Mindenfajta ember megmentésben fog részesülni
1. Mitől függ az Isten előtti állapotunk?
1 Isten ki nem érdemelt kedvessége megnyitotta az utat a megmentéshez. Jehova akarata az, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Tim 2:3, 4). Az Isten előtti állapotunk nem a származásunktól, a társadalmi helyzetünktől, a képességeinktől vagy a külsőnktől függ, hanem attól, hogy hitet gyakorolunk-e Jézus váltságáldozatában (Ján 3:16, 36). Isten munkatársaiként meg kell szabadulnunk minden előítélettől, amely arra indítaná a szívünket, hogy elutasítsunk olyan embereket, akiket Jehova kész elfogadni.
2—3. Mi segít, hogy ne a külsejük alapján ítéljük meg az embereket?
2 Ne ítéljünk! Jehova azt nézi, hogy milyenek az emberek belül, és ezt rosszindulat vagy részrehajlás nélkül teszi (1Sám 16:7). Azt is látja, hogy milyenek lehetnének. Így aztán azokat, akik szeretnének a kedvére lenni, kívánatos kincseknek tekinti (Agg 2:7). Vajon mi is úgy látjuk az embereket, ahogy Isten?
3 Néhányan azok közül, akikkel a szolgálatban találkozunk, talán megütközést keltenek bennünk a kinézetükkel. Lehet, hogy rendetlen vagy szemérmetlen az öltözékük, ápolatlan a szakálluk, esetleg testékszert viselnek az orrukon vagy az ajkukon. Némelyek talán hajléktalanok. Mások esetleg durván bánnak velünk. Ahelyett, hogy elítélnénk őket, miszerint nem valószínű, hogy valaha is Jehova imádói lesznek, inkább bizakodóan gondolkodjunk, hiszen „egykor mi magunk is ostobák voltunk, engedetlenek, félrevezetettek” (Tit 3:3). Ha megértjük ezt, készek leszünk mindenkinek prédikálni, még azoknak is, akik a külsejük alapján méltatlannak tűnnek rá.
4—5. Mit tanulhatunk Jézus és Pál példájából?
4 Első századi példák: Jézus Krisztus időt szakított arra, hogy azoknak is segítsen, akikről mások már azt gondolták, hogy reménytelen esetek (Luk 8:26–39). Bár soha nem nézte el a romlott viselkedést, tudta, hogy az emberek helytelen életútra tévedhetnek (Luk 7:37, 38, 44–48). Ezért megértő volt, és „megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Márk 6:34). Tudnánk még teljesebb mértékben követni a példáját?
5 Pál apostolt megkövezték, megverték és bebörtönözték (Csel 14:19; 16:22, 23). Vajon megkeseredett ezektől a kemény megpróbáltatásoktól, és arra a következtetésre jutott, hogy csak vesztegeti az idejét bizonyos nemzetiségekkel és etnikai csoportokkal? Egyáltalán nem! Tudta, hogy minden etnikai csoportban lehetnek őszinte szívű egyének, és feltett szándéka volt, hogy megtalálja őket. Vajon mi is így viszonyulunk a területünkön élő más neveltetésű vagy kultúrájú emberekhez?
6. Milyen hatással lehet a magatartásunk a gyülekezeti összejöveteleken részt vevő újakra?
6 Fogadjunk szívesen másokat! Isten népének sok tagja örül, hogy szívesen fogadták a gyülekezetben, ahol a testvéreket nem befolyásolta a külsejük. Németországban az egyik Királyság-terembe beállított egy rossz hírnevű férfi piszkos ruhában, bozontos szakállal, vállig érő hajjal. Mindazonáltal a testvérek kedvesen fogadták az összejövetelen. Ez olyan jó benyomást tett rá, hogy a következő héten újra eljött. Rövid idő alatt változtatott a megjelenésén, abbahagyta a dohányzást, és törvényesítette kapcsolatát a barátnőjével. Nem sokkal ezután gyermekeikkel együtt egységes családként kezdték szolgálni Jehovát.
7. Hogyan utánozhatjuk pártatlan Istenünket?
7 Pártatlan Istenünkhöz hasonlóan terjesszük ki a meghívást minden ember felé, hogy hasznot meríthessen Isten ki nem érdemelt kedvességéből.
[Oldalidézet a 3. oldalon]
„Nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Csel 10:34, 35).