Éviszöveg 1988-ra

„Reménykedjél Jehovában és tartsd meg útját!” (Zsoltárok 37:34).

A Jehova drága ígéreteibe vetett reménységnek mindenkor fontos szerepe volt Isten szolgáinak az életében. Ők mindannyian bizalommal tekintettek előre reménységük megvalósulása felé, és ez sarkallta őket arra, hogy kiálljanak sokféle próbateljes tapasztalatot az életben. E tekintetben Jézus volt a legkiválóbb példa, és őróla írták: „A kilátásba helyezett örömért, nem törődve a gyalázattal, elszenvedte a kínoszlopot” (Zsid 12:2).

Az a reménység, amelyet azok a férfiak ápoltak, sohasem ’vezethetett csalódáshoz’ (Róma 5:5). Vajon miért nem? Nos, azért, mert „a reményt adó Isten” volt annak forrása. És az eredmény? Pál apostol elmondja nekünk, hogy azok a férfiak ’a szent szellem erejével bővelkedtek a reménységben’ (Róma 15:13). És nem meglepő, ha eszünkbe jut, amit Józsué mondott Jehova ígéretével kapcsolatban: „Egyetlen igéret sem hiúsult meg mindazon jó igéretből, amelyet Jehova tett Izrael házának; mind valóra vált” (Józs 21:45).

Dávid, a Jesse fia, akkor nyerte el a reménységet, hogy király lesz Izrael felett, amikor Sámuel „felkente őt a testvérei között. És attól a naptól kezdve Dávidra szállt és rajta működött Jehova szelleme” (1Sám 16:13). Dávidnak hosszú ideig kellett várakoznia, mielőtt megvalósult Jehova királyságra vonatkozó igérete; ámde Dávid sohasem adta fel a reményt, és Jehova — kellő időben — megjutalmazta őt. A 37. zsoltár jól tükrözi Dávidnak, Jehova igéreteibe vetett bizalmát, valamint azt a készségét, hogy türelmesen várjon arra az időre, amikorra Jehova az eseményeket időzítette. Dávid ezért bölcsen ezt tanácsolja másoknak: „Reménykedjél Jehovában és tartsd meg útját” (Zsolt 37:34).

Milyen időszerű ma is ez a figyelmeztetés Jehova népe számára! Vegyük csak tekintetbe a világ reménytelen állapotát, amikor az új évbe lépünk a dolgok rendszerének utolsó napjaiban. A „nehezen elviselhető válságos idők” minden oldalról nyomást gyakorolnak a nyugtalan emberiségre. Az e világ uralkodóinak ajkáról elhangzó reményteljes ígéretek teljesítetlenül maradnak. A közhivatalokban levő egyének közül soknál hiányzik az erkölcsi feddhetetlenség, s ez meghiúsítja a többség reményét abban, hogy megfelelő vezetés és ellenőrzés jöhet létre, és hagyja, hogy az emberiség e világ sötétségében tapogatóddzék. (2Tim 3:1–5; És 60:2a). Milyen ostobaság lenne tehát a részünkről, ha emberi tervekbe és intézményekbe vetnénk a reménységünket! (Zsolt 146:3, 4). Mennyivel bölcsebb lenne inkább megszívlelni a zsoltáros szavait: „Reménykedjél Jehovában!”

De hát hogyan mutathatjuk meg, hogy ’Jehovában reménykedünk’? Egyrészt úgy, hogy nem engedjük kizökkenteni magunkat az egyensúlyunkból azok miatt, amik a körülöttünk levő világban történnek. Ebben Dávid jó példát mutatott. Gyakran körülvették az ellenségei, és — bár kézbe vehette volna a saját ügyét — a saját bölcs tanácsa szerint járt el: „Ne gerjedj fel a gonosztevők miatt, ne irigyeld azokat, akik igazságtalanságot tesznek. Mert mint a fű, gyorsan elszáradnak, és mint a friss, zöld fű, tovatűnnek.” Sohase engedjük meg, hogy e világ nyomorult állapota elvonja az energiánkat attól, hogy a Királyság-érdekeket tegyük az első helyre az életünkben. Inkább szívleljük meg a tanácsot: „Bízzál Jehovában s tégy jót . . . Hagyd utadat Jehovára és benne bízzál . . . Maradj csendben Jehova előtt és sóvárogva várj rá” (Zsolt 37:1–3, 5, 7).

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében leírt hű „tanúk fellege” „távolról” látta meg reménysége beteljesedését (Zsid 11:13; 12:1). Ők türelemmel Jehovára vártak. Tudták, hogy Jehova egyetlen igérete sem hiúsult meg soha. Biztosak voltak abban, hogy beteljesedik egy új világba vetett reménységük! De most vedd figyelembe, hogy a dolgok e régi rendszerének közvetlen csúcspontjánál vagyunk és az igazságosság új világának küszöbén állunk. Bizony türelmesen ’várhatunk Jehovára’, és ’sóvárogva várhatunk rá’, hogy kellő időben közbelépjen.

Dávid azt is tanácsolja, hogy ’tartsuk meg (Jehova) útját’. Ebben is Jézus mutatott nekünk tökéletes példát. Ezt mondta: „Semmit sem cselekszem önmagamtól, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket . . . mindig azt teszem, ami neki tetszik” (Ján 8:28, 29). Mi csak nyerhetünk azon, ha Jehova módján cselekszünk, ahogyan Szavában, a Bibliában körvonalazta és Jehova szellemétől irányított szervezete által gyakorlati módon megmagyarázta nekünk. Ezáltal leszünk egységben minden testvérünkkel és testvérnőnkkel az egész földön, ezáltal mutatjuk ki irántuk érzett szeretetünket, és ezáltal nyerjük el Jehova tetszését.

Ma oly sok mindenre tekinthetünk előre Jehovába vetett reménységgel és megtartva az ő útját. A zsoltáros azután így folytatja a leírását: „(Jehova) felmagasztal téged, hogy birtokba vedd a földet. Meglátod, amikor kivágják a gonoszokat” (Zsolt 37:34). Mily csodálatos kilátás! Valóban, izgalmas napok állnak előttünk. Bárcsak mindegyikünk bebizonyítaná ebben az 1988-as esztendőben: méltó arra, hogy tapasztalja egyéni Királyság-reménységének a beteljesedését a Jehova által meghatározott időben.