Állandóan „az odafelvalókkal” törődjetek
1 A körülöttünk levő nemzedéket és annak jövőre vonatkozó kilátásait kommentálva a The New York Times 1994. december 31-ei számának egyik cikke kijelentette: „Félnek a jövőtől. Félnek tőle a munkahelyek szempontjából, a betegségek szempontjából, a gazdaság szempontjából, a világban kialakuló helyzetek szempontjából.” Ahová csak nézünk, az emberek bizonytalanok az életet illetően. Jehova Tanúiként végzett szolgálatunk során nap mint nap kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik így éreznek. Bár ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe, mint ők, hitünk és bizalmunk Isten Szava biztos ígéreteiben képessé tesz bennünket arra, hogy igen eltérő nézőpontunk legyen az életről és az emberiség jövőjéről (És 65:13, 14, 17).
2 Optimizmusunk és az, hogy biztos reménnyel tekintünk a jövőbe, előidézi, hogy sok őszinte szívű ember hallgat az üzenetre, amelyet elviszünk nekik. Sokan, akik depressziósnak és lesújtottnak érzik magukat, vigaszt merítenek a velünk folytatott beszélgetésekből. Mivel tetszik nekik az, amit hallanak, egyesek beleegyeznek, hogy tanulmányozzák velünk a Bibliát. Időnként azonban előfordulhat, hogy az emberek először személyes problémáik terhén akarnak könnyíteni. Bár bizonyos időt eltölthetünk azzal, hogy meghallgatjuk valaki személyes gondjait, akkor se tévesszük szem elől célunkat, amely az, hogy Isten Szava építő igazságait tanítsuk meg az embereknek.
3 Együtt érzők szeretnénk lenni azok iránt, akik terheket hordoznak. Jézus példát állított ebben, amikor a Máté 11:28 feljegyzése szerint ezt mondta: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek.” Ugyanígy szeretnénk buzdítani az embereket. Figyeld meg azonban, hogy a 28. vers befejezésében Jézus ezt mondta: „én felüdítlek titeket” (Vida). Ez legyen a célunk. Ezt úgy tesszük, hogy megosztjuk velük a felüdítő ígéreteket Isten Szavából. Ha jó hallgatók vagyunk, akkor kimutatjuk személyes érdeklődésünket és aggodalmunkat; jó hallgatóknak lenni létfontosságú ahhoz, hogy eleget tegyünk a Királyság jó hírének prédikálására vonatkozó megbízatásunknak, és hogy segítsünk másoknak megérteni: a Királyság az egyetlen igazi orvosság az emberiség összes problémájára (Máté 24:14).
4 Nem az a munkánk, ami az egészségügyben dolgozó hivatásos szakembereké. Inkább — ahogy az 1Timótheus 4:6 feljegyzése szerint Pál apostol magyarázta — ez olyan szolgálat, amely a „jó tudományra” összpontosít, azokra a tanításokra, amelyek Isten Szavában találhatók. Azoknak, akik személyes vagy érzelmi problémákkal küszködnek, arra a buzdításra lehet szükségük, hogy támaszkodjanak Jehovára. Tanítsd meg nekik, hogy állandóan ’az odafelvalókkal törődjenek’ — a Királyság-reménységgel kapcsolatos dolgokkal (Kol 3:2). Amikor az emberek állandóan Isten Szavára összpontosítják figyelmüket, akkor az életükre kifejtett erőteljes hatása eredményeként épülhetnek (Zsid 4:12).
5 Így hát az a célunk, hogy segítsünk az embereknek gondolataikat azokra a dolgokra összpontosítani, amelyek ’igazságosak, tiszták, kedvesek, dicséretre méltók’ (Fil 4:8). Ha a Királyság-reménységre összpontosítják figyelmüket, akkor ugyanúgy áldásban részesülnek majd, mint mi. Ők is átélik majd azt az örömet, amely annak ismeretéből fakad, hogy Jehova végül minden problémájukat meg fogja oldani a Királyságán keresztül (Zsolt 145:16).