A jó hírhez méltóan viseljétek magatokat
1 Jehova Tanúiként az a vágyunk, hogy tiszteletet szerezzünk Jehova nevének. Tudjuk, hogy viselkedésünk, beszédünk, ápoltságunk és ruházatunk befolyásolhatja azt, hogyan tekintenek mások az igaz imádatra. Ez különösen igaz akkor, amikor az összejöveteleinken vagyunk. Biztosak akarunk lenni abban, hogy bármi, ami elhangzik és történik az összejöveteleken, méltó a jó hírhez, és tiszteletet szerez Jehovának (Fil 2:4).
2 A világ öltözködésre és ápoltságra vonatkozó irányadó mértékei közül sok elfogadhatatlan a keresztények számára. Ez pedig olyan dolog, amelyre gondosan ügyelniük kell a jó hír szolgáinak. Az Őrtorony 1989/17. számának 18. oldala kijelenti: „Ruházatunknak nem kell feltétlenül drágának lennie, de legyen tiszta, ízléses és szerény. Lábbelink is legyen jó állapotban és legyen jó megjelenésű. Minden összejövetelünkön, beleértve a gyülekezeti könyvtanulmányozást is, tiszta testtel és illendő ruházatban kell megjelennünk.”
3 A pontosság a szerető figyelmesség és előzékenység jele. Időnként elkerülhetetlen körülmények akadályozhatnak abban, hogy időben érkezzünk az összejövetelre. De ha szokásszerűen későn érkezünk, az tiszteletlenséget mutathat az összejövetelek szent célja iránt, és arról tanúskodhat, hogy nem látjuk tisztán azt a felelősségünket, hogy kerüljük mások zavarását. A későn jövők gyakran elvonják mások figyelmét, és megakadályozzák, hogy teljes mértékben hasznot merítsenek a programból. A pontosság tiszteletet mutat minden jelenlevő érzései és érdekei iránt.
4 A felebarátaink iránti szeretetnek figyelmessé kell tennie bennünket, hogy semmiképpen se adjunk okot a figyelemelterelésre az összejöveteleken. A suttogás, az evés, a rágózás, a papírzörgetés és a szükségtelen kisétálás a mellékhelyiségre mind zavarhat másokat a figyelésben, és csökkentheti a Jehova imádati helyét megillető tiszteletet. Senkinek sem helyénvaló gyülekezeti ügyeket intézni, vagy beszélgetni másokkal, hacsak nem követeli meg valamilyen sürgős helyzet, hogy a testvérek elhagyják a helyüket. Máskülönben mindenki üljön, és figyeljen a programra, hogy maga és családja javára fordítsa azt. A laza viselkedésnek semmi keresnivalója sincs a Királyság-teremben, mert a „szeretet . . . nem cselekszik éktelenül [nem illemsértő, Vida]” (1Kor 13:4, 5; Gal 6:10).
5 Gyermekeink kiváló viselkedése az összejöveteleken szintén dicséretet és tiszteletet hoz Jehova nevére. Létfontosságú, hogy a szülők szigorú felügyeletet gyakoroljanak. A gyermekeket buzdítani kell, hogy figyeljenek és működjenek közre. Sok kisgyermekes szülő inkább olyan helyre ül, ahol könnyen eljuthat a kijárathoz, és gondoskodhat gyermekei szükségleteiről, anélkül hogy szükségtelenül elterelné mások figyelmét.
6 Pál így figyelmeztetett: ’a jó hírhez méltóan viseljétek magatokat’ (Fil 1:27). Törekedjünk tehát jó modorra, és másokat is vegyünk figyelembe, amikor részt veszünk az összejöveteleken. Ha mindenki együttműködik, az biztosítja, hogy „együtt felbuzduljunk . . . egymás hite által” (Róma 1:12).