékonyan tanúskodhassunk a jó hírről.
3 Egy ember arckifejezéséből és viselkedéséből következtethetünk az érzéseire (Péld 15:13). Lehet, hogy egy szeretett hozzátartozójának az elvesztése vagy más lesújtó körülmény miatt vigasztalásra van szüksége. Bizonyára jól fog esni neki, ha elolvasunk néhány odaillő írásszöveget (Péld 16:24). Éppen siet valahová a házigazda, vagy síró kisbabával a karján nyit ajtót? Akkor talán jobb lenne megbeszélni egy másik időpontot. Ha figyelmesek és együtt érzők vagyunk, elérhetjük, hogy az illető meghallgasson minket legközelebb (1Pét 3:8).
4 Alakítsunk a mondanivalónkon! Pál apostol észrevett Athénban egy oltárt, melyet „egy ismeretlen Istennek” szenteltek. Ennek megfelelően tárta fel a jó hírt, amikor ezt mondta: „Aminek azért ti nem ismerve adóztok Isten iránti odaadással, azt hirdetem én nektek.” Tapintatos megközelítésének köszönhetően néhány jelenlevő elgondolkodott a Királyság-üzeneten, és hívővé lett (Csel 17:23, 34).
5 Ugyanígy mi is, ha figyelmesek vagyunk, rájöhetünk, mi érdekli a beszélgetőpartnerünket, és ehhez igazíthatjuk a mondanivalónkat. Kérdésekkel igyekezzünk megtudni a házigazda véleményét. Gondoljuk át, milyen írásszövegekkel fokozhatnánk az érdeklődését (Péld 20:5). Figyelmességünk és a mások iránti őszinte érdeklődésünk hozzájárul, hogy ügyesen hirdessük a jó hírt.