Éviszöveg 1984-re
’Félelem nélkül szóljátok az Isten Szavát!’ (Filippi 1:14).
A Biblia sokat beszél azokról, akik félelem nélkül szólták az Isten Szavát és akik ezért gazdag áldásokban részesültek. Nagy bátorságra volt szüksége például Énoknak ahhoz, hogy a vízözön előtti napokban Jehova ítéletét hirdesse és meggyőzze az istentelen bűnösöket arról, hogy utálatos dolgokat szóltak Isten ellen. Noé is félelem nélkülinek bizonyult, amikor az igazságosságot hirdette az istentelen emberek pusztulásra ítélt világában. De az a bátorság, amit az Istennel járó ilyen egyének tanúsítottak, bőséges jutalomban részesült (Júdás 15; 2Pét 2:5; 1Móz 5:24; 6:9, 22; 7:1, 23).
Később Jehova erőt adott hű prófétáinak ahhoz, hogy félelem nélkül figyelmeztessék Jeruzsálemet a közelgő pusztulásra. Arról biztosította például az ifjú Jeremiást, hogy megerősített várossá teszi az ellenségeivel szemben. Isten Ezékielt azzal bízta meg, hogy a következőket mondja: „A kemény orczájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten! (a szuverén Úr, Jehova, ÚV). Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük.” Azok az ókori próféták félelem nélkül harsogták a figyelmeztetést (Ez 2:4, 5, Károli; Jer 1:6, 18).
A félelemnélküliség legszebb példáját azonban a mi Urunk Jézus Krisztus mutatta, amikor népszerűtlen üzenetet hirdetett. Még az elfogatására kirendelt katonák is üres kézzel tértek vissza és ezt mondták: „Ember még sohasem beszélt úgy mint ő.” Jézus nagy bátorsággal tanúskodott Isten Királysága mellett, mindaddig, amíg ajkait el nem hallgattatta a halál (Ján 7:46; 18:36, 37).
Jézus a tanítványait is arra buzdította, hogy hasonló bátorságot tanúsítsanak az Isten Szava hirdetésében. A Máté 10:5–42-ben feljegyzett szolgálati beszédében azt mondta nekik, hogy ne azoktól féljenek, akik képesek megölni a testet, a lelket viszont nem ölhetik meg. Inkább Jehova Isten féljék, akinél az örök élet reménysége van. Mesterünkhöz hasonlóan, azok a tanítványok bátran ismertették az igazságot. ’Ezért az uralkodók kénytelenek voltak elismerni, hogy ezek az emberek Jézussal jártak’ (Csel 4:13).
És mi a helyzet ma? Mint Jehova Tanúinak, nekünk az a kiváltságunk, hogy a keresztények egységes szervezett testületeként követhetjük mindenütt a világon az ókori prófétáknak, valamint Jézus Krisztusnak és korai tanítványainak a példáját. Jehova erejével félelem nélkül törhetünk előre az Istentől kapott munkánk elvégzésében (Sof 4:6). Koncentrációs táborok, börtönök, ütlegek, családi ellenállás és a munkahelyen vagy az iskolában ránk szórt gyalázkodások és szidalmak nem képesek elnémítani bennünket vagy meggátolni abban, hogy bátran hirdessük az Isten Szavát. A jelenlegi 1984-es év kétségtelenül újabb lendületet ad a Királyság-munkánknak, hogy miközben egyre rosszabbodó világhelyzettel kell szembenéznünk, ’sokkal bátrabban, félelem nélkül szólhassuk az Isten Szavát’.